Sziasztok drágáim! Ne haragudjatok, hogy nem hoztam új részt, de nagyon elfoglalt voltam...:/ Ígérem, hogy hétfőn, legkésőbb szerdán hozok friss részt! xoxo:Flóraa<3

Twenty Seven~

Bonnie szemszöge:
Lehúzták a fejemről a zsákot. Két ember állt előttem.  Fejüket nem láttam.
- Szerinted emlékezni fog ránk?-kérdezte az egyik, hangja alapján lány.
- Ha ezt beadom nem hiszem..-mutatott föl egy tűt a másik. - Szia Bonnie! Mi azok vagyunk, akik megvédik a srácokat a magad fajtáktól. - hallottam a hangjában a gúnyt. - Kössünk egy ajánlatot. Tűnj el..Hosszú időre.. Mondjuk 2 év múlva gyere vissza... Na akkor már tuti lesz barátnője Zaynnek, és nem fog visszafogadni...-nevetett.
- Miért tenném ezt?-kérdeztem hunyorogva.
- Mert azt mondtam!-pofozott föl. Éreztem ahogy ég az arcom.- Vagy inkább.. Ha nem vagy hajlandó elmenni, akkor Elizabeth, már nem lesz olyan élettel teli..-szívem zakatolni kezdett. Most komolyan megfenyegetnek? - Na, megegyeztünk? -kérdezte. Nem válaszoltam, csak meredtem magam elé. - Én is így gondoltam. Elintézünk mindent, holnap kapod az utasításokat..-mondta, majd valamit a karomba nyomott.

Kinyitottam a szemeimet és fölültem, fejem erősen lüktetni kezdett. Számban valami borzalmas íz terjengett. Ágyamban feküdtem, ruhában? Nem fürödtem volna este? Mi történt velem? A gondolatmenetemet, az ajtó csapódás zavarta meg. 
- Srácok itt van!- kiabált Liam.
- Te lány, miért nem tudod fölvenni a telefont..-jött be Louis..-Tudod..-kezdte, de megakadt a szava.- Az..Az ott micsoda?-kérdezte idegesen. Oldalra néztem.

- Na jó, nyugodjunk le..Ezt később megbeszéljük, de el kell tüntetnünk, mielőtt bejön..-kezdte Niall, de valaki félbeszakította.

- Bonnie Tomlinson, most velünk jön.-jött be egy biztos úr.

- A rendőr..-fejezte be Niall halkan a mondatott.

- Nem vihetik el! Biztos valami félreértés..- állt elém Zayn.

- Lehet, de attól még ki kell vizsgálnunk.- mondta flegmán a rendőr. Megfogta a kezem, és kiráncigált a házból.

- Legalább ne bánjon így vele!- kiabált utánunk Harry.

- Rendőr vagyok, így kell bánnom az emberekkel.-mondta gúnyosan, majd beültetett a kocsijába.

Egész úton csak a szirénázást lehetett hallani. Már majdnem az őrsön voltunk, mikor pittyegett a telefonom. "Ma meglátogatunk, és mindent elintézünk :*" Feladó névtelen. Minden beugrott hirtelen. 

- Állj!-ordítottam, mire a kocsi megállt.- Nem enyém a drog, nem én szívtam..-mondtam kétségbeesetten.

- Kislány, nincs idő játszadozásra.-indult el újra az autó. 

Kirángatott  kocsiból, be az épületbe. Két órás kihallgatás után, bezártak egy cellába. Vártam a vizsgálat eredményeire. Ültem a sarokban és gondolkoztam, mikor egy biztonsági őr kiáltott ki nekem. Két lány jött be a cella ajtón, és akkor minden világossá vált...

Zayn szemszöge:

Nem hiszem el. Bonnie nem drogozott. Ez biztos valami félreértés. Idegesen sétálgattam a nappaliban.

- Zayn nyugodj már le! Nem csak te szereted Bonniet, mi még sem sétálgatunk, mint a hülyék!-nézett rám Niall. Épp válaszolni akartam, mikor Eli közbe vágott.

- Srácok, most ne!

- Mit srácok? Ő kezdi egyfolytában!- tártam szét a karom.

- És te folytatod..-tette csípőre a kezét Elizabeth.

- Hagyjátok abba!-üvöltött Louis. Mindenkit meglepett ez a reakció. - Azt akarjátok, hogy szét menjen a banda? Ha nem, és remélem hogy nem, akkor örülnék, ha nem veszekednétek folyton. A húgom nem holmi tükör..-nézett rám.- vagy étel..-fordult Niallhez.-amin veszekedni kell. El kell fogadni az érzéseit, de ha nem megy, akkor nem érdemled meg, hogy szeressen..-mondta, majd fölsétált a lépcsőn. Utána akartam menni, de Harry elém állt.

- Szerintem, most hagyjátok..Pakoljunk össze, és menjünk el a rendőrségre..

Rögtön indultunk. Tenyerem izzadni kezdett az épület láttán. Bementünk, és bevezettek egy szobába minket. Tíz perce ülhettünk ott, mikor bejött egy rendőr a szobába. 
- Na tehát..-ült le elénk. - Maguk Bonnie Tomlinson hozzá tartozói, aki drog..-kezdte, de rácsaptam az asztalra.
- Nem drogozott! -néztem mélyen a rendőr szemébe.
- Kérem üljön le. A vizsgálatok nem ezt mutatták. Bent kell tartanunk, pár évig.
Ellöktem a széket, majd járkálni kezdtem, mindenki engem figyelt. Idegesen a számba haraptam, majd megálltam, és a többiek felé fordultam.
- Mennyi pénz kell, hogy kiengedjék Bonniet? Bármennyit adok, akár az összes pénzemet odaadom, csak könyörgöm engedjék ki!
- Fiatalúr látom mennyire szereti ezt a lányt, de pénzel se lehet kihozni. Ki kell várni azt a pár évet, vagy az ön kedvéért csináltatok még egy vizsgálatot.- mondta, majd fölállt.
- Várjon! Hogy érti, hogy pár év? Nem csak egy év kell?-kérdezte Elizabeth.
- Igen, de a vizsgálatok nem egy rendes drogot mutatnak, hanem különlegeset. Nem is értem, hogy tudták átcsempészni a határon..-rázta meg a fejét, majd kiment. 

Niall szemszöge:
A folyosón ülünk, már lassan öt órája. Persze nem ülnénk itt, ha Zayn nem engedte volna futni hagyni. Mindig minden az ő hibája. Ezeken gondolkodtam, mikor nyílt az ajtó.
- Jó estét! Még egyszer átvizsgáltunk mindent, de az eredmény ugyan az. Sajnálom. Elbúcsúzhatnak tőle nyugodtan.- mindnyájan kérdően néztünk a biztos úrra.- Egy évig drog elvonón lesz, a maradék 2 és fél évet itt fogja tölteni. Akkor lehet látogatni persze, de most ebben az egy évben nem.-mondta, majd megjelent Bonnie. Arcán folytak a könnyek, de tuti hogy nem azért mert itt van, más oka van, csak mi?Ahogy elengedték az őrök Zayn nyakába ugrott. Elöntött a féltékenység. Mindig Zayn az első.. Persze én már nem is számítok.
- Nagyon fogsz hiányozni! Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, és bármi történjen örökre a szívedben leszek!-suttogta a szavakat Zayn fülébe. Hosszasan megcsókolta. Louishoz lépett, neki mondott pár szót, majd olyan szorosan megölelte, mint még talán soha. Liam, és Harry következett, majd Eli.
- Eli köszönöm tényleg, hogy mindig kiálltál értem. Nálad jobb barátnőt nem is kaphattam volna!- Elizabeth után Eleanor, és Dani következett, majd én.
- Niall, sajnálom, hogy félre vezettelek, én tényleg szeretlek testvérileg..- csak testvérileg? Akkor én a "testvérembe" vagyok szerelmes? Egy puszit akart adni az arcomra, de elfordítottam a fejem, és egy csók lett belőle. Bonnie pár másodperc múlva ellökött, majd hátrálni kezdett. Néztem, minden egyes mozdulatát. Még mindig éreztem a csókját az ajkaimon. Megfogták a lányt az őrök és elvitték. Csak akkor eszméltem föl, mikor valaki behúzott egyet. A hirtelen lendülettől hátra hőköltem. Orromhoz kaptam a kezemet.
- Mi a frászt csinálsz?-kérdeztem Zayntől.
- És te? Csak úgy megcsókolod a barátnőmet.. Ez mi?-tárta szét a karját.- Niall én ezt nem bírom csinálni.  Miért nem tudsz békén hagyni minket? Emlékszel, mikor együtt voltatok, én se csináltam ilyeneket, nem szóltam egy szót se. Eltűrtem, nagyon nagy fájdalommal, de Bonnie kedvéért hagytam hadd legyetek boldogok. Mikor rájöttem, hogy mindennél jobban szeretem, ki akartam verni a fejemből, nem akartam neked fájdalmat okozni. Ehhez képest te?! -kérdezte könnyes szemekkel, majd a vállamnak ütközve elment. Ránéztem a többiekre. Louis idegesen belerúgott a kaja automatába majd megfogta Eleanor kezét, és elmentek. Harry az orrnyergét masszírozta, majd megszólalt.
- Igaza van Niall.-nézett rám.
- Ne szólj bele! Ez a mi ügyünk.
- De beleszólok basszus!-emelte föl a hangját.- Ez már a bandát is meg a barátságokat is veszélyezteti.- mondta, majd Elivel elmentek. Liam nem szólt semmit, csak Danit átkarolva a többiek után ment. Egyedül álltam ott tehetetlenül, majd rájöttem valamire: Annyira igazuk van.

Ui: Új szereplők vannak :) Még nem fogjátok érteni miért, de a következő részekben kiderül :)

Twenty Six~

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit késtem, nincs rá magyarázatom, hogy miért.. Talán csak lusta voltam írni, de most itt az új rész. igaz, nincs benne semmi extra, de a következők izgalmasabbak lesznek ;) Köszönöm az 1760 oldalmegtekintést, ti vagytok a legjobbak! <3 Kérleeek komizzatok! Jó olvasását! Xoxo: Flóraa<3

Zayn szemszöge:
A fejem lüktetni kezdett. Sötétséget láttam mindenhol. Hirtelen minden lejátszódott a szemem előtt. Kinyitottam a szemeimet, és fölültem. Ziháltam.
- Hál' égnek!-hallottam meg Harry hangját. Odajött, és szorosan megölelt. Szemében kétségbeesettséget, és félelmet láttam. Körbe néztem.
Louis, Liam is megölelt, majd minden beugrott. Kipattantam az ágyból, és az ajtóhoz siettem.
- Haver, pihenned kell!- szólt utánam Liam.
- Leszarom, mit kell csinálnom...-nyitottam ki az ajtót. Mellettem lévő kórteremhez mentem. Louis az ágy mellett ült lehajtott fejjel, Eli falnak támasztott fejjel nézett maga elé. Mikor meghallották, hogy beléptem, felém kapták a fejüket. Louisnak a szemei könnyben csillogtak. Elinek duzzadt volt az arca. Louis fölállt, majd megölelt. Éreztem ahogy a könnyei mardosták a nyakamat.
- Mi történt?-tolt el magától. Becsuktam a szemeimet, és visszagondoltam. Beleborzongtam, szemeimet ellepték a könnyek.
- Valaki elénk ugrott, én félre rántottam a kormányt, a szélén voltunk, és megcsúszott a kocsi. Csak forogtunk, hosszú percekig. Majd nagy csattanással a földre értünk. Tíz perc telt el, mire észrevettem, hogy füstölög az autó, kimásztam, majd Bonniet is kiszedtem. Alig mentem pár métert, és robbant az egész..-suttogtam, majd odasétáltam Bonnie ágyához. A gépek lassan és halkan csipogtak.
- Beleállt valami a tüdejébe. Ha meggyógyul, akkor is lesz egy kísérő betegség, bármelyik pillanatban, majd..-csuklott el Louis hangja. Szívembe mintha egy tört szúrtak volna. Bármelyik pillanatban? Éppen boldogan csónakázunk, és hirtelen vége?
- Az nem lehet..-ráztam ,meg kétségbeesetten a fejem. - Ez nem történhet meg..-hátráltam. Neki mentem a falnak, majd észhez tértem, és kisurrantam az ajtón. Egyedül akartam lenni, gondolkodni. Kirohantam az udvarra vezető ajtón. Körbe néztem. Rengeteg beteg kisfiú, kislány, mászkált kint. Szívem összeszorult, ezek látván. Ők már nem élhetnek úgy, mint egy egészséges gyerek. Fájdalommal, és betegséggel kell leélniük az életüket. Lassan odasétáltam az egyik padhoz és leültem. Fejemet a kezembe temettem. Nem bírtam tovább, hangosan zokogni kezdtem. Nem érdekelt, mit gondolnak rólam. Nem érdekeltek a körülöttem lévő emberek. Kimondom. Férfi létemre sírtam. Sírtam azért a személyért, akit szeretek. Belemerültem a gondolataimba, és csak akkor eszméltem föl, mikor valaki a kezemet simogatta. Fölemeltem a fejemet. Egy 8 éves kislány állt előttem rózsával a kezébe. Ránéztem a ruhájára piros szalag volt rajta, evvel a felirattal: "Rákos osztály."
- Szia! Adelie vagyok. Te meg biztos Zayn. Nagyon szeretlek titeket. Anyukám meg ígérte, hogy utolsó napjaimba, még találkozhatok veletek. Mikor meghallottam, itt vagytok, lélegzetem is elállt, de aztán elmondták azt is, hogy a barátnőd súlyos beteg lett, és akkor már nem örültem annyira..-mondta zavarodottan.- És csak azt szerettem volna kérni, hogy ezt át adnád Bonnienak- nyújtotta a rózsát. Elmosolyodtam. Miért a jó embereket büntetik? Még annyi mindent csinálhatna, ott van előtte az egész élet. 
- Átadom.- simítottam meg a karját. Megakart fordulni, de megfogtam a kezét. Beleültettem az ölembe, és beszélgetni kezdtem vele. Másfél órán keresztül folyamatosan beszéltünk. Megismertem, nagyon aranyos kislány. Éppen menni akart, mikor egy puszit nyomtam az arcára. Zavarodottan elmosolyodott, majd visszament az épületbe. Megfogtam a rózsát, és visszarohantam Bonnie kórterméhez. Már fönt volt, éppen Louissal beszélt mikor benyitottam. Egyik keze be volt kötve és tele volt sérüléssel. Szörnyű látvány volt.
-Szia!-mosolygott rám. Odamentem hozzá, és megcsókoltam. 
-Ezt egy 8 éves rákos kislány küldi neked..-nyújtottam át.
- Oh, Istenem..-mondta szomorúan. Egy puszit nyomtam a fejére.- Louis, egyedül hagynál minket? -kérdezte. Ő bólintott, majd kiment a teremből. - Zayn...Nem tudom, hogy hallottad-e.. A betegségem.. Kérlek ne bánj másképp velem.. Nem akarom, hogy emiatt sajnálj.. Legyen minden olyan, amilyen eddig volt.. Az orvos azt mondta, hogy nagyon jó az állapotom, még sok időm van hátra..-hadarta el. Megfogtam a kezét, és megszorítottam. Elmosolyodott, majd becsukta a szemeit. Percek múlva, már a szuszogó lányt láttam magam előtt. Sóhajtva kisétáltam a szobából, majd leültem a padra. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kiabálva közeledik felém. Odanéztem. Niall dühöngő fejével találtam szemben magam.
- Miért nem tudsz rá jobban figyelni? Ha már elvetted tőlem, legalább jól bánnál vele!
- Állj már le! Baleset volt, és mi az hogy elvettem tőled? Ő csókolt meg csak úgy a semmiből..-álltam föl. - És tudod miért? Mert téged nem szeretett..-mosolyodtam el gúnyosan. 
- Tényleg? Hát különös..én másképp emlékszem erre. -mondta idegesen.
- Niall, nem hagynád abba. Enyém, most már semmit se tehetsz ellene. Engem szeret, téged csak szeretett. Érzed a múlt időt?-emeltem föl az egyik szemöldököm. Épp akart rá valamit mondani, mikor Louis közbe szólt.
- Megkérhetném, hogy ne úgy bánjatok a húgommal, mit valami plüss mackó?-kérdezte. Én visszaültem a székre.
- Tudjátok mit? El is megyek. Szartok nekem segíteni, pedig én tényleg szeretem a húgodat..-nézett Louisra..- Ja és te Zayn, kár hogy nem vesztél el a balesetbe! -mondta, majd gyors léptekkel elment. Fájt, hogy ezt mondta. Lehet, hogy én se mondtam valami szépeket, de ez már tényleg túlzás volt. Louis tátott szájjal meredt Niall után. Harry csodálkozva nézett engem, Liam meg leült mellém, és felém fordult. 
- Ez meg mi volt?-kérdezte. Nem válaszoltam, hanem fölálltam, és besiettem a mosdóba.
Neki támaszkodtam a csapnak, és gondolkoztam. Megmostam az arcomat, majd kimentem az ajtón. Srácok a padon ültek, és meredtek maguk elé. Elfordulva elmentem mellettük, majd bementem Bonniehoz. Az ablakban ült, kifelé meredve.
- Nem tudtál aludni? Pihenned kéne!- léptem hozzá, apró mosoly kíséretében.
- Hallottam miket mondtatok Niall egymásnak.. Lehet, hogy nem szoktam hallani, miket beszélnek kint, de nem olyan jó a szigetelés, hogy a kiabálást ne halljam..-nézett rám szomorúan.
- Sajnálom.. Nem kellett volna ezeket mondanom...-kezdtem, de félbeszakított.
- Haragszok rád, de Niallre jobban. Hogy mondhatta ezt?-kérdezte meglepődve.
- csak dühös volt.. Nem gondolta komolyan.. Legalábbis remélem..- húztam el a számat. Fejcsóválva visszafordult. 
- Mikor mehetek haza?-kérdezte.
- Bármikor...-ahogy kimondtam, fölpattant és az ajtóhoz lépett. Kinyitotta, majd kilépett.

Bonnie szemszöge:
Nem vártam meg Zaynt, hanem elrohantam. Kiabált utánam, de nem érdekelt. Kirohantam az ajtón, és elkezdtem futni az utcán. Egyre sötétedett, már alig láttam. Befordultam egy sötét utcára. Elmerülve a gondolataimban, mentem tovább, csak akkor eszméltem föl, mikor észre vettem, hogy valaki jön velem szemben. Jobban fülelni kezdtem, magam mögött is hangokat hallottam. Kezem remegni kezdett. Miért rohantam el? kérdeztem magamtól. 
Erős fájdalmat éreztem a fejembe. Szédülni kezdtem. Olyan volt, mintha valaki fejen ütött volna. Térdre rogytam. Utolsó emlékem, hogy az alak, vészesen közeledett felém, majd az orrom alá tett valamit, amitől teljesen elkábultam.