Nine~

Sziasztok! Meghoztam az új részt.:) Remélem mindenkinek jól telik a nyár ;) Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Zayn szemszöge:
Még mindig nem segített senki. Bonnienak már alig volt pulzusa. A kórház  innen elég messze van, akkor mit csináljak? Muszáj be vinnem. Fölálltam a karjaimba vettem Bonniet, és elkezdtem futni vele. Miközben  futottam, imádkoztam hogy minden rendben legyen. 
- Zayn!- suttogta Bonnie.
- Igen?- néztem le rá. 
- Rosszul vagyok..- mondta halkan. Nem válaszoltam, csak futottam. Fél óra múlva odaértem a kórházhoz. Odafutottam a recepcióhoz.
- Kérem segítsenek!- mondtam lihegve. Pár perc múlva egy orvos jött oda hozzám, és elvitte Bonniet. 
- Elnézést, használhatom a telefont?- kérdeztem a recepciós nénitől.
- Persze, nyugodtan. - mondta kedvesen. Odamentem a telefon fülkéhez és beírtam Louis számát.
- Hallo, itt Louis Tomlinson. Miben segíthetek?- kérdezte.
- Louis.- kezdtem.- Zayn vagyok.- A kórházból hívlak.- mondtam halkan.
-. Mi?? Mi történt??
- Az utcán sétáltunk, mikor összeesett és beverte a fejét egy tűzcsapba. Senki sem segített. Sok vért vesztett.
- Úristen. Úgy nem?- kérdezte és éreztem hogy a sírás határán van.
- nem. De hogy. Csak gyertek be.- mondtam és letettem. Fölsétáltam oda ahova Bonniet vitték. Leültem a székre és vártam.
- Zayn!- hallottam meg Louis hangját. Dühös volt, és szomorú. Fölrángatott a székből.- Ne menj a húgom közelébe! Miért nem tudtad behozni hamarabb? Miért nem hívtál mentőt? Miért esett össze? Mi történt?- zúdította rám a kéréseit. Én csak néztem rá. Nem tudtam megszólalni. Éreztem hogy bármelyik percben összeeshetek.
- Louis! Hagyjad! Nézd, hogy nézz ki, futott gondolom!- mondta Harry, majd odajött, és visszaültet  a székre.- Mi történt?- kérdezte nyugodtan.
- Sétáltunk az utcán, mikor  megállt, rosszul volt. Napok óta nem eszik semmit. Aztán összeesett és beverte a fejét a tűzcsapba. Kiabáltam , de senki sem segített. Hanem elfutottak. Nem tudtam senkit sem hívni, mert nincs nálam a telefonom. Fölálltam és elkezdtem futni. Fél óra alatt ideértem. Nem álltam meg egyszer se.-néztem Louisra. 
- Akkor a te hibád! Miért kellett lekurváznod?- nézett Niallre. 
- Hé! Nyugi! Senki se hibás!- csitította El. Elizabethre néztem, aki csak bámult maga elé.  Louis leült mellém a székre, és fejét az kezébe temette.
- Tudom. Sajnálom. Niall és Zayn se a hibás, csak ha őt elveszítem. Akkor.- rázta meg Louis a fejét, és egy könnycsepp gördült le az arcán. Átöleltem. Igen én is beleőrülnék. Hogy miért? Mert szeretem. 
- Ó Zayn!- jött ki az orvos. Igen, engem már ismer.
- Igen?- álltam föl.
- Maga egy hős. Ha nem hozza be időben, ha egy perccel is később jönnek be, akkor vége. Bemehetnek hozzá, bár nem mindenre fog emlékezni, mert egy kisebb agyrázkódást szenvedett. Zayn önnek ajánlom, hogy ha hazamennek pihenjen, mert ahogy látom ideáig futott. Bonnie egy csodálatos barátot
 kapott.- mosolygott rám. Megállt bennem az ütő, Niallre néztem. Ő is ledermedt. A barátja? De jó is lenne. Bementünk hozzá.
- Szia hugi! Minden rendben?- futott oda Louis.
- Persze, de mi történt?- kérdezte.
- Mentünk az utcán, és összeestél. Beverted a fejed.- mondtam mire, Niall elszomorodott.
- De mitől estem össze?- nézett rám.
- Hát az nap keveset ittál.
- Jaa értem. Zayn beszélhetnénk?- kérdezte mire bólintottam. Miután mindenki kiment, odamentem az ágyához.
- nem emlékszem pontosan. Van barátom? És ha igen, te vagy az?- kérdezte, szívesebben rávágtam volna egy igent, de nem tettem. Lehet, hogy boldog lennék, de Niallt elszomorítanám. Azt meg nem akarom. Megráztam a fejem.
- Niall.- mondtam vissza fojtva.
- Jaaa oké.- ráncolta össze a szemöldökét.

Niall szemszöge:
Mikor Zaynt hívta oda és nem engem. Azt hittem vége. Ennyi volt. 
- Niall, minden oké?- jött oda hozzám Louis, mire bólintottam.- Figyelj! Sajnálom hogy megütöttelek, meg minden..- mondta halkan.
- Nem baj.- mosolyogtam rá, ami nem is volt olyan igazi mosolyog, mert Zayn és Bonnie járt az eszembe.
Louis is elmosolyodott, majd megölelt.
- Ígérd meg, hogy vigyázol rá!- mondta.
-Ígérem.- bólintottam, mire kinyílt az ajtó.
- Niall téged hív..- mondta Zayn. Fölálltam. Mikor elmentem láttam hogy Zayn arca fénylik. Sírt.

Liam szemszöge:
Miután Zayn kijött, kirohant az udvarba. Harry fölállt
- Hagyd majd én!- mondtam, és Zayn után mentem. Szörnyű látvány fogadott. Zayn sírt.

- Hé! Minden oké?- kérdeztem.

- Igen persze.- mondta majd elfordult.

- Zayn ne hazudj nekem!- fogtam meg a vállát, mire megfordult.

- De ha lemondom mindennek vége.- mondta szomorúan.

- Szereted Bonniet igaz?- kérdeztem

- H-honnan tudod?- kérdezte.

- Látszik, na de mondd el mi volt bent.

- Hát megkérdezte, hogy én vagyok-e a barátja, én meg mondtam, hogy nem, hanem Niall. Erre azt mondta, akkor iránta érzek ekkora szerelmet. Nem bírom Liam érted! Nem bírom. Ha azt mondom igen, én vagyok a barátja, akkor Niallnek teszek keresztbe. Hiába vagyok vele mindig, hiába próbálom ő Niallt szereti. Érzem hogy a szívem, már nem bírja, mindig csak rá gondolok, a mosolyára, a hajára az illatára, a szemére.. Szeretem basszus..- tárta szét a karját.

- Tudom. - sóhajtottam.- Tudod mit segítek, jó?- kérdeztem.
- Nem hiszem hogy valaha is szeretni fog.- sóhajtotta szomorúan. 
- Pedig de...Én úgy érzem te jobban szereted, mint Niall, vagy ha nem is, akkor  én nektek látok 
jövőt.- vallottam be. Miután sikerült megbeszélnünk a dolgokat, bementünk a kórházba. 
-Minden rendben?- kérdezte Louis.
- Ja igen.. - hazudta Zayn, majd leült mellé. Én is leültem Harry és Eli közé.
- Szereti mi?- kérdezte Harry, mire bólintottam.
- Jajj hát ez húzós lesz.- sóhajtotta Eli, majd fölállt, és bement Bonniehoz.

Harry szemszöge:
Rám se néz, hozzám se szól. Én ebben belefogok őrülni. Mit csináljak? Miután hazamentünk, elmentünk aludni. Bonnie is már hazajöhetett, de ő Niallel akart aludni. Így átmentem Louishoz.
- Louis zavarok?- kérdeztem.
- Nem gyere.- válaszolt helyette El. Annyira irigylem őket, nekik minden olyan simán megy. Tisztára összeillenek.
- Van egy lány..- kezdtem, mire Louis felfigyelt, és elmosolyodott. - Nem tudom mit csináljak, hogy felfigyeljen rám..Szerintetek?- néztem rájuk.
- Eli az igaz?. mosolygott Eleanor, mire elpirultam.
- Légy önmagad.- mosolygott még mindig Louis.
- De akkor esélyem sincs. - szomorodottam el.
- De hogy nem. Kérlek a kedvemért ad önmagad.- nézett rám Louis. - Hidd el, megfog szeretni.
- Köszi.- mondtam és kimentem. Nagy segítség, önmagam. Egy gond van, milyen vagyok ha önmagam vagyok? Leültem az ágyamra és arra lettem figyelmes, hogy sírok.


Ui: Köszönöm a 770 oldalmegjelenítést! Ti vagytok a legjobbak <3