Twenty Five~

Meghoztam az új részt! Szerintem nem lett olyan jó rész, de azért remélem tetszeni fog! Jó olvasását!  Xoxo: Flóraa<3

Eliabeth szemszöge:
Reggel mikor fölkeltem, Harry már nem volt mellettem. Szomorúan fölültem, majd magamra kaptam valamit, és lebaktattam a lépcsőn. Lent se volt senki, csak egy üzenet a hűtőn. "Elkellet mennem, majd jövök. Kapcsold be a tévét 9 órakor! xx'H" Ránéztem az órára. 5 perc és egész van. Odabattyogtam a kanapéhoz, és bekapcsoltam a tévét. Ment egy sor reklám, majd megjelent Harry  a tévében.
- Szia Harry..-köszönt neki a műsor vezető. - Tegnap mondtad, hogy valami nagyon fontosat akarsz mondani..-mosolygott rá a nő.
- Sziasztok! Igen..Nem akarom, hogy több vita legyen ebből, és ne lehessen már az enyém..-ült le.
- Ó. Tehát egy lányról lenne szó?
- Ami azt illeti...A lányról, aki bearanyozza a napjaimat. -ahogy ezt kimondta a közönség között néma csönd loholt.
- Mióta vagytok együtt?-kérdezte.
- Hát ez igazából bonyolult. Lassan egy éve ismerjük egymást, de csak két hete vagyunk együtt. -gondolkodott Harry.
- Mi a lány neve?-kérdezte boldogan a nő.
- Elizabeth Malone.-ahogy kimondta, szívem hevesen kezdett verni.
-Ő az a lány, aki Louis testvérével együtt elraboltak?-kérdezte csodálkozva.. Eszembe jutottak az emlékek. Beleborzongtam, és rám jött, az "Egyedül vagyok, félek" pánik.
- Te jobbat érdemelsz nála!-ordította be egy lány a közönségből. Harry szomorú mosollyal megrázta a fejét.
-Kérlek.-nézett a közönség felé.- Szeretem nagyon a rajongóinkat. Szeretem a srácokat, boldog voltam, de most vagyok csak igazán boldog. Ő nem olyan mint a többi lány, ha ránézek, vagy csak egy légkörben vagyok vele, zavarban vagyok. Ha ti tényleg szerettek engem, akkor elfogadjátok, mert boldog vagyok vele. Igen tudom, Taylor nem a legjobb választás volt. Most már megértem, miért vitáztatok ennyit ezen, de ő más. Csak ismerjétek meg..-mondta őszintén. Vártam a reakciókat. Azt hittem, emiatt csak jobban fognak utálni, de nem így történt. Tapsolni kezdtek. Harryn sugárzott a boldogság.
- Na látod Harry. Szeretnek nagyon a Directionerek. Köszönjük, hogy elmondtad nekünk, és reméljük minél hamarabb láthatunk titeket együtt.-Harry fölállt, elköszönt, és lement a színpadról.
-Jó reggelt!-jöttek le a többiek a lépcsőn. Nem köszöntem, hanem a tévét bámultam.
 Alig telt el tíz perc. Harry rontott be az ajtón. Én még mindig lesokkolva ültem ott, de mikor megláttam fölálltam és a nyakába ugrottam.
-Köszönöm..-mosolyogtam rá.
-Ne köszönj semmit-csókolt meg.

Zayn szemszöge:
Már három napja nyaralunk. Jól érezzük magunkat, bár Bonnie elég feszült. De ha rákérdezek, mindig tagadja. A napjaink eddig abból álltak, hogy várost néztünk, vagy strandoltunk. Ma is a tengernél voltunk, majd mikor visszajöttünk a házba, kitaláltuk, hogy megnézzük az eddigi fotókat. Behúztam a függönyöket, majd leültem Bonnie mellé az ágyra.
- Indíthatom?-kérdeztem, ő bólintott. Elindítottam a diavetítést.

Ennél a képnél tartottunk, mikor Bonnie kapott egy smst.

-Egy pillanat..-állt föl. Megnyitotta, mire kitágultak a szemei. Szó nélkül kiment a szobából. Sóhajtva hátradőltem, és a falat kezdtem el bámulni. Negyed óra telhetett el mire visszajött.- Zayn azonnal haza kell menünk!-nyitotta ki a szekrényt.

-Miért?-kérdeztem csalódottan. Odadobta a telefonját, mire elolvastam az üzeneteket.

Bonnie szemszöge:

Éppen a képek közepén tartottunk, mikor kaptam egy smst Elitől: 'S.O.S!" Próbáltam hívni, de nem vette föl, csak smseket küldött. "Ne hívj, nem vehetem föl, bajban vagyok, kérlek segíts!" visszamentem a szobába, és pakolni kezdtem. Már teljesen bepakoltam, mikor Zayn kiment telefonálni. Leültem az ágyra és vártam, hogy visszajöjjön, mikor még egy smst kaptam. "Ne hogy bajod essen! :* x'R" Ijedten körbe néztem. Remegni kezdtem, de megpróbáltam lenyugtatni magamat avval, hogy úgy se fog semmi történni.

- Van egy kis gond..-jött be. Idegesen rá néztem.- Következő járat, csak akkor megy, mikor hazamegyünk..-húzta el a száját. Leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem.

- Menjünk akkor kocsival..-jutott eszembe az ötlet.

- De az is másfél nap..-nézett rám.

- Nem baj..-mondtam, és már az ajtóban is álltam. Zaynnel elmentünk egy autó kölcsönzőhöz, és kibéreltünk egy kocsit. Beültünk, és már el is indultunk. Egyfolytában Eli járt a fejemben, ideges voltam mi lehet vele. 

Órák óta mehettünk, mikor rákanyarodtunk egy hegyi útra. Eléggé döcögős volt.
-Biztos minden oké. Nyugi!-mosolygott rám biztatóan. Nem válaszoltam, csak az ablak felé fordultam. Miért küldte azt az smst? Mi történne velünk? Nem kellett sokat gondolkodnom, mert percek múlva megtudtam. 
 Egy pillanat alatt történt minden. Valaki elénk ugrott, Zayn megpróbálta  félre rántani a kormányt, de rossz irányba csinálta. Nagyon a szélén voltunk, a következő emlékem, hogy forog a kocsi, és nagy csattanással földet ér. Nem kaptam levegőt, a kocsi összenyomódott. Erősen nyomta valami a tüdőmet. Minden hol fájdalmaim voltak.
Két másodperc múlva nem éreztem már semmi fájdalmat. Hallottam egy nagy robbanást, és utána már lehunytam a szemeimet...Talán örökre?