Sziasztok! Meghoztam az új részt! Köszönöm az 1610 oldalmegtekintést! Nagyon szeretlek titeket <3 Remélem ez a rész nektek nem lesz túl romantikus..:/ Jó olvasását! Xoxo:Flóraa<3
Harry szemszöge:
Miután Ali elment leültem a kanapéra és fejemet kétségbeesetten a kezembe temettem. Hogy lehettem ekkora barom? Felálltam majd dühömben a falba boxoltam, de azonnal meg is bántam. A fájdalomtól összeszorított fogakkal felüvöltöttem. A kezemen szépen csordogált le a vér. Sóhajtottam egyet, majd az ajtóhoz mentem. A friss levegő megcsapta a testemet. Kívülről boldognak tűntem friss levegő érzetén, de belül ordítottam. Egy közeli kocsma felé vettem az irányt. Lassú léptekkel bementem. Mindenki felém fordult. A pulthoz mentem, és kértem egy vodkát. Ahogy megkaptam le is gurítottam. Az ital égette a torkomat, de nem nagyon törődtem vele. Sorban ittam a finomabbnál finomabb italokat. Már sokadik körömnél jártam, mikor felmentem a parkettre táncolni. Sok gyönyörű lány jött oda hozzám. Épp egy fekete hajú szépséggel táncoltam, mikor közel hajolt hozzám. Én is közelebb vittem ajkaimat az övéhez.
Másodpercek alatt történt minden. A lány mellett feltűnt egy átlátszó ember. Először homályos volt, de aztán kitisztult.
- Ne csináld! - Elizabeth mondta. - Ez nem helyes! -Fejemet visszahúztam. Ránéztem az előttem álló lányra.
- Csak nem megijedtél?-kérdezte dülöngélve. Hirtelen már tudtam józanul gondolkodni. Lehet, hogy ezt csak beképzeltem, de rájöttem, hogy nem helyes amit most csinálok. Megráztam a fejemet, majd a kijárat felé vettem az irányt. Lesétáltam a Temze partjára. Leültem és csak bámultam. Gondolkoztam. Elin. Rajtam. Rajtunk. Régen a pia mindent megoldott, de most..? Nem tudok inni bűntudat nélkül. Gyönyörű lányokkal voltam együtt, akiknek csak én kellettem, de még se tudtam megtenni. Ahogy ezt kigondoltam a fejembe egy valamire rájöttem. Mindennél jobban szeretem Elizabethet. Nem szabad elveszítenem. Fölálltam a padról, majd futni kezdtem a házunk felé. Negyed óra múlva már az ajtónál voltam. Kinyitottam, majd az emeletre rohantam, ám ott nem volt semmi. Megnéztem a fürdőt, konyhát, de sehol sem találtam. Már kezdtem aggódni, mikor eszembe jutott a kert. Kirohantam a hátsó ajtón, és igazam volt. Sötétben csak a körvonalait láttam, de így is csodálatos volt. A hintán ült. Lassan közelebb mentem. Megkerültem a hintát, majd leültem mellé. Maga elé nézett. Tíz perce ott ülhettünk, mikor már nem bírtam tovább.
- Figyelj! Sajnálom, amiket mondtam, nem úgy gondoltam..Én..Én csak féltékeny voltam, mert te CSAK az enyém lehetsz, senki másé..És, én szeretlek!-mondtam az utolsó szót halkabban. Nem mondott semmit, úgy úgy meredten nézett maga elé. Percek teltek el így,már éppen megakartam szólalni, de megelőzött.
- Honnan tudjam, hogy tényleg szeretsz, hogy ha halkan mondod, hogy senki se hallja..Hogy, ha titkolsz mindenki elől.. A rajongóid azt se tudják ki vagyok..és még sorolhatnám?-kérdezte.
- Ezt már megbeszéltük..Azért, mert féltelek...
- Mitől, és miért? Mondtam valaha is hogy félek a sajtótól, vagy az emberektől? Nem..Akkor meg?-állt fel.-Ha szégyellsz engem, akkor mond meg, és már nem leszek útban az életedben..
Fölnéztem rá, elfordult, majd bement a házba. Rögtön előkaptam a telefonomat, és elintéztem pár hívást.
Elizabeth szemszöge:
Beértem a házba, és magamra kaptam egy pulcsit, mert már kezdett hideg lenni kint. Csináltam magamnak egy kávét, és fölsiettem a szobámba. Bezártam az ajtót, behúztam a függönyöket. Hátra a dőltem az ágyon, és becsuktam a szemeimet. Már majdnem elaludtam, mikor kaptam egy sms-t.
"Kérlek gyere most rögtön a partra. Siess! xx'Jake" Sóhajtottam egyet, majd magamra kaptam egy farmert, és már úton is voltam. A part körbe volt világítva, még se lehetett olyan jól látni. Már egy ideje bolyonghattam, mikor megláttam egy alakot közeledni felém. Rémisztően lassan jött, így beparáztam. Nem tudtam mit csináljak. Futni kezdtem. Egyre hangosabb lépteket hallottam magam mögül. Hirtelen valaki megfogta a kezem.
-Kérem ne bántson!-sikítottam föl.
- Mióta magázódunk? -az ismerős hang hallatán, megkönnyebbülés áradt szét bennem.
-Tudod, hogy megijesztettél?-kérdeztem Jaketől, aki látszólag jól szórakozott ijedségemen. - Na de mi volt olyan sürgős, hogy éjfélkor kerestél?-kérdeztem. Jake elkezdett nekem magyarázni arról, hogy mit fog csinálni az jövő héten, illetve azután. Másfél órán keresztül folyamatosan beszélt, úgyhogy megszólalni se tudtam. Éppen a tegnapi randiját mesélte, mikor rezgett a telefonja. Megnézte, majd megszólalt.
- Menj haza, késő van..-mosolyodott el.
- Most komolyan az volt ilyen fontos, hogy mit csinálsz egy nap? Miért nem holnap mesélted el, mondjuk délkor?-kérdeztem kiakadva. - És mi az, hogy késő van? Hajnali kettő van..Az éjfél neked nem késő?-sóhajtottam idegesen. Jake fölnevetett. Olyan volt, mintha izgulna. Megölelt, majd a fülembe súgta.
- Majd mesélj!-mondta, és elfordult, majd az ellenkező irányba kezdett menni.
-Mit meséljek?-kiabáltam utána, nem válaszolt. Idegesen a hajamba túrtam, majd vállat vonva haza felé vettem az irányt.
Negyed óra múlva már az utcánkban sétáltam. A házunkhoz érve, egy kicsit meglepődtem. Az össze függöny be volt húzva. Elővettem a kulcsaimat, majd szép lassan kinyitottam az ajtót. Sóhajtottam egyet, majd ledobtam a kabátomat a földre. Fölmentem az emeletre, és bementem a szobába. Lélegzet visszafojtva meredtem magam elé.
Két kéz fogta meg a derekam. Belepuszilt a nyakamba, mire megborzongtam. Megfordultam.- Ezt te csináltad? De hogy, és mikor?-kérdeztem.
- Igen, csak neked!-mosolyodott el.- Amíg te Jakkel voltál, én simán elintéztem.-vont vállat. Ahogy kimondta minden leesett.
- Köszönöm!-csókoltam meg.
- Még ne köszönj semmit. Még nincs vége.-mosolyodott el halványan. Megfogta a kezemet, és behúzott a fürdőbe. Sötét volt bent, csak a lámpák adtak fényt, Virágok úszkáltak a vízbe.
- Te jó ég!-mondtam, majd elmosolyodtam. Harry odahúzott magához, és megcsókolt. Lehúzta a pólóm, majd szépen jöttek mindkettőnk ruhadarabjai. Végén mindketten meztelenül álltunk egymás előtt. Beléptem a kádba és leültem. Harry is bejött mellém..
Ui: Hagyjatok komit!
Harry szemszöge:
Miután Ali elment leültem a kanapéra és fejemet kétségbeesetten a kezembe temettem. Hogy lehettem ekkora barom? Felálltam majd dühömben a falba boxoltam, de azonnal meg is bántam. A fájdalomtól összeszorított fogakkal felüvöltöttem. A kezemen szépen csordogált le a vér. Sóhajtottam egyet, majd az ajtóhoz mentem. A friss levegő megcsapta a testemet. Kívülről boldognak tűntem friss levegő érzetén, de belül ordítottam. Egy közeli kocsma felé vettem az irányt. Lassú léptekkel bementem. Mindenki felém fordult. A pulthoz mentem, és kértem egy vodkát. Ahogy megkaptam le is gurítottam. Az ital égette a torkomat, de nem nagyon törődtem vele. Sorban ittam a finomabbnál finomabb italokat. Már sokadik körömnél jártam, mikor felmentem a parkettre táncolni. Sok gyönyörű lány jött oda hozzám. Épp egy fekete hajú szépséggel táncoltam, mikor közel hajolt hozzám. Én is közelebb vittem ajkaimat az övéhez.
Másodpercek alatt történt minden. A lány mellett feltűnt egy átlátszó ember. Először homályos volt, de aztán kitisztult.
- Ne csináld! - Elizabeth mondta. - Ez nem helyes! -Fejemet visszahúztam. Ránéztem az előttem álló lányra.
- Csak nem megijedtél?-kérdezte dülöngélve. Hirtelen már tudtam józanul gondolkodni. Lehet, hogy ezt csak beképzeltem, de rájöttem, hogy nem helyes amit most csinálok. Megráztam a fejemet, majd a kijárat felé vettem az irányt. Lesétáltam a Temze partjára. Leültem és csak bámultam. Gondolkoztam. Elin. Rajtam. Rajtunk. Régen a pia mindent megoldott, de most..? Nem tudok inni bűntudat nélkül. Gyönyörű lányokkal voltam együtt, akiknek csak én kellettem, de még se tudtam megtenni. Ahogy ezt kigondoltam a fejembe egy valamire rájöttem. Mindennél jobban szeretem Elizabethet. Nem szabad elveszítenem. Fölálltam a padról, majd futni kezdtem a házunk felé. Negyed óra múlva már az ajtónál voltam. Kinyitottam, majd az emeletre rohantam, ám ott nem volt semmi. Megnéztem a fürdőt, konyhát, de sehol sem találtam. Már kezdtem aggódni, mikor eszembe jutott a kert. Kirohantam a hátsó ajtón, és igazam volt. Sötétben csak a körvonalait láttam, de így is csodálatos volt. A hintán ült. Lassan közelebb mentem. Megkerültem a hintát, majd leültem mellé. Maga elé nézett. Tíz perce ott ülhettünk, mikor már nem bírtam tovább.
- Figyelj! Sajnálom, amiket mondtam, nem úgy gondoltam..Én..Én csak féltékeny voltam, mert te CSAK az enyém lehetsz, senki másé..És, én szeretlek!-mondtam az utolsó szót halkabban. Nem mondott semmit, úgy úgy meredten nézett maga elé. Percek teltek el így,már éppen megakartam szólalni, de megelőzött.
- Honnan tudjam, hogy tényleg szeretsz, hogy ha halkan mondod, hogy senki se hallja..Hogy, ha titkolsz mindenki elől.. A rajongóid azt se tudják ki vagyok..és még sorolhatnám?-kérdezte.
- Ezt már megbeszéltük..Azért, mert féltelek...
- Mitől, és miért? Mondtam valaha is hogy félek a sajtótól, vagy az emberektől? Nem..Akkor meg?-állt fel.-Ha szégyellsz engem, akkor mond meg, és már nem leszek útban az életedben..
Fölnéztem rá, elfordult, majd bement a házba. Rögtön előkaptam a telefonomat, és elintéztem pár hívást.
Elizabeth szemszöge:
Beértem a házba, és magamra kaptam egy pulcsit, mert már kezdett hideg lenni kint. Csináltam magamnak egy kávét, és fölsiettem a szobámba. Bezártam az ajtót, behúztam a függönyöket. Hátra a dőltem az ágyon, és becsuktam a szemeimet. Már majdnem elaludtam, mikor kaptam egy sms-t.
"Kérlek gyere most rögtön a partra. Siess! xx'Jake" Sóhajtottam egyet, majd magamra kaptam egy farmert, és már úton is voltam. A part körbe volt világítva, még se lehetett olyan jól látni. Már egy ideje bolyonghattam, mikor megláttam egy alakot közeledni felém. Rémisztően lassan jött, így beparáztam. Nem tudtam mit csináljak. Futni kezdtem. Egyre hangosabb lépteket hallottam magam mögül. Hirtelen valaki megfogta a kezem.
-Kérem ne bántson!-sikítottam föl.
- Mióta magázódunk? -az ismerős hang hallatán, megkönnyebbülés áradt szét bennem.
-Tudod, hogy megijesztettél?-kérdeztem Jaketől, aki látszólag jól szórakozott ijedségemen. - Na de mi volt olyan sürgős, hogy éjfélkor kerestél?-kérdeztem. Jake elkezdett nekem magyarázni arról, hogy mit fog csinálni az jövő héten, illetve azután. Másfél órán keresztül folyamatosan beszélt, úgyhogy megszólalni se tudtam. Éppen a tegnapi randiját mesélte, mikor rezgett a telefonja. Megnézte, majd megszólalt.
- Menj haza, késő van..-mosolyodott el.
- Most komolyan az volt ilyen fontos, hogy mit csinálsz egy nap? Miért nem holnap mesélted el, mondjuk délkor?-kérdeztem kiakadva. - És mi az, hogy késő van? Hajnali kettő van..Az éjfél neked nem késő?-sóhajtottam idegesen. Jake fölnevetett. Olyan volt, mintha izgulna. Megölelt, majd a fülembe súgta.
- Majd mesélj!-mondta, és elfordult, majd az ellenkező irányba kezdett menni.
-Mit meséljek?-kiabáltam utána, nem válaszolt. Idegesen a hajamba túrtam, majd vállat vonva haza felé vettem az irányt.
Negyed óra múlva már az utcánkban sétáltam. A házunkhoz érve, egy kicsit meglepődtem. Az össze függöny be volt húzva. Elővettem a kulcsaimat, majd szép lassan kinyitottam az ajtót. Sóhajtottam egyet, majd ledobtam a kabátomat a földre. Fölmentem az emeletre, és bementem a szobába. Lélegzet visszafojtva meredtem magam elé.
Két kéz fogta meg a derekam. Belepuszilt a nyakamba, mire megborzongtam. Megfordultam.- Ezt te csináltad? De hogy, és mikor?-kérdeztem.
- Igen, csak neked!-mosolyodott el.- Amíg te Jakkel voltál, én simán elintéztem.-vont vállat. Ahogy kimondta minden leesett.
- Köszönöm!-csókoltam meg.
- Még ne köszönj semmit. Még nincs vége.-mosolyodott el halványan. Megfogta a kezemet, és behúzott a fürdőbe. Sötét volt bent, csak a lámpák adtak fényt, Virágok úszkáltak a vízbe.
- Te jó ég!-mondtam, majd elmosolyodtam. Harry odahúzott magához, és megcsókolt. Lehúzta a pólóm, majd szépen jöttek mindkettőnk ruhadarabjai. Végén mindketten meztelenül álltunk egymás előtt. Beléptem a kádba és leültem. Harry is bejött mellém..
Egy óra múlva szálltunk csak ki. Én rögtön bemenetem, és magamra kaptam valamit. Harry megfogta a kezem, majd lefeküdt az ágyra, amivel engem is magával rántott. Harry a kezemmel kezdett el játszani.
- Nem sokára ígérem, mindenki megtudja, hogy ki vagy-suttogta. Becsuktam a szemeimet, és ráfeküdtem Harry hasára. Hátamat simogatta, fölnéztem rá. Engem fürkészét gyönyörű zöld szemeivel. Újra becsuktam a szemeimet, percek múlva már mély álomban is voltam.
Ui: Hagyjatok komit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése