Bonnie szemszöge:
A két lány elmondta, mi a terv. Hajnali 3-kor kiszöktetnek, majd földobnak egy Párizsba vezető gépre. Nagyon féltem, csak rá gondolni is. Fájt, hogy itt kell hagynom a szerelmemet, a fiúkat. Féltem belegondolni, mennyire kifognak akadni, de Eliért bármit. Miután kimentem elköszönni a fiuktól, enyhe sokkal tértem vissza. Én ezt nem értem. Niall, és Zayn iránt is érzek valamit. Mind a kettőjükhöz erős vonzalmat érzek, de nem tudom..Nekem ez így sok...Ezeken gondolkodva, próbáltam átvészelni az időt hajnalig..
Elizabeth szemszöge:
Mindnyájan fáradtan léptünk be a házba. Kézen fogva Harryt mentem föl a szobánkba. Megfogtam a törülközőm, és becsoszogtam a fürdőbe. Levetkőztem, és engedni kezdtem magamra a forró vizet. Élveztem ahogy a hátamat égeti, élveztem hogy elmerülhettem a gondolataimba. A víz zúgásától azt se vettem észre, hogy valaki mellém lép, csak mikor megérintette a derekam. Egy halk sikoly hagyta el a számat. Kuncogást hallottam magam mögül, mire megfordultam. Két gyönyörű zöld szempárral találtam szemben magamat. Szorosan magához húzott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba. Harry a nyakamat kezdte el csókolgatni, mire kirázott a hideg. Egyre lejjebb haladt, majd megállt, és rám mosolygott.
- Kezdj te!-állt föl. Félve kezdtem el apró csókokkal behinteni mellkasa minden egyes részét, mire elértem a pillangó aljáig, éreztem dudorodó férfiasságát. Harry csukott szemmel állt előttem. Végig húztam kezemet az egész testén, mire egy halk nyögés hagyta el a száját. Huncut mosollyal az arcomon fölálltam, és a törülközőmért nyúltam. Körbe tekertem magamon, és kiléptem a zuhanyzóból. Harry kinyitotta a szemeit, és rám meredt.
- Hova mész?-kérdezte csodálkozva..-Hisz még be sem fejezted, amit elkezdtél.
- Bocs, szívem, majd máskor.-kacsintottam, majd kiléptem a fürdőből. Épp a szekrényem előtt álltam, mikor Harry megfordított. Dühös tekintettel meredt rám, majd fölemelt, és az ágyra dobott. Nevetve néztem rá.
- Csurom vizesek vagyunk.-húztam magamra.
- Nem baj-csókolt meg. Kezével a mellemet kényeztetett ami halk nyögésekre késztettek. Testemet csókolgatni kezdte. Behunyt szemekkel vártam, hogy történjen valami. Először csak a hegyét, majd egész férfiasságát belém nyomta. A fájdalomtól, sírni tudtam volna. Először lassan tolt, hogy megszokjam a méretét, majd mikor látta, hogy a gyönyör kapuiban vagyok, maxra kapcsolt...
Reggel arra ébredtem, hogy valaki beszél mellettem. Lassan kinyitottam a szememet. Harry szemben volt velem, és valakivel beszélt telefonon.
Meglátta, hogy fölkeltem, így elköszönt az illetőtől, és letette.
- Bocsi, hogy fölébresztettelek.- csókolt meg. Én mosolyogva megráztam a fejemet, majd Harry lenyomva ráfeküdtem, és szenvedélyesen megcsókoltam. Mosolyogva rám nézett.
- Ma sok dolgunk van. Úgyhogy siess!.-kacsintott, mire leszálltam róla, és besiettem a fürdőbe. Fogat mostam, és megcsináltam a hajam, majd kiléptem. Harry még mindig az ágyában feküdt.
- Nem azt mondtad, hogy sietni kell?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
- De..de te egy óra alatt készülsz el, én meg csak 10 perc és kész vagyok.-mosolygott. Én nagy szemekkel néztem rá. Megfordultam és öltözni kezdtem. Húsz perc alatt készen voltam, mire Harry még mindig az ágyban feküdt.
- Khm..Ki a lassú?-kérdeztem, a fiútól, majd kimentem. Elővettem a hűtőből egy almát, és enni kezdtem. Harry pár perc múlva lejött, és leült mellém. Egy csókot nyomott a vállamra, de én nem reagáltam. Gondoltam játszok egy kicsit vele..
Bonnie szemszöge:
Az órák lassan teltek. 3 előtt 5 perccel, már az ajtónál álltam és vártam. Két lány tűnt fel a folyosón. Az őrök aludtak,. így nem voltunk nagy veszélyben. Halkan kinyitották az ajtót, majd kivezettek az épületből. Beszálltunk egy vörös kocsiba, az egyik lányt vezetett, a másik meg elmondta, mit kell csinálnom. Nem értettem, miért csinálom ezt az egészet.. Nem is tudnának ártani Elinek....Vagy még is?
Repülőre fölülve, előszedtem a telefonomat a táskámból, és írni kezdtem.
"Szia Ryan! Vészhelyzet van. Ki tudnál jönni értem hajnali 5-re a reptérre?B" kérdeztem. Eltettem a telefonomat, majd bekapcsoltam az övemet. Tíz perc múlva fölszálltunk. Kinézve könnybe lábadt a szemem, nem bírtam tovább halk zokogásba törtem ki.
Leszállás előtt tíz perccel megnéztem a telefonomat. Semmi válasz.. Miután leszálltunk, és megkaptam a csomagomat, a kijárat felé igyekeztem.
Kiérve szememmel Ryant kezdtem el keresni, már kezdtem kétségbe esni, mikor megláttam egy fiút, a kocsinak támaszkodva.
Apró mosollyal a számon közeledtem felé. Mikor meglátott odahúzott magához és megölelt.
- Tudod létezik olyan, hogy sms..-néztem föl rá.
- Ja, és létezik olyan, hogy hívás.-nyitott ki az ajtót. Teljesen megváltozott. A hangja, a kinézete.
Hamar megérkeztünk a házához. Segített kivenni a csomagokat, majd kinyitotta az ajtót. Gyönyörű ház volt.
- Köszi, hogy befogadtál..-mosolyogtam rá.
- Muszáj volt.-mondta flegmán. Meglepődtem a válaszán.
- Minden oké?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Ja..Minden..-vont vállat. Megmutatta a szobámat, majd ott hagyott. Ledőltem az ágyra, és mély álomba szenderültem.
Kilenc volt mire fölébredtem, lementem, senki sem volt otthon. Egy üzenetet találtam a hűtőn. "El kellett mennem. Majd jövök. kaja a hűtőben!" Gyorsan összedobtam valamit, majd leülve a kanapéra enni kezdtem. Azon gondolkoztam, mit fogok csinálni, mikor eszembe jutott valami. A kabátom zsebébe kezdtem el turkálni. Kivéve egy papírt, a telefonom ért nyúltam.Harmadik csöngésre fölvették.
- Hallo! Itt Holly Becker, a Best Fashion újság igazgatója.
- Jó napot! Bonnie Tomlinson..-kezdtem, mikor félbe szakított.
- Már vártam a hívását.. Elég sokáig tartott eldönteni, hogy mit akar..
- Igen, sajnálom, de sok dolgom volt..
- Nem kell a duma.. Most is Londonban van?-kérdezte.
- Nem, Párizsba.
- Remek, akkor ma egykor legyen az Eiffel-toronynál, az egyik kollégámmal fog találkozni..-mondta, és már le is tette.
Rögtön készülődni, kezdtem, majd fél egy feje elindultam.
Egy ideje bolyongtam az Eiffel-torony-nál, mikor egy velem egykorú lány szólított meg.
-Szia! Te vagy Bonnie Tomlinson?-kérdezte.
- Igen, szia.
- Én Mia Sorrento, Holly küldött..-mosolygott kedvesen. - Gyere utánam..-mondta, és elindult egy irányba.
- És Honnan jöttél? Vagy Párizsban élsz?-kérdezte.
- Londonban élek, de most egy darabig itt maradok..-halkult el a hangom.
- Jaa értem.
- És te?
-Én Spanyolországban élek, illetve éltem- nyitotta ki egy épület ajtaját. Mindenhol sürgő-forgó emberek, modellek voltak.Tátva maradt a szám a látványtól. Mia megfogta a kezem, és egy szoba felé húzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése