Közérdekű~

Sziasztok! Akinek tetszik a blog, az ITT vagy a bal oldali menüben kövessen be engem!! :)

Eleven~

Sziasztok! Meghoztam az új részt!:) Kérlek titeket, valamilyen megjegyzést írjatok, hogy milyen a blog, mit kell rajta javítani, vagy tetszikeljetek! Köszönöm annak aki megteszi :) Ez szerintem hosszú rész lett, vagy csak sok benne a kép, nem tudom :D Köszönöm a 830 oldalmegjelenítést! Xoxo: Flóraa<3

Ezt hallgattam közben <3

Bonnie szemszöge:
Reggel mikor felkeltem lementem a konyhába. Liam és Zayn, épp valamiről beszéltek, de mikor megláttak, hirtelen csönd lett.
- Na mi van? Rólam beszéltetek? -kérdeztem nevetve, mire megrázták a fejüket.
- Nem, hanem segítek neki, hogy...Hogy Emilyvel minden oké legyen..-mondta Liam, majd elfordult.
- Miért nem kérdeztél engem? Szívesen segítek.- mosolyogtam rá, mire vállat vont, majd mind a ketten elmentek. Na jó ez fura volt. Megráztam a fejem, majd leültem az asztalhoz.
- Jó reggelt!- jött le Niall.- Jobban vagy?- kérdezte, majd egy csókot nyomott a számra.
- Igen, jobban..-motyogtam.- Ma mentek interjúra  igaz?- kérdeztem Nialltől.
- Jaj basszus tényleg...Ahh pedig valamit terveztem..- mondta szomorúan.
- Majd máskor bepótoljuk.- álltam föl, majd odamentem hozzá és megcsókoltam.
Dél lett mire a fiúk elmentek itthonról. Elizbeth áthívta a lányokat, de nekem most nem nagyon volt kedvem lányos napot tartani, így úgy döntöttem elmegyek sétálni.
- Lányok, nem baj, ha elmegyek sétálni?- kérdeztem.
- Nem,de hogy. Menj csak!- mosolygott Dani. Nem volt kedvem a városban kószálni, így beültem az autóba, és elindultam. Nem tudtam merre megyek, csak mentem amerre az út vezetett. Addig mentem, míg el nem hagytam Londont, majd megálltam az erdő mellett. Kiszálltam a kocsiból, majd az erdő felé vettem az irányt.

Csak mentem egyre mélyebbre. Megakartam állni de nem tudtam. Valami vonzott. Aztán megláttam valamit, vagy inkább valakit. Nem ismertem föl. Egy fiú állt ott. Testét a fák között kiszűrődő napsugár világította meg. Közelebb mentem, és akkor leesett. Egy újabb álom lenne ez is? Pedig ez most  nagyon olyan mint a valóság.

- A-Adam?- kérdeztem dadogva, mire lassan megfordult. Ő volt az, nem volt nyoma a verésnek, újai épségben voltak. 

- Bonnie.- mondta és alig láthatóan elmosolyodott. Futni kezdtem futottam míg  a karjaiban nem éreztem magamat.

- Olyan valóságos vagy! És megöleltelek..Mi történt? Álmodok?- szorítottam még jobban magamhoz.

- Most nem.- suttogta halkan.- Most nem álmodsz.

- Mii? De te meg-meghaltál..- mondtam az utolsó szót dadogva.

- Igen tudom..meghaltam. Valamit el kell mondanom.- tolt el magától.- Tudod, tegnap álmodtál, velem..Kínoztak megint, olyan..- mondta és összeszedte a gondolatait..-Olyan rejtélyesen beszéltem...Meg mondanám az igazat,de nem lehet.

- Miért? Miért nem tudod kimondani?-kérdeztem idegesen. 

- Mert nem én irányítom magamat. Egy ember tud neked segíteni, hogy megtaláld ki lesz az a fiú.-mondta végig a szemebe nézve.

- De ha nem mondod el ki az, akkor mi értelme volt annak hogy ezt az infót közöld velem?- emeltem föl a fél szemöldököm.

- Hidd el van értelme.- mondta, majd megölelt. Sokáig ölelkeztünk, majd megszólalt.- Elvisznek, Bonnie segíts..- kiabált.

- Mi, hogy segítsek?- kérdeztem rémülten.

- Elvisznek és már nem én leszek itt veled, a gonosz fog üldözni.. Tudtam hogy nem kéne elmondanom..-mondta majd egy könnycsepp gördült le az arcán.- Szeretlek Bonnie.- suttogta majd megcsókolt és eltűnt. Egyedül álltam az erdő teljes közepén. Én tuti megőrültem. Elkezdtem sétálni, de nem kifelé, egyre beljebb. Mentem vagy 100 méter mikor valaki feltűnt mellettem

- Menj el innen Bonnie!- mondta Adam majd eltűnt. Nem hallgattam rá. Megőrültem, csak bemesélem magamnak ezt az egészet. Minél beljebb mentem annál többször tűnt fel Adam, hogy menjek innen, de nem mentem. Addig mentem míg egy vasúthoz nem értem, tovább akartam menni, de valamit észre vettem. Egy táska állt a vasút mellett. Ismerős volt. Odamentem, leültem a sínre és kinyitottam. A gyerekkori mackóm volt bennem. 9 évesen hagytam el, azóta hiányolom. Nem tudtam hogyan került ide, de  a számhoz emeltem és egy puszit nyomtam a szájára.

Hosszú ideig ott ülhettem. Arra lettem figyelmes, hogy valami zúg. Nem foglalkoztam vele. Egyre hangosabb volt. Oldalra néztem és akkor megláttam, egy vonatot közeledni felém. Egy nagyot sikítottam, majd gyorsan elugrottam onnan. A vonat egyre lassult, de nem állt meg tovább  hajtott. Mikor elment mellettem, észrevettem hogy a vonatot nem vezette senki. Kezdtem félni. Mi van ha Adamnek igaza volt?

- Adam- suttogtam sírással küszködve.

- Én meg mondtam..Menekülj!- mondta majd újra eltűnt. Elkezdtem futni egy irányba. Nem tudtam merre megyek, csak futottam, újra fletűnt mellettem valaki, de ez nem Adam volt.

- Mi az kicsi lány megijedtél a vonattól?- nevetett föl, majd eltűnt. Egyre jobban féltem. " Css nyugi Bonnie csak képzelődsz, ne félj!"-gondoltam magamba, és megálltam, majd sétálva elkezdtem tovább menni. A félelmem elveszett. Csak mentem valamerre, egyet tudtam, egyre beljebb megyek. 

Egy hídhoz értem. Egy fiú állt ott. Adam volt az. Odarohantam, és megöleltem.

Ahogy hozzá értem eltűnt.

- Adam?- néztem körbe. Sehol, sem volt. Nyikorgásra lettem figyelmes. Egyre hangosabb volt  zaj. Féltem hogy a híd az így gyorsan leszaladtam róla, még pont jó pillanatba , mert a következő másodpercben, a híd már a vízben volt. Újra megijedtem.

- Milyen félősek vagyunk ma?- jelent meg újra a fekete alak.

- Bonnie menj! Menj ebből az erdőből! Ha nem találod a kijáratot, hívd fel Louist és ez a férfi békén hagy!- hadarta Adam gyorsan.

- Még egy szó Adam, és soha többe nem láthatod!- mondta a férfi, majd Adamre támadt. Arra lettem figyelmes, hogy ömlenek a könnyeim. A fejemre húztam a kapucnimat, majd elkezdtem futni.

 Éreztem, hogy követnek, futás közben elővettem a telefonom. Kikerestem Louis számát, és hívni akartam,de észrevettem hogy nincs térerő. Éreztem, hogy az a valaki aki követ egyre közelebb van. Futottam ahogy csak bírtam, majd letértem egy útra. Futottam, futottam, majd arra lettem figyelmes, hogy erős fájdalom nyilall a lábamba. Le néztem. Azt hittem, hogy elájulok. Vérzett a lábam. Nem tudom mitől, nem mentem neki semminek nem? Egy nagy rét szerű helyre értem. A lábam iszonyatosan fájt, szédültem, de ne törődtem vele. Megnéztem a telefonomat. Volt térerő, gyorsan megnyomtakm a hívás gombot.

- Hol a francban vagy te lány hajnali 2-kor? Mindenki téged keres! - kezdte Louis köszönés nélkül. hangjába félelmet, és idegességet véltem felfedezni.

- L-Louis..- szipogtam.- Segíts! 

- Úristen! Bonnie hol vagy? mi történt?- kérdezte,de  erre már nem tudtam válaszolni, mert összeestem és elsötétül előttem a  világ.

- Bonnie!- rázott Louis, mire kipattantak a szemeim. A valóságban voltam, a lábam épségben volt. Egy újabb álom. Mostanában egyre gyakrabbak, és furábbak az álmaim.

-Hol vagyok?- néztem körbe.
-A konyhába..- nevetett Niall.
-Jajj.- álltam föl.- Milyen volt az interjú?- kérdeztem.
- Ugyan olyan volt mint mindig.- nevetett Zayn, majd átmentünk a nappaliba.

Ten~

Sziasztok! Meghoztam az új részt, de előtte megszeretnélek titeket kérni arra, hogy nézzetek be ebbe a blogba. Én és a barátnőm írjuk :) Strange Attraction<3. A részhez meg jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
Miután haza jöttünk a kórházból, úgy döntöttem Niallel alszok. Mivel mind ketten hulla fáradtak voltunk, így úgy döntöttünk alszunk. Percekkel később Niall már szuszogott mellettem. Egy óra forgolódás után, sikerült végre elaludnom.
Egy buliban vagyok. Épp táncolok Niallel. Ez megint csak egy álom lenne? Épp megakar csókolni, mikor meglátom Adamet a bár pultnál, engem néz. Elfordulok Nialltől, és elkezdek arra menni, de hirtelen megjelenik az a két férfi, aki kínozni szokta Adamet, megfogják, és elviszik. Utánuk megyek. Hirtelen a hely átváltozik, az ismert helyszínné. Újra a pincében vagyok. Keveredik a vér, és a por szag.Magamra nézek. Most nem én vérzek. Látom hogy Adam gubbaszt, a sarokban. 
- Adam..- mondtam halkan, mire felnéz. Nem válaszol, csak néz engem. Közelebb megyek, sé akkor meglátom. Hiányzik az egyik úja. Ömlik belőle a vér.- Úristen!- suttogom. Adam még minidig nem szólal meg, csak nézz rám.- Ez az én hibám igaz?- kérdezem. Adam mereven néz engem. Nem pislog, nem lélegzik.- Adam szólalj már meg!- emelem fel a hangom. Adam pislog egyet, majd lenéz az újára. Kezdek ideges lenni.- Szólalj, már meg basszus!- kiáltom.- Az én hibám.-mondom halkan.  Odamegyek a másik sarokhoz, lehuppanok. Felhúzom a térdem, és ráhajtom a fejem. Kitör belőlem a zokogás. Ez mind miattam van. Az én hibám. Valamit elrontottam volna? 

- Bonnie!- hallom meg Adam hangját. Fölnézek, ő leguggol elém.

- Mi történik?- kérdezem szipogva.

-Ti mos Niallel együtt vagytok?- kérdezi komoran, mire bólintok.

- Most megtaláltam azt a fiút?- kérdezem.

- Vagy igen, vagy nem..Sosem lehet tudni..- suttogja szomorúan Adam.

- Ez mit jelent?- kérdezem.

- Az igaz szerelmet neked kell érezni. Annyira szereted a fiút, mint engem akkor az. De lehet, hogy te vagy tévedésben, lehet, hogy én.- mondja rejtésen. Ezt, hogy érti? Miért kell úgy beszélni, hogy ne értsek belőle semmit?

- Adam ez mit jelent?- emelem fel újra a hangom, mire vállat von.

- Ezt neked kell tudni.- itt durran el az agyam. Fölállok.

- Adam, ez mégis mi a francot jelent? Ha kérhetem beszélj már úgy, hogy én is értsem!- kiáltotom mérgesen.

- Mi ez a kiabálás? - jön be az egyik férfi.- Köszi kicsi lány, hogy segítettél megtalálni Adamet.- röhög föl. És leesik. Azért beszélt ilyen halkan, hogy ne találják meg. Odamegy Adamhez, fölemeli, és odarakja a kínzó géphez. Adam rám néz, most már tényleg az én hibám.

- Annyira sajnálom.- suttogom, majd egy könnycsepp folyik végig az arcomon. Aztán támad egy ötletem.

- Hagyja békén!- ordítom, majd nekifutásból megpróbálom, feldönteni a 100 kg fickót. Kevés sikerrel.

- Na ide figyelj! A te ki 40 kg-mos súlyoddal ne gyere belém, mer még földölők..-röhög, majd komolyra váltja szót.- Ezt még megkeserülöd, te ki semmire kellő.- mondja dühösen, majd megfogja a csuklóm, és elkezdi szorítani.

-Neeee! Őt ne bántsák!- ordítja Adam, majd arra leszek figyelmes, hogy szédülök.- Bonnie! Ha jó úton haladsz, egyre kevesebb kínzóm lesz, de ha rossz úton, akkor meg egyre több! Vigyázz, mert most lehet, hogy elpusztítottad az egyiket, de ha elrontod, akkor egyre több lesz!- mondja, majd minden elhomályosul előttem.

- Bonnie!- hallottam Niall hangját. - Minden oké?- kérdezte.

- Persze, csak rosszat álmodtam..-néztem a fél pucér barátomra.- Mit csináltam?

- Valamiről elkezdtél dumálni, aztán sikoltoztál, meg ordibáltál.- nézett rám.

-  Bocsi..Nem baj ha átmegyek Loushoz?- kérdeztem vissza fojtva.

- Nem, de hogy. Menj nyugodtan- mondta,de a hangjába volt egy kis szomorúság is. Fölálltam és átmentem a bátyámhoz. Bekopogtam.

- Igen?- nyitotta ki Louis. majd mikor meglátott, megölelt.- Álom igaz?- kérdezte szomorúan. Én bólintottam. Egy héttel ezelőtt meséltem neki erről. Elején nem hitt nekem, de most már talán igen.

- Nem baj, ha itt alszok?- kérdeztem Eltől, aki mosolyogva megrázta a fejét. Befeküdtem közéjük. El átölelt, és megpróbált nyugtatni, míg Louis fejemet simogatta. Nekem, Louis nem csak a testvérem, ha nem az apukám is. El meg nem csak a barátnőm, ha nem a pót anyukám. Kisebb koromba, mindig közéjük feküdtem be. Igaz, Louis csak két évvel idősebb, de már nagyon régen együtt vannak Elel, így mikor 13 éves volt Louis, akkor aludt először El nálunk, és akkor is rosszat álmodtam, és mindig közéjük feküdtem be.(Igazából tudom, hogy 13 évesen még nem ismerték egymást szerk.megj.)

- Annyira szeretlek titeket.- mondtam halkan.

- Mi is.- mondta El, majd egy puszit nyomott a fejemre.

Nine~

Sziasztok! Meghoztam az új részt.:) Remélem mindenkinek jól telik a nyár ;) Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Zayn szemszöge:
Még mindig nem segített senki. Bonnienak már alig volt pulzusa. A kórház  innen elég messze van, akkor mit csináljak? Muszáj be vinnem. Fölálltam a karjaimba vettem Bonniet, és elkezdtem futni vele. Miközben  futottam, imádkoztam hogy minden rendben legyen. 
- Zayn!- suttogta Bonnie.
- Igen?- néztem le rá. 
- Rosszul vagyok..- mondta halkan. Nem válaszoltam, csak futottam. Fél óra múlva odaértem a kórházhoz. Odafutottam a recepcióhoz.
- Kérem segítsenek!- mondtam lihegve. Pár perc múlva egy orvos jött oda hozzám, és elvitte Bonniet. 
- Elnézést, használhatom a telefont?- kérdeztem a recepciós nénitől.
- Persze, nyugodtan. - mondta kedvesen. Odamentem a telefon fülkéhez és beírtam Louis számát.
- Hallo, itt Louis Tomlinson. Miben segíthetek?- kérdezte.
- Louis.- kezdtem.- Zayn vagyok.- A kórházból hívlak.- mondtam halkan.
-. Mi?? Mi történt??
- Az utcán sétáltunk, mikor összeesett és beverte a fejét egy tűzcsapba. Senki sem segített. Sok vért vesztett.
- Úristen. Úgy nem?- kérdezte és éreztem hogy a sírás határán van.
- nem. De hogy. Csak gyertek be.- mondtam és letettem. Fölsétáltam oda ahova Bonniet vitték. Leültem a székre és vártam.
- Zayn!- hallottam meg Louis hangját. Dühös volt, és szomorú. Fölrángatott a székből.- Ne menj a húgom közelébe! Miért nem tudtad behozni hamarabb? Miért nem hívtál mentőt? Miért esett össze? Mi történt?- zúdította rám a kéréseit. Én csak néztem rá. Nem tudtam megszólalni. Éreztem hogy bármelyik percben összeeshetek.
- Louis! Hagyjad! Nézd, hogy nézz ki, futott gondolom!- mondta Harry, majd odajött, és visszaültet  a székre.- Mi történt?- kérdezte nyugodtan.
- Sétáltunk az utcán, mikor  megállt, rosszul volt. Napok óta nem eszik semmit. Aztán összeesett és beverte a fejét a tűzcsapba. Kiabáltam , de senki sem segített. Hanem elfutottak. Nem tudtam senkit sem hívni, mert nincs nálam a telefonom. Fölálltam és elkezdtem futni. Fél óra alatt ideértem. Nem álltam meg egyszer se.-néztem Louisra. 
- Akkor a te hibád! Miért kellett lekurváznod?- nézett Niallre. 
- Hé! Nyugi! Senki se hibás!- csitította El. Elizabethre néztem, aki csak bámult maga elé.  Louis leült mellém a székre, és fejét az kezébe temette.
- Tudom. Sajnálom. Niall és Zayn se a hibás, csak ha őt elveszítem. Akkor.- rázta meg Louis a fejét, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Átöleltem. Igen én is beleőrülnék. Hogy miért? Mert szeretem. 
- Ó Zayn!- jött ki az orvos. Igen, engem már ismer.
- Igen?- álltam föl.
- Maga egy hős. Ha nem hozza be időben, ha egy perccel is később jönnek be, akkor vége. Bemehetnek hozzá, bár nem mindenre fog emlékezni, mert egy kisebb agyrázkódást szenvedett. Zayn önnek ajánlom, hogy ha hazamennek pihenjen, mert ahogy látom ideáig futott. Bonnie egy csodálatos barátot
 kapott.- mosolygott rám. Megállt bennem az ütő, Niallre néztem. Ő is ledermedt. A barátja? De jó is lenne. Bementünk hozzá.
- Szia hugi! Minden rendben?- futott oda Louis.
- Persze, de mi történt?- kérdezte.
- Mentünk az utcán, és összeestél. Beverted a fejed.- mondtam mire, Niall elszomorodott.
- De mitől estem össze?- nézett rám.
- Hát az nap keveset ittál.
- Jaa értem. Zayn beszélhetnénk?- kérdezte mire bólintottam. Miután mindenki kiment, odamentem az ágyához.
- nem emlékszem pontosan. Van barátom? És ha igen, te vagy az?- kérdezte, szívesebben rávágtam volna egy igent, de nem tettem. Lehet, hogy boldog lennék, de Niallt elszomorítanám. Azt meg nem akarom. Megráztam a fejem.
- Niall.- mondtam vissza fojtva.
- Jaaa oké.- ráncolta össze a szemöldökét.

Niall szemszöge:
Mikor Zaynt hívta oda és nem engem. Azt hittem vége. Ennyi volt. 
- Niall, minden oké?- jött oda hozzám Louis, mire bólintottam.- Figyelj! Sajnálom hogy megütöttelek, meg minden..- mondta halkan.
- Nem baj.- mosolyogtam rá, ami nem is volt olyan igazi mosolyog, mert Zayn és Bonnie járt az eszembe.
Louis is elmosolyodott, majd megölelt.
- Ígérd meg, hogy vigyázol rá!- mondta.
-Ígérem.- bólintottam, mire kinyílt az ajtó.
- Niall téged hív..- mondta Zayn. Fölálltam. Mikor elmentem láttam hogy Zayn arca fénylik. Sírt.

Liam szemszöge:
Miután Zayn kijött, kirohant az udvarba. Harry fölállt
- Hagyd majd én!- mondtam, és Zayn után mentem. Szörnyű látvány fogadott. Zayn sírt.

- Hé! Minden oké?- kérdeztem.

- Igen persze.- mondta majd elfordult.

- Zayn ne hazudj nekem!- fogtam meg a vállát, mire megfordult.

- De ha lemondom mindennek vége.- mondta szomorúan.

- Szereted Bonniet igaz?- kérdeztem

- H-honnan tudod?- kérdezte.

- Látszik, na de mondd el mi volt bent.

- Hát megkérdezte, hogy én vagyok-e a barátja, én meg mondtam, hogy nem, hanem Niall. Erre azt mondta, akkor iránta érzek ekkora szerelmet. Nem bírom Liam érted! Nem bírom. Ha azt mondom igen, én vagyok a barátja, akkor Niallnek teszek keresztbe. Hiába vagyok vele mindig, hiába próbálom ő Niallt szereti. Érzem hogy a szívem, már nem bírja, mindig csak rá gondolok, a mosolyára, a hajára az illatára, a szemére.. Szeretem basszus..- tárta szét a karját.

- Tudom. - sóhajtottam.- Tudod mit segítek, jó?- kérdeztem.
- Nem hiszem hogy valaha is szeretni fog.- sóhajtotta szomorúan. 
- Pedig de...Én úgy érzem te jobban szereted, mint Niall, vagy ha nem is, akkor  én nektek látok 
jövőt.- vallottam be. Miután sikerült megbeszélnünk a dolgokat, bementünk a kórházba. 
-Minden rendben?- kérdezte Louis.
- Ja igen.. - hazudta Zayn, majd leült mellé. Én is leültem Harry és Eli közé.
- Szereti mi?- kérdezte Harry, mire bólintottam.
- Jajj hát ez húzós lesz.- sóhajtotta Eli, majd fölállt, és bement Bonniehoz.

Harry szemszöge:
Rám se néz, hozzám se szól. Én ebben belefogok őrülni. Mit csináljak? Miután hazamentünk, elmentünk aludni. Bonnie is már hazajöhetett, de ő Niallel akart aludni. Így átmentem Louishoz.
- Louis zavarok?- kérdeztem.
- Nem gyere.- válaszolt helyette El. Annyira irigylem őket, nekik minden olyan simán megy. Tisztára összeillenek.
- Van egy lány..- kezdtem, mire Louis felfigyelt, és elmosolyodott. - Nem tudom mit csináljak, hogy felfigyeljen rám..Szerintetek?- néztem rájuk.
- Eli az igaz?. mosolygott Eleanor, mire elpirultam.
- Légy önmagad.- mosolygott még mindig Louis.
- De akkor esélyem sincs. - szomorodottam el.
- De hogy nem. Kérlek a kedvemért ad önmagad.- nézett rám Louis. - Hidd el, megfog szeretni.
- Köszi.- mondtam és kimentem. Nagy segítség, önmagam. Egy gond van, milyen vagyok ha önmagam vagyok? Leültem az ágyamra és arra lettem figyelmes, hogy sírok.


Ui: Köszönöm a 770 oldalmegjelenítést! Ti vagytok a legjobbak <3

Eight~

Sziasztok! Már is meghoztam a  kövi részt :) Remélem az előző tetszett, és ez is tetszeni fog!  Jó olvasását!:) Xoxo:Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
 Fejünk szemben volt egymással, ajkai hevesen közeledtek az enyémhez, míg végül egymásra tapadtak. - Mi a?- kapcsolta fel a villanyt Niall, majd elfutott. Fölálltam és Niall után rohantam.
- Hé állj meg!- kaptam el a karját, mire megtorpant.- Miért futottál el?- kérdeztem halkan.
- Ez most komoly?- nevetett föl.- A legjobb haverom lesmárolta a csajom, és még talán vissza is csókoltál.? - nézett rám..- Azt hittem bizhatok benned, de úgy látszik, te is csak egy vagy a sok köül..- mondta gúnyosan, de láttam a szomorúságot a szemébe.
- Tessék? Tudod, nem lett volna ez, ha nem smárolsz egy vad idegen csajjal az Upba.
- Akkor láttad?- kérdezte félénken
.- Igen Niall képzeld. És ha nem látom? Hogy ha nem vagyok ott? Akkor le is fekszel vele? Vagy ha látsz az utcán egy csajt lesmárolod? Ezt jelenti a kapcsolatunk? Lehetsz te felháborodva, csak azt nem tudom miért. Zaynnel mi csak barátok vagyunk, de te avval a csajjal..?- néztem rá, mire lehajtotta a fejét.- Aha...Tehát van köztetek valami.. Tudod mit, légy boldog vele, engem felejts el a farncba is..- mondtam, és egy könycsepp folyt végig az arcomon, majd megfordultam és mentem volna vissza, de utánam kapott.
- Beszéljük meg.- mondta halkan.
- Niall engedj el. Hagy békén.- mondtam visszatartva a sírást.
- Beszéljük meg!- ismételte meg.
- Niall nem érted hogy nem akarlak látni?- ordítottam rá, mire fellobbant a szemébe a düh.
- Hülye kurva.- vágta hozzám a szavakat, mitől szívem két darabra tört. Berohantam a házba.
- Hé! Minden rendben?- tárta szét karjait Zayn, de én kikerültem, és felrohantam a szobámba. Becsuktam az ajtót, és szép lassan lecsúsztam. Nem bírtam továb kitört belőlem a sírás. Pár percen belül, trappolást hallottam, majd elkezdték verni az ajtóm, de nem Niall volt.
- Bonnie! Engedj be!- kérlet Zayn. Lassan fölálltam, majd kinyitottam az ajtót. Ahogy Zaynt megláttam a nyakába borultam és sírtam tovább. Haragudnom kéne rá, de nem tudok, Valahogy nem haragszok rá. Mikor elengedtem bejött, és becsuktam az ajtót.- Mi történt?- kérdezte. Elmeséltem neki mit mondott Niall.
- Én tuti megverem.- állt föl.
-Zayn!Ne!Kérlek..- fogtam meg a kezét mire rám nézett. Leült mellém és átölelt.
- Aludj, mert késő van.- simította meg a fejem, majd fölállt.
-Zayn ne menj el!-kértem, mire megfordult, és fölhúzta az egyik szemöldökét.
- Tessék?- mosolygott rosssszfiúsan.
- Maradj itt! Kérlek!- mondtam félénken. Nem akartam semmit, csak féltem és kész.. Azt hiszem.
Reggel oldalra néztem. Zayn feküdt mellettem. 
- Jó Reggelt!- mosolygott rám.
-Jó reggelt!-ültem föl.
- Lemegyünk?-kérdezte mosolyogva.
- Igen, bocsánatot kérek Nialltől..- mondtam mire bólintott. 
- Bonnie! Hol vagy?- hallottam meg Niall hangját. Körbe néztem nem a saját szobámban voltam. Zayn szobájába. Tegnap este annyira kikészültem, hogy más szobájába mentem be?- Bon..- nyitott be Niall, de mikor  meglátott minket, az ágyon ülni, elakadt a hangja.- Ti?- kezdte,  de nem fejezte be, hanem kirohant a szobából. Néztem után. Nincs értelme utána menni, Csak lekurvázna, mint tegnap. Nem történt semmi. Azt hiszem.
- Ugye nem..?- kezdtem de Zayn félbe szakított.
- Nem. Dehogy.- rázta meg a fejét.  Mikor lementünk, mindenki az asztalnál ült, kivéve Niallt, és Louist.
- Jaj édesem!- ölelt meg El. Erőltetett mosollyal leültem a székre.
- Louis?- kérdeztem, mire mindenki csöndben volt.- Hol van Louis?- kérdeztem idegesen, még mindig mindenki csöndben volt. Zayn megfogta a derekam, de kirántottam magam az öleléséből. egyáltalán miért ölelget? 
- Hol a francban van Louis?- csaptam az asztalra, mire mindenki összerezzent.
- Elment..Niall.-kezdte Liam, de nem vártam meg míg befejezi, már az úton rohantam. Két sarokkal arrébb, megtaláltam őket. Louis épp kiabált Niallel, és ütésre emelte a kezét. 
- Nee!. kiáltottam, és odarohanta,m, de elkéstem. Louisnak a keze véres volt, Niall meg az úton feküdt.
- Louis! Ne! Nem éri meg!- fogtam le a kezét.
- Ha még egyszer ilyet mondasz a húgomra, vagy csak megbántod, akkor véged!- sziszegte Louis, majd rám nézett.- Annyira sajnálom, én csak..
- Csss. Semmi baj, csak ezt többe ne! Kérlek!- öleltem meg.
- Sajnálom haver!- nyújtotta  Louis a kezét Niall felé.- nem akartam, csak aki a húgommal játszik az megkeserüli..
- Semmi..- mondta Niall, majd fölállt. Nem néztem Niallre, még mindig haragudtam rá, inkább elmentem.

Niall szemszöge: 
Elrontottam. Nem akartam, de elrontottam. Az a szó, csak kicsúszott a számon, nem gondoltam komolyan., Szeretem Bonniet, de Zayn elveszi tőlem.  De nem hagyom. Reggel mikor felkeltem, lecsoszogtam a lépcsőn. Louis dühös tekintetével találtam szemben magam.
- Mi a szart csináltál Bonnieval?- sziszegte.
- Semmit, csak összevesztünk..- vontam meg a vállam. Ez most úgy tűnik, mintha nem érdekelne, Nagyon is érdekel, Nagyon fáj.
- Mit mondtál rá?- kérdezte egyre idegesebben Lois.
- Azt hogy kurva..- vontam meg újra a vállam. Louisnak itt telt be a pohár.
- Mi?? Ezt komolyan gondolod?- kérdezte. 
- Louis. Megbántam. Kicsúszott a számon. Megbántam.- Vallottam be, de ez sem segítek. Jobbnak láttam elfutni., Kirohantam az ajtón, futottam, de Louis utolért.
- Miért játszatsz Bonnie szívével., ha így is romokban hever?- kiabálta. teljesen igaza volt. Kavartam Jessicával, de már nem érzek iránta semmit. A bulin ő csókolt meg engem, én nem akartam.- Te rohadt szemét!- vágta hozzám a szavakat, majd ütésre emelte a kezét. Nem hittem hogy megteszi, de megtette. Aztán jött Bonnie, és helyrehozta Louist. 
- Sajnálom Haver!- nyújtotta a kezét. Elfogadtam. Megértem ha dühös, én is az vagyok magamra.

3 nappal később*
Zayn szemszöge:
Három nap telt el azóta, hogy Niall és Bonie összeveszett. Azóta Bonnievel sülve fővel együtt vagyunk. Azóta Emilyvel, se nagyon beszéltem.
- Elmegyünk sétálni?- kérdezte Bonnie, mikor feküdtünk az ágyamon.
- Aha, mehetünk. -ültem föl. Gyorsan fölöltöztünk, majd kimentünk. Épp valamit meséltem neki, mikor megállt.
-Minden rendben?- kérdeztem.
- Ja, persze..- mondta, de láttam, hogy nincs jól.
- Bonnie, enned kéne, már három napja nem ettél semmit. Ez nem normális.- ráztam meg a fejem.
- De nem vagyok éhes.- nézett rám.- mehetünk- mondta, majd továbbmentünk. - Zayn nem vagyok jól.- mondta és összeesett. Még elkapni se tudtam, beverte a fejét a tűzcsapba, amiből másodperceken belül ömleni kezdett a víz.

(KATT!)

- Úristen! Segítség!!- ordítottam. Az utca kihalt volt. Pontosabban mindenki elkezdett futni.  A telefonom nem volt nálam. - Segítség!- kiáltottam.

Senki sem segített, sokan megbámultak, de nem segítettek.
- Bonnie..- suttogtam, majd lecsordult egy könnycsepp az arcomon. A pulzusa egyre gyengébb volt. Sok vért vesztett- Kérlek ne hagy itt!- hajoltam oda hozzá. Ha itt hagyom, akkor valószínű, hogy elvérzik, ha itt maradok tehetetlenül akkor is elvérzik. Vártam, vártam a segítségre. Vagy rosszul tettem?

Seven~

Sziasztok! Tudom, megígértem, hogy hamarabb hozok részt, de nem volt ídőm :(( De mostantól megpróbálok gyakrabban részt hozni:) jó olvasást!! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
Reggel, mikor felkeltem lecsoszogtam a lépcsőn és bementem a konyhába. Mindenki fent volt, és reggelizett.
- Jó reggelt!.- csókolt meg Niall.
- Reggelt!- mosolyogtam, majd leültem asztalhoz.
- Nincs kedvetek elmenni bulizni?- kérdezte Harry, mire mindneki nagyban bólogatni kezdett.
- Akkor menjünk a..Up-ba.- jött be mosolyogva Dani.
- Jó az jó, és most nyomás vásárolni.- állt föl Eleanor. Miután megreggeliztünk, elmentünk vásárolni. Három órát vásároltunk, és nehezen, de ezeket a ruhákat választottuk. Elizabeth, Én, Eleanor, Dani.
Miután hazamentünk, elkezdtünk készülődni a bulira.
- Kész vagytok?- jött be Zayn, majd mikor meglátott, tátva maradt a szája(?).
- Ennyire rossz lenne?- kérdeztem félve.
- Nem, gyönyörű....pontosabban, mind jól néztek ki..- javította ki majd elment. Lányokra néztem, akik elkezdték a szemöldöküket húzogatni. Őszintén. Nem értettem mire gondolnak. Mikor elvégeztük az utolsó simitásokat, lementünk a mlépcsőn. Emily épp Zaynt nyaggatta. Emilyn ez a ruha volt, amitől legszívesebben hánytam volna. Odamentem Niallhez, majd megcsókoltam.
- Annyira gyönyörű vagy!- suttogta a fülembe, mire elmosolyodtam.
- Mind nagyon jól néztek ki!- mosolygott Liam, majd végig nézett rajtunk, majd alighallhatóan, úgy hogy csak én halljam hozzá tette..- Legalábbis egyesek kivételével..-nézett Emilyre, mire felnevettem.
- Teljesen igazad van.- nevettem, mire rámmosolygott, és Dani felé ment.
- Nahh mehetünk?- kérdezte Louis, mire bólintottam. Beszálltunk a kocsiba. Az út csöndben telt, mindenki gondolkozott Emily kivételével, mert ő nem tud olyat. Ő inkább ezt kérdezgette " Ajj Mikor érünk oda? Ugye mennyire jól nézek ki?"  Zayn már az ornyergét maszírozta, és azt dünnyögte, hogy "igen" de hallható volt az irónia. Mikor megérkeztünk, kifizettük a taxit, majd bementünk az Upba. Már nagyban szólt a zene. Mikor beléptünk, épp Macklemore- Thrift shop ment. Bent mindenki megbámult minket, ami egy kicsit zavaró volt, de nem törődtem vele. Odamentünk a pulthoz.
- Mit kérsz?- kérdezte Niall.
- Koktél.- néztem rá, mire bólintott.
- Akkor kettő koktélt.- nézett a pultos srácra. Miközbe csinálta a srác, engem nézett, ami nem kicsit zavart.
- Szabad megkérdeznem, van barátod?- mosolygott rám kedvesen, mire Niallnek kikerekedett a szeme.
- Öm...Igen, én lennék az, tehát ajánlanám, hogy ne menj a közelébe!.- mondta dühösen Niall, mire a srác, odaadta a koktélt, és elhúzott.
- Nyugi, csak megkérdezte, ez nem bűn.- simítottam meg Niall karját. Miután megittuk, megfogta a kezem és a táncparketre vezetett. Elkezdtünk a táncolni. Békésen táncoltunk, már nem annyira józanon, mikor valaki félre lökött. Egy csapat lány volt, akik körülvették Niallt. Azt hittem ellöki őket, de nem. Hagyta magát, elkezdett velük táncolni. Fölálltam, és a kijárat felé vettem az irányt. Mikor kiértem, a hűvös levegő rögtön kijózanított. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás. Elkezdetm futni egy irányba. Már egy ideje futhattam, mikor léptekete hallottam magam mögül. Megijedtem, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, de megbotlottam és elestem. Majd egy kéz nyúlt felém, és fölrántott. Egy srác állt előttem, aki bűzlött a pia szagtól.
- Szia Cica!- mondta majd elkezdett csókolgatni.

Eliabeth szemszöge:
Amióta a buliban vagyunk, Harry lesem veszi rólam a szemét. Mindenki táncolt a párjával, csak Daniék, Harry és én maradtunk az asztalnál.
- Dani jössz táncolni?- állt föl Liam. Dani rám nézett én meg megráztam a fejem, mire elmosolyodott. Ez csak rosszat jelent.
- Aha, addig is kettesben lesznek.- kacsintott, majd elmentek. Én sóhajtottam egyet, majd Harryre néztem, aki szemben ült velem, és mosolygott. Szem forgatva elővettem a telefonom, és felnéztem twitterre. Öt perc múlva újra felnéztem. Harry belekortyolt a sörébe, majd rám kacsintott. Hogy lehet valaki ennyire...ennyire..nincs is megfelelő szó. Már avval felbosszant ha rám néz. Most meg kacsingat? Visszanéztem a telefonomra, majd arra lettem figyelmes, hogy beszél hozzám.
- Hozzak valamit inni?- kérdezte mosolyogva.
- Ja, ugyan ezt.- néztem föl rá, mire bólintott majd elment. Megláttam Louisékat táncolni, és akár akartam akár nem, elkezdtem mosolyogni. Annyira édesek együtt. Nagyon összeillenek. Már egy ideje nézhettem őket, majd elnéztem Harry irányába. A pultnál várakozott, mikor hátra fordult. Elmosolyodott, és egy puszit dobott felém. Itt lett elegem. Fölálltam, úgy hogy lecsaptam a telefonom az asztalra, majd egy fiú felé mentem, aki eddig engem bámult. Megfogtam a pólóját, és a táncparkettre húztam.
- Na mi van, táncolni akarsz velem?- kérdezte nevetve.
- Fogd be! És táncolj!- nevettem el magam. Harryre néztem, aki tátott szájjal nézett minket. Már egy negyed órája táncolhattunk, mikor észhez tértem. Mit csinálok? Nem is ismerem ezt a fiút, és itt röhögcsélek vele? Én tuti megőrültem.
- Bocsi!- mondtam, majd kirohantam az ajtón. Leültem a lépcsőre, és fölhúztam a térdeim.
- Elfáradtál?- jött utánam, majd leült mellém. Rá néztem, és csak akkor láttam, hogy ő egyébként egy nagyon helyes fiú.
- Ja igen..- hazudtam.
- Hogy hívnak?- kérdezte mosolyogva.
- Elizabeth. Elizabeth Malone.- nyújtottam a kezem.
- Jake Cuningham.- fogadta el.
- Eli hol vagy?- hallottam meg az ismerős hangot.
- Jaj nekem..-. suttogtam.
- Mi az? a barátod?- kérdezte Jake.
- Nem..- nevettem el magam.- Még csak az kéne.
- Eli! Minden rendben?-. futott oda hozzám Harry.
- Ja persze.- mondtam flegmán. Harrynek a szemében szomorúságot láttam, majd a fiúra nézett.
- Örülnék, ha nem táncolnál idegenekkel, még bajod esik..- mondta dühösen.
- Téged az mit érdekel? Különben is nem én szoktam az összes olyan lánnyal táncolni, aki csak útba esik..- mondtam dühösen, majd fölálltam és a pub felé vettem az irányt, de még sikerült elcsípnem néhány mondatot.
- Hé haver! Ne kapd fel a vizet, nem a barátnőd.- nevetett a srác.
- Még nem.- mondta Harry majd elment. Még nem? Ez mit jelentsen? Én nem akarok a barátnője lenni..


Harry szemszöge:
Mikor Eli elment avval a fiúval táncolni, azt hittem, hogy odamegyek, és behúzok neki egyet. De tartottam magam. Miután kirohant, azt hittem valami baja esett. Nem értem, miért ilyen velem? Ajj biztos a hírek miatt. Hogy nőcsábász vagyok. Jó, lehet hogy az voltam, addig míg meg nem ismertem őt. Azt hittem sosem leszek szerelmes? Hát tévedtem. A mosolya, a hangja, ha csak rám néz bearanyozza a napomat. Miután bement utána mentem.
- Hé! Minden rendben?- fogtam meg a kezét.
- Engedj el!- mondta szúrósan.
- Eli mi a szar bajod van? Az, hogy aggódok érted, vagy mi van?- vittem fel egy kicsit a hangom, mire összerezzent.- Bocs..- engedtem el a kezét, ő megfordult, majd elment. Néztem utána. A lányra, kit szeretek. A Lányra, aki nem veszi észre, hogy csak jót akarok neki. Vagy lehet, hogy ennyi? Fel kéne adnom? Vagy csak más hogy kéne próbálkoznom?

Zayn szemszöge:
 Mikor beértünk a puba, Niallék, elmentek a pulthoz. Nagyon nem tetszik nekem, hogy együtt van Nialllel. Ha nem szúrom el, akkor most én ölelhetném, én csókolhatnám, de nem, mert hülye vagyok, és haza hozom a barátnőmet, aki már nem is szeretek. Gratulálok Zayn ezt jól megcsináltad! Egész este, Bonnieékat figyeltem, ha kell valami segítsek. Épp táncoltak, mikor elfordultam egy pillanatra, majd mikor visszanéztem, azt láttam, hogy Bonnie a földön van, Niall meg más lányokkal táncol. Bonnie fölállt, és kirohant az ajtón. 
- Mindjárt jövök..- álltam föl
- Zaynie...Miért nem ,megyünk táncolni?..- nyavalygott Emily, de én már nem válaszoltam, mert már Bonnie után rohantam.

Bonnie szemszöge:

Megijedtem, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, de megbotlottam és elestem. Majd egy kéz nyúlt felém, és fölrántott. Egy srác állt előttem, aki bűzlött a pia szagtól.

- Szia Cica!- mondta majd elkezdett csókolgatni.

- Hagy békén!- próbáltam eltolni magamtól, de mind hiába. Erősebb volt mint én.
- Álmodban édesem!- mondta, majd szájon csókolt, és a falnak nyomott. Próbáltam sikítani, de úgy se hallaná meg senki. Épp a ruhámat, akarta leszedni, mikor, egy kéz csattant  a tarkóján, és össze rogyott előttem. Sírva összeestem, úgy maradtam volna egy darabig, de egy kéz fölhúzott.
- Minden rendben? - kérdezte, majd megölelt.
- Köszönöm!- fúrtam bele a nyakába a fejem. Csöndben ölelkeztünk, majd megszólalt.
- Hazamenjünk?- kérdezte mire megráztam a fejem.
- Nem, csak maradj velem!- kérleltem Zaynt, mire eltolt magától, és egy puszit nyomott a szám sarkára. 
Meglepődtem. Miért csinálja ezt velem? Elkezdtem volna vele vitatkozni, de nem volt erőm, így hagytam magam. Megfogta a kezem, és visszafelé sétáltunk. Mikor megérkeztünk az ajtó előtt, megálltunk.
- Nagyon köszönöm!- szipogtam.
- Bármikor.- mosolygott rám, majd kinyitotta az ajtót. Még mindig nagy volt a tömeg, így megfogtam Zayn karját, ne hogy elvesszek. Mikor a pulthoz értünk, oldalra néztem, amit nem kellett volna. Niall épp egy sötét barna hajú lánnyal csókolózott. Ledermedtem egy percre, majd észhez tértem, és elrohantam. Újra kifutottam, újra elkezdtem sírni, majd újra összeestem. Egy ideje sírhattam, mikor egy kéz fogta meg a vállam.
- Mi a baj? miért rohantál ki megint?- kérdezte Zayn aggódva.
- Niall..- zokogtam..- Megcsalt..- ahogy kimondtam ezt a szót, a testem megremegett. Miért? Azt hittem szeret?
- Megcsalt?- kérdezte Zayn és a testét elöntötte a harag. Szemében óriási nagy dühöt láttam.
- Zayn, kérlek menjünk haza..- néztem rá könnyes szemmel, mire bólintott. Fölemelt, és haza cipelt. 
Az ajtó előtt se tett le, bevitt a nappaliba, és leültetett a kanapéra.
- Annyira sajnálom, hogy miattam nem élvezheted a bulit.- néztem rá szomorúan.
- Ha tudnád miért nem élveztem..- mondta halkan.
- Mi?-kaptam föl a fejem.
- Semmi, csak nem szeretek sírni látni embereket.- mondta, de éreztem, hogy füllentett. Zayn vállára hajtottam a fejem, majd arra lettem figyelmes, hogy eltolt magától. Fejünk szemben volt egymással, ajkai hevesen közeledtek az enyémhez, míg végül egymásra tapadtak. 
- Mi a?- kapcsolta fel a villanyt Niall, majd elfutott....(continue...)

Six~

Sziasztok!:) Először is nagyon szépen köszönöm a 611 oldalmegjelenítést!:) Másodszor. Sokan kérdezték, hogy mi az amit oldalra írtam (Aki nem látta volna, a szereplők alatt van.) Szomorú lesz a vége? A válaszom igen, az lesz. Több oka van, de a legfőbb, hogy ezt így terveztem meg. Általában mindig az elejét, és a végét tervezem el, a többi meg csak jön. Meg persze az élet nem mindig igazságos. De csak ennyit mondok a többit megtudjátok ha olvastok.:) Ez a rész, annyira nem lett jó, és rövid is lett. De mivel már nincs tanítás, csak ilyen sport nap, meg múzeumi nap ezért most hamar fogok részt hozni.:)  Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Elizabeth szemszöge:
Már három hónapja, hogy ideköltöztünk Londonba. Egész jó itt, keveset gondolok Adamre. A fiúk nagyon aranyosak, mindegyiket nagyon szeretem kivéve Harryt. Vagyis nem tudom. Túlságosan nyomulós, és egoista. Egyfolytában magát dicséri és mindig jön a perverz vicceivel. Elég rossz döntés volt, az hogy egy szobában kell aludnunk.
Reggel arra ébredtem, hogy valaki átölel. Lassan kinyitottam a szemem és oldalra néztem. Fürtös barátunk szuszogott mellettem.
- Harry te mi a francot csinálsz?- ugrottam fel.
- Miért, minek látszik?- nyitotta ki a szemeit.
- Tudod, az ott-mutattam az ágyára- az a tied.
- De féltem, és fáztam.- mondta perverz vigyorral az arcán. Én dühösen becaplattam a fürdőszobába, majd bezártam az ajtót. Elegem van belőle, annyira idegesítő. Miután végeztem kiléptem a zuhanyból, de nem találtam sehol se a ruhámat. Magamra tekertem a törülközőm, majd kinyitottam az ajtót. Harry ott feküdt még mindig az ágyamon, de a szemei csukva voltak. Halkan, hogy ne ébresszem fel (nem mintha érdekelne, de nem akarom, hogy meglásson így.) a szekrényhez lopóztam. Épp a ruháimat vettem elő, mikor két kéz fogta meg a derekam.
- Annyira sexy vagy!- suttogta a fülembe.
- Ne nyúlj hozzám!- mondtam nyugodtan.
- Tudom hogy akarsz! - suttogta tovább. Itt telt be a pohár, megfordultam és félre löktem, majd berohantam a fürdőszobába. Gyorsan felöltöztem, majd kivágva az ajtót, kimentem a szobából, mikor egy kéz utánam kapott, és a falhoz nyomott.
- Eli tudom, hogy tetszem neked, látszik!- mosolygott gúnyosan. És közelebb hajolt.- Gyere el velem randizni, legalább csak egy randi.- mondta mosolyogva.
- Álmodba barátom!- löktem el és lesiettem a lépcsőn. Bevallom egy kicsit félek tőle. Amiket olvastam róla. Megrémít ahogyan kihasználja a nőket. Az utam a konyhába vezetett. Mikor az ajtóhoz értem hangokat hallottam kiszűrődni. Belestem a konyhába, Bonnie épp főzött valamit, mikor Niall megfogta a derekát, és magához húzva egy puszit nyomott az arcára.

Döbbenten néztem őket, majd észhez tértem.

- Jó reggelt!- léptem be mire szétlebbentek. 

- Hát te? Azt hittem még alszol..- mondta zavarodottan Bonnie.

- Aludnék, ha valaki fel nem ébresztett volna..- forgattam meg a szemeimet.

- Öö...El kell mennem....- mondta Niall akinek arca már tiszta piros volt, majd gyorsan kiment a konyhából. Bonnie visszafordult a palacsintához. Odamentem mellé, majd mosolyogva elkezdtem bámulni.

- Mi az?- kérdezte, de nem nézett rám.

- Á semmi...Csak nem hiszem, hogy említetted volna, hogy Niallel ti ketten...- kezdtem, de félbe szakított.

- De hogy...Ez marhaság.- mondta.

- Bonnie, akkor miért ölelt meg, csókolt meg meg mit tudjam én, hogy mit csinál veled?- kérdeztem a szemöldökömet húzogatva.

- Ajj..- nézett rám.- Ígérd meg, hogy nem mondod el senkinek..- sóhajtott, mire ugrálni kezdtem.

- De hogyan? Mikor? Miért? És hogyan?- támadtam le a kérdéseimmel.

- Tegnap, randiztunk és megcsókolt.- válaszolt egyszerűen.

- Valamit te nem mondasz el nekem..- mondtam szúrós szemmel.

- Ez nem igaz!- mondta majd elfordult.

- Bonnie!- fordítottam meg.

- Jó, majd este elmondom.- sóhajtott.- Amúgy mi van veled és Harryvel?:

- Semmi. Utálom. Egyfolytában nyomul, és perverz és azt hiszi, hogy azok a gyönyörű zöld szemei és azok a fürtök és a édes mosolya...Mindenkit elcsábít, pedig engem nem..-ráztam a fejem, mire elvigyorodott.

.- Téged nem mi?- kérdezte.

- De most komolyan nem. Félek tőle..- mondtam halkan.

-Tőle?- kérdezte csodálkozva.- Azt nem hiszem. Csak megkel ismerned a jó oldalát.- mosolyodott el, majd kiment. 

Bonnie szemszöge:

Miután kimentem a konyhából Zaynnel futottam össze.

- Jó reggelt!- mosolygott.

- Reggelt!- mosolyogtam vissza.- A reggeli már kész van.-mondtam mikor elhaladt mellettem.

- Biztos finom lett, hisz te főzted!- kacsintott, majd mikor elhaladt mellettem, megfogta egy másodpercre a kezem. Nem értem. Miért csinálja? Ott van neki Emily, őt fogdossa ne engem. Kimentem a hátsó kertben, ahol Niall ült a fűben. Közelebb mentem, majd leültem mellé és megfogtam a kezét.

- Eli már tudja.- törtem meg a csendet, mire elmosolyodott.

- Szerintem lassan a többiek is megtudják-nézett rám. Tudtam mire céloz, de féltem.

- És ha rosszul fogadják?-kérdeztem.

- Nem fogják! Higgy nekem.- mondta majd egy csókot nyomott a homlokomra.

Fölálltunk, majd bementünk a házba. Már mindenki fent volt, épp reggeliztek.

- Veled mi van haver? Mindig te ülsz itt először - nevetett Harry. Niall rám nézett, mire egy aprót bólintottam, óvatosan megfogta a kezem, majd magához húzva megcsókolt. Mikor szét váltunk félve néztem a társaságra. Louis és Eli mosolyogva nézett minket, Harry amolyan " Így már értem" fejet vágott, Liam először megdöbbent, de utána egy biztató mosolyt küldött felém, Emily önelégült képet vágott,  és azt tátogta, hogy " Végre nem fogsz a pasimon lógni", Zayn meg olyan döbbent volt, mint aki épp egy szülésen vett részt. Leültünk mi is az asztalhoz, mindenki gratulált,  kivéve Zaynt. Ő csak meredt maga elé, még enni sem evett semmit. Miután végeztünk, mindenki leült a kanapéra kivéve, Niallt, Zaynt és engem. .

-Mindjárt jövök!- mondta Niall, mire bólintottam és felment a lépcsőn. Pár perc múlva visszamentem a konyhába, és bámultam ki az ablakon..Arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogta a kezemet.- Zayn volt az.

- Ti -nyelt egy nagyot.- Ti együtt vagytok?- kérdezte a szemembe nézve. Én egy apró bólintottam, mire elengedte a kezem. A szemében dühöt, félelmet és csalódottságot láttam. Elkapta a tekintetét.

- Te szereted?- kérdezte halkan.

- Valószínű  ha vele vagyok .- mondtam a számomra logikus választ. Bár én se vagyok benne biztos. Jól érzem magam vele, de nem önt el olyan érzés, mint mikor Adammel voltam. Vagy azért mert ez a kezdet? 

Zayn újra a szemebe nézett, majd kiviharzott a konyhából. Nem értettem, miért ilyen most. Örülnie kéne, ehelyett..?

Este hat felé lehetett, mikor Eli hívott fel a szobájába.

- Naaa! Akkor mesélj!- ültünk le az ágyára.

- Az elejétől?- néztem rá, mire bólintott.- Amióta ideköltöztünk, egyfolytában Adammel álmodok. Kínozzák. Mindig azt hajtogatja, hogy ha nem lépek tovább és nem fogok mást jobban szeretni mint őt, akkor örökre "kísérteni" fog engem. Nagyjából megértettem.  Louis nem lehet, mert ő a testvérem, Liam se mert neki ott van Dani. Harry az rád bukik, Zaynnek barátnője van. Így maradt Niall. Elhívott randizni, nagyon jól érzetem magamat. Mikor megcsókolt, melegség öntött el, de azóta semmi. Jól érzem magamat vele, de olyan fura..Nem tudom..

- És arra nem gondoltál, hogy nem ő az igazi?- kérdezte.- És amúgy is lehet, hogy csak képzelődtél, nem?

- Tudtam, hogy nem érted meg, ez annyira bonyolult.- Dőltem hátra az ágyon.

- Tudom.- dőlt ő is hátra.- Hiányzik mi?

- Nagyon..- válaszoltam  és becsuktam a szemem. Visszaemlékeztem amit mondott. Lehet, hogy ez tényleg hallucináció?  Csak bemeséltem magamnak ezt az 'igazi sztoryt'? Megőrültem volna? Egyre több kérdés, melyre senki sem ad választ.