Eighteen~

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Kérlek komizzatok! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
Mikor felébredtem, egy sötét helyen voltam. Lassan fölálltam, a földről. Oldalra néztem, Dani és El mellettem feküdtek. Odamentem, és felébresztettem őket.
- Hol vagyunk?- kérdezte El. Elindultunk egyenesen. Velünk egykorú fiatalokkal találtuk szemben magunkat.
- Megjöttek..- mondta az egyik lány. Mindenki ránk nézett.
- Lányok..- hallottam meg egy ismerős hangot. Jobbra néztem, Elizabeth futott felénk.
 - Hol vagyunk, és mit keresünk itt?- kérdeztem. Mindent elmondtak. Egyre jobban kezdtem félni, aztán valami fura hangot hallottunk. Fölnéztünk a falra. Egy férfi beszélt hozzánk, tévén keresztül.
- Eleanor, Bonnie Danielle köszöntelek titeket!- nevetett gúnyosan. - Elmondom a játékot. Beküldelek titeket négyesével, egy labirintusba, minden csapatból, aki legkésőbb ér ki az úgy jár mint Maya, vagy James. Fogynak az emberek. Végén csak ketten maradnak. Aki hamarabb ér ki, az kimehet szabadon innét.- mondta vigyorogva, majd eltűnt. Kicsapódott az ajtó. Kiválasztotta a csapatokat.- Mehet az egyes csapat.- nevetett majd kiment. Megijedtem. Én, Eleanor, egy másik lány, és egy srác volt a csapatban. Odaálltunk a kapu elé. Nagyon féltem. Nem értettem, mi ez. Abban reménykedtem, a fiúk minél hamarabb  kivisznek innét. Elkezdődött. Mind a négyen más irányba mentünk. Csak futottam, bár legtöbbször zsákutcába keveredtem. Azt hittem én leszek az utolsó. Eleredtek a könnyeim. Futás közben, elő vettem a telefonomat. Megnyitottam az üzeneteket. " Bajban vagyunk. Félek. Segíts!B" írtam be. Eszembe jutott amit Amy mondott. Nincs térerő. Próba szerencse gondoltam, majd elküldtem. Vártam, de nem jött vissza az sms, így megörültem, és újra futni kezdtem.
Mikor megláttam a végét, sprintelni kezdtem, és kiértem. Én voltam a második. De El még sehol sem volt. Megláttam a fiút közeledni. Megijedtem. Egyre közelebb ért, de akkor megjelent Eleanor, és beért a célba. Meg könnyebültem. A fiú lasítnai kezdett. Tudta, hogy vesztett. Sajnáltam, miért kell megölni?
- Te!- szólt a férfi, majd rámutatott e fiúra.- Gyere ide.- nevetett. A fiú odament, a férfi meg lelőtte. Felsikítottam. Nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszi. Nagyon féltem. Jött a második, csapat.Majd szépen sorjában mindegyik. Szerencsére  lányokkal, nem voltunk benne az első áldozatokba..

2 hónap múlva*
Már csak Carter, Amy, Lily, Eli, El, Dani és én maradtunk. Úgy látszik, még se kapta meg Lou az smsem.
Már két hónapja nem hallottunk felőlünk. Minden este sírok, és senki sem tud megvigasztalni. Félek, hogy nem fognak megtalálni, és megfogunk halni, úgy ahogy a többiek. Egyfolytában rémálmaim vannak, de már nem Adammel. Vele fél éve nem álmodtam semmit.
 A startnál álltunk remegő lábakkal. Elire néztem, remegett a félelemtől. Mikor meghallottuk a 'start' szót, neki iramodtunk. Kerestük mindnyájan a kijáratott. Egyre nehezebbek a pályák. Most már akadályok is vannak,  szenvedünk. Ezen a férfi jót szórakozik ami szerintem undorító. Egyre gyengébbek vagyunk a lányokkal. Éheztetnek, és csatornavizet kell innunk, amitől betegek is lettünk. Vissza a játékhoz. Újabb zsákutcába mentem. Épp kiakartam futni, mikor a semmiből kivágódott egy deszka, megbotlottam benne, és ráestem a karomra.
- Aaa.- üvöltöttem föl. Nagyon fájt, de nem törődtem vele fölálltam, és tovább futottam. Újabb akadály, újabb esés. Most a fejemet vágtam be. Éreztem, ahogy a friss vér lecsorog a fejemen. Szédültem, és rosszul voltam. Nem bírtam tovább. Leálltam a futással, és gyalog mentem tovább. Megláttam a kijáratot. Csak Carter állt ott. Megörültem, és újra futni kezdtem, éreztem, hogy bármelyik percben összeeshetek. Ám mikor kiértem a labirintusból, hirtelen ledöbbentem. Már mindenki kint várakozott, én voltam az utolsó. A lányok sírtak. Carter meg szomorú volt. A férfira néztem. Gúnyosan elmosolyodott, majd fölemelte a pisztolyt. Becsuktam a szemeimet, és vártam. Vártam, hogy megtegye. Mielőtt lenyomta volna  a ravaszt, kivágódott az ajtó.
- Rendőrség! Tegye le a fegyvert!- kiáltottak. Kinyitottam a szemem, csak egy lövést hallottam, és összeestem. Eltalálta a sérült kezemet. Felordítottam a fájdalomtól. Fölnéztem. A srácok rohantak felénk.  Nem érdekelt, mit szólnak hozzá. Nem érdekelt, hogy Zayn nem viszonozza. Semmi sem érdekelt. De tudnia kell, hogy szeretem. Amióta itt vagyunk, csak rá tudok gondolni. Fölálltam. Egyre rosszabbul voltam. Kizártam mindenkit, csak rá koncentráltam. Odafutottam, amennyire tudtam, és a  nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ez az utolsó emlékem, mert utána elsötétült a kép.

Elizabeth szemszöge:
Én voltam az utolsó előtti aki kiért. Bonnie nem volt sehol Kitört belőlem a zokogás. Miért nem tudtam később kijönni? Miért neki kell majd meghalnia? Kijött Bonnie, de nem volt jó állapotban. Vérzett a feje, és be volt dagadva a keze. A férfi éppen lőni akart, mikor a rendőrség benyitott. Eltalálta Bonniet, de csak a kezét. Összeesett. Megijedtem,de aztán fölnézett, és mindenki meglepetésére Zaynhez rohant, és megcsókolta. De utána rögtön össze is esett.
- Bonnie!- rohantam oda. 
- Gyorsan hívjanak mentőt.- kiabáltam. Az egyik rendőr fölkapta, majd kirohant vele az  épületből, Zayn meg utánuk.
- Maga!!- ordibált Louis, majd odament a férfihoz.- Maga undorító féreg!- kiabálta, majd kitépte a rendőr kezéből a fickót, és elkezdte ütni. 
- Louis Ne!- kérlelte Elenaor. Az egyik rendőr leszedte Louist a pasiról. Aki fölállt, majd odafutott Elhez. Niallre néztem. Sokkot kapott. Gondolom nem számított rá, hogy Bonnie megcsókolja Zaynt.
- Önöket is beszállítjuk a kórházba, mert nincsenek valami jó állapotban..- mondta a rendőr, majd kimentünk mi is az épületből. Vége van, mindennek. Mikor beértünk a kórházba, minket bevittek egy szobába, a többiek, meg elmentek Bonniehoz.

Bonnie szemszöge:
Mi ez a hang? Mi ez a csipogás? Kinyitottam a szememet. Fehér falak mindenüt. Körbenéztem. Louis ült mellettem. 
- Lou?- néztem rá, mire fölkapta a fejét. Nem válaszolt, csak jó szorosan megölelt.
- Annyira sajnálom..- mondta. Eltoltam magamtól, és csak akkor vettem észre, hogy sírt.
- Nem a te hibád..- mondtam, majd fölszisszentem a fájdalomtól.
Nyílt az ajtó, és egy fehér köpenyes fickó jött be rajta.
- Hogy van?- kérdezte.-Fáj valamije?
- A karom, meg a fejem..- mondtam halkan.
- Az még fájni fog egy darabig..- nézett rám.- szerencséje volt Ms. Tomlinson, mert sikerült kimosnunk a gyomrában lévő mérgeket. Ahogy a többieknek is. Mindenki túl élte, de maga volt a legrosszabb állapotban. Emlékszik?- kérdezte, mire bólintottam, majd kiment.
- Megnézem Elt is. Rendben?- kérdezte.
- Persze nyugodtan.- mosolyogtam rá. Kiment, de nem maradtam egyedül, Zayn jött be lehajtott fejjel. Leült mellé majd fölnézett rám.
- Ami ott tört...-kezdte, de egy csókkal félbe szakítottam. Meglepődött, de visszacsókolt.
- Szeretlek Zayn.- suttogtam. 
- Én is..- mosolygott rám..Hosszú ideig beszélgettünk, majd egy újabb kopogásra lettünk figyelmesek. Zayn fölállt, majd egy csókot nyomott a homlokomra, és kiment az ajtón. Niall jött be hozzám.
Leült mellém.
- Hogy vagy?- kérdezte, de nem nézett a szemembe.
- Jobban..- válaszoltam halkan. Nagyjából negyed órája csöndben ülhettünk, mikor meguntam és megszólaltam.
- Niall, én sajnálom. Nem akartalak megbántani, de az érzéseimet nem én irányítom.- néztem rá.
- Tudom..- mondta halkan. Újabb hosszú néma csönd következett, mikor az orvos jött be az ajtón.
- Egy picit hagyják pihenni a lányt, holnap már hazamehet.- mondta, Niall  bólintott majd fölállt, de mielőtt kiment, közel hajolt hozzám.
- Visszaszerezlek.- suttogta, majd egy puszit nyomott az orromra, és  kiment. Sóhajtva megráztam a fejem, és megpróbáltam elaludni.

Seventeen~

Sziasztok! Meghoztam a 17. részt :)) Köszönöm a 3 komi <33 Elkezdtem egy új blogot.:)) KATT!
Jó olvasást!:))

Másnap reggel*
Bonnie szemszöge:
Reggel erős fejfájással ébredtem. Lassan fölálltam, majd lementem a konyhába. El, és Dani, épp kaját főztek, mikor lejöttem. Danielle, odadobott nekem egy aszpirint.
- Köszi.- mosolyogtam rá.
- Eli?- kérdezte .
- Gondolom alszik- vontam meg a vállam.- Elmegyünk vásárolni?- kérdeztem. Gyorsan fölöltöztünk és elmentünk a plázába.
- Láányok menjünk be idee.- mutatott El az egyik bolt felé. Oda is bementünk. Sőt igazából, minden hova bementünk, és fölvásároltuk az egész boltot.

Elizabeth szemszöge:
Nem tudtam egy kicsit se aludni. Hajnali 7 óra lehetett, mikor kinyílt az ajtó.
- Ki akar kiszabadulni innen?- kérdezte a férfi. Amy és Lily  felakarták rakni a kezüket, de megakadályoztam.- Ügyes, Eliazbeth. Jó a gondolkodásod. James, Maya.- mutatott rájuk.
- Állj ne!- álltam föl.
- Miért talán te..- nézett Mayara, és Jamesre, aztán rám.-..akarsz kiszabadulni?
- Szerintem senki sem akar..- mondtam halkan. Senki sem szólalt meg, csak Maya lépett előre.
- De én igen..- nézett rám.
- Na látod..- nevetett a fickó, majd közel lépett  Mayahoz megfogta a karját. Úgy tett mint aki kiakarja vinni, ám mikor az ajtóhoz ért a fejéhez emelte a pisztolyt. Csak egy durranást lehetett hallani, és egy élettelen testet, ahogy a földre hull.
- Úristen..-kaptam a kezemet a szám elé..
- Valaki még kiszeretni menni innen?.- kiáltott a férfi. Néma csend volt.- James, te jelentkeztél.- vigyorgott. James megrázta a fejét, és elkezdett hátrálni. - Akkor rosszul emlékszem..- tűnődött el. Felém emelte a pisztolyát. Lélegzet visszafojtva vártam. Abban a pillanatban ahogy lenyomta a ravaszt, James felé célzott. Eltalálta. Akik körülötte voltak, sikítva elrohantak onnan, egy másik sarokba.
- Miért tette ezt? Miért kellett a játék résztvevőit lelőnie?- kiabáltam utána. 
- Mert értesítettek, és nem egy ember jön, hanem három. Kettőt kikellet iktatnom..- mosolygott gúnyosan, majd kiment.
- Honnan tudtad, hogy ez egy csel?- támadt le rögtön Carter.
- Mert..Szerintetek, ha elrabolt minket, egy hónap után kiengedne innen? Hogy mi majd elmenjünk a rendőrségre? Őt meg letartóztassák?- kérdeztem.
- igazad van.- bólintott, majd elfordult.
- Köszönjük, hogy megmentettél minket..- jöttek oda hozzám a lányok.
- Nincs mit..- mondtam. Odamentem a két holttest köré.
- Ti nem kaptatok sokkot?- kérdeztem halkan.
- Annyi minden történt velünk az elmúlt egy hónapban, hogy ez már semmi..- suttogta Ashley. Én enyhébb szívbajt kaptam. Láttam meghalni két embert. Minél messzebb akartam kerülni, a holttesttől, ezektől az emberektől. Azt mutatom, hogy bátor vagyok. Mindig visszabeszélek, de legbelül én is annyira félek, mint Amy, Lily vagy a többiek, de az is lehet, hogy sokkal jobban.
- Hé! Elizabeth hová mész?- kérdezte Amy.
- Csak..csak egyedül szeretnék lenni...-mondtam, és elindultam abba a sarokba ahol nem lát senki. Nem látja senki, hogy sírok, szenvedek. Vajon, hogy értette, hogy jön még három ember? 
Ezeken gondolkoztam. Hiányzott Harry, féltem és fáztam. Megérintettem a nyakláncot, amit tőle kaptam. Nem bírtam tovább halkan zokogni kezdtem.

Hangokat hallottam közeledni felém. Letöröltem a könnyeim, és próbáltam erősnek látszani. Carter tűnt föl előttem.
- Ne játszd az erős kislányt, ha legbelül össze vagy törve. Mi megértjük.Én is félek, mint te- ült le mellém, majd a takarót, ami a kezében volt, szétterítette rajtunk. Igaza van. Minek játszom, ha úgy is gyenge vagyok? A vállára hajtottam a fejem és kitört belőlem a zokogás.
- Ti, hogy nem ijedtetek meg, mikor lelőtte Mayat és Jamest?- kérdeztem szipogva.
- Megérdemelték. Ők azelőtti nap érkeztek mint te, és még is ők akartak hamarabb kijutni, mint az 
aki már 2, 3 hónapja itt van..- erre fölkaptam a fejem.
-De ti azt mondtátok csak egy hónapja vagytok itt...
- Többiek igen, de én nem..- mondta szomorúan.
- De miért?- kérdeztem döbbenten.
- Erről ne akarok beszélni..-mondta halkan. Csöndben ültünk egymás mellett, majd kattant a zár.

Bonnie szemszöge:
Miután bevásároltuk a fontos dolgokat, gondoltunk leülünk, és iszunk egy kávét. Éppen valamiről beszélgettünk, mikor rezgett a telefonom.
"Szia, Jake vagyok. Eli bajban van, kérlek segíts! Találkozzunk a Mix streeten. Siess!"
- Lányok, nekem mennem kell.-álltam föl.
- Mi? Miért?- kérdezte Dani.
- Állítólag Eli bajban van. Jake üzent, hogy találkozzunk a Mix streeten.
- Mi is megyünk.- állt föl Eleanor. Kifizettük a kávét, és elindultunk. Hamar odaértünk. Egyszer még az utcán sétáltunk, aztán elhomályosult a kép.

Ui: Köszönöm a 1080 megtekintést <33 Ti vagytok a legjobbak :)) Ma még lehet, hogy lesz egy rész fönt.:) Hagyjatok komit!

Sixteen~

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Elizabeth szemszöge:
És eljött ez a nap is. Már ötkor fönt voltam.Mikor már mindeki lent volt, elköszöntünk tőlük.
- Szia Niall, te is vigyázz magadra!- öleltem őt is magamhoz. Utoljára Harry maradt. Nézte mit csinálok Odaálltam elé. Nem tudtam mit csináljak. Intettem egyet, mire szomorúan a  földre nézett.

- Szia..- mondtam neki. Miután elmentek mindenki szétszéledett. Fölmentem a szobámba. Fura volt, mert a függönyök be voltak húzva, és csak az asztalon a lámpa volt felkapcsolva. Odamentem. Tátva maradt a szám a csodálkozástól. Egy lap, és egy nyaklánc volt megvilágítva.

" Fél évig nem látlak. Neked, hamar elfog telni ez az idő, de nekem nem, mert hiányozni fogsz. Azt mondtam felejtsük el amit mondtam? Hülyeség. Szeretlek, és nem tudom titkolni az érzéseimet. Légy velem bunkó, vagy ne szólj hozzám,de egy valamit tudnod kell. Ennyire egy lányt se szerettem még. Majd találkozunk fél év múlva. Szeretlek! xxH."

Fölvettem a nyakláncot, és a kezembe zártam. Kétségtelenül, minden apró részletét ennek a fiúnak szeretem. Fölraktam a nyakamba a nyakláncot, és elhúztam a függönyöket.

4 hónappal később*

Négy hónapja nem láttam a fiúkat, és őszintén. Nagyon hiányoznak főleg Harry. Mindig abban reménykedek, hogy nem  szerzett még barátnőt. Mondanám, hogy nem mondta, de nem mondom mert nem is beszélünk. Minden este skypeolunk, de Harry sosincs ott. Épp tévét néztünk a lányokkal, mikor kaptam egy üzenetet.

" Szia. Találkozzunk most a Brookers és a Leight street sarkán. Nagyon fontos! Jake" Fura volt nekem. Olyan nem Jakes volt ez az üzenet. Gondoltam még is elmegyek, lehet, hogy nagy gond van és csak ideges.

- Lányok, most el kell mennem. Majd jövök..- álltam föl. Gyorsan magamra kaptam a kabátom és kiléptem a nyári hűvös éjszakába. Gyors léptekkel haladtam az utcán. Azt hittem, mire odaérek Jake már ott lesz. Nagyon furcsáltam, hogy késik. Épp fölakartam hívni, mikor egy retkes kéz fogta be a számat és elhúzott az egyik sikátorba..Majd elsötétült előttem a kép.

Bonnie szemszöge:

Miután Eli lelépett, gondoltuk elmegyünk bulizni. Gyorsan fölöltöztünk, és már indultunk is a legközelebbi puba. Mikor odaértünk, már nagyon nagy volt a tömeg. Bementünk a táncparkett közepére és elkezdtünk táncolni. Nagyon jól szórakoztunk.

- Lányok hozzak valamit?-kérdeztem, mire bólogatni kezdtek. Odamentem a pulthoz. Egy fiatal srác töltögette az italokat.

- Hello, 3 üveg valamit kérek.- kiabáltam oda neki.

- Nem lesz az sok egy ilyen törékeny lánynak, mint te?- kérdezte a srác féloldalas mosolyal. 

- Hahaha, inkább add ide, ne beszélj!- mondtam, mire felnevetett, és átnyújtott 3 üveg whiskeyt.

- Nevedet megtudhatom?- kérdezte nagy mosolyal.

- Bonnie.- mondtam és fordultam volna el,de utánam szólt.

- Enyémet meg se kérdezed?- csodálkozott.

- Csak tudtam, hogy utánam fogsz szólni..- kacsintottam.

- Darak.- mosolygott, majd elfordult. Visszamentem a lányokhoz, és rögtön belekóstoltunk a whiskeyekbe.

Harry szemszöge:

Amióta Amerikában vagyunk, egy folytában Elire gondolok. Még egyszer sem beszéltem vele, pedig volt rá lehetőség, de mit mondhatnék? Hiányzol. Vagy hogy; ha rájönnél mennyire szeretlek..Akkor ezt az egész helyzetet kínosabbá tenném. 

Elizabeth szemszöge:

Fájó fejjel és szédülve ébredtem. Kinyitottam a szemeimet, egy sötét helyen voltam. Egy széken feküdtem lelógó kezekkel.

- Hahó!- álltam föl. Egy óriási pincében voltam. Olyan volt mint egy labirintus. Egyenesen mentem. Egy csapat velem egykorú társaságot láttam a sarokban vacogni.- Hol vagyok?- kérdeztem tőlük. Két lány fölállt.

- Már te is közénk tartozol.- suttogta sírva az egyik.

- Mi?- kérdeztem.

- Egy hónapja itt vagyunk. Éheztetnek, nincs erőnk. Mindnyájunkat hónapokkal ezelőtt elkezdtek figyelni. Aztán jött az sms, és itt kötöttünk ki. Nem simertük egymást, de most már egymást melegítjük, mert fázunk.- mondta és kirázott a hideg. Tényleg hűvős volt a levegő.- Te voltál a csoport utolsó előtti tagja. Innentől játék lesz..- mondta a másik.

- Mi? Miről beszéltek?- kérdeztem, és kattant a zár. A két lány megijedt és visszarohantak a többiekhez. Én csak álltam ott és nem értettem semmit. Néztem őket, majd egy kéz érintette meg a vállam és neki lökött a falnak. Beütöttema fejemet, így homályosan láttam.

- A telefonodat!- kiáltott rám.

- Az az enyém!- álltam föl.

- Milyen makacska ez a lány..- vágott pofon. Nem láttam az arcát. Sötét volt, majd belépett a fénybe, és meghátráltam. Legnagyobb félelmemmel volt dolgom.

- Vedd elő a telefonodat!- sziszegte. Lassan elővettem.- Ügyes kislány. Írd el azt amit mondok. "Ma Jakkel alszok.xx" - Leírtam azt amit mondott, nem akartam elküldeni, így csak úgy tettem.- Küldd el! De ne Bonnienak..- mosolygott gúnyosan..- Harrynek..

- Mi? Nem!- mondtam. Előhúzott egy pisztoj, és a fejemhez rakta.

- Ne akard, hogy rossz vége legyen!- suttogta. Megnyomtam a küldés gombot. Fájt ez elküdenem Harrynek. Ment volna ki, de utána szóltam.

- Miért nem Bonnienek küldhettem? Egyáltalán honnan tudja a nevünket?- mosolyogva megfordult.

- Csillagom, én mindent tudok.. Azért, mert ő lesz a következő és kezdődik a játék..- nevetett.

- Ne merészeljen még egyszer csillagomnak hívni!- kiabáltam utána. Rögtön megfordult, és a falhoz nyomott.

- Még egy visszabeszélés, és élve levágom az egyik testrészed..- sziszegte, majd elengedett és kisétált az ajtón.

- Nagyon b-bátor vagy.- dadogta a barna hajú lány.- Mi is ilyenek voltunk, de megbántuk.

- Miért?- kérdeztem.

- Mert azóta többször is megerőszakolt.- suttogta.

- Miért nem hívtatok segítséget?- kérdeztem.

- Mert nincs térerő. Ha van azt is ő kapcsolja be..- mondta az egyik fiú. Megszámoltam, összesen 15-en voltunk. Bonnie lesz a 16. Ezt meg kell akadályoznom. Rezgett a telefonom. Megnéztem.

"Tessék?" Harrytől jött, megpróbáltam visszaírni, de sikertelenül. 

- Amy v-vagyok..-dadogta a szőke hajú lány.

- Én meg Lily.-mondta a barna hajú. Mindenki bemutatkozott. 8 fiú volt, és 7 lány.

- Elizabeth..- mondtam halkan. - Mi-Mióta nem etettek?- kérdeztem félve.

- Két hetente kapunk egy kistányér kaját.- állt föl Carter.- Inni is onnan iszunk.- mutatott egy nagy vödörre, amiben lefolyó víz ment.

- Istenem..-suttogtam, és egy nagy könnycsepp gördült le az arcomon.

Ui: Hagyjatok komit!<3

Fifteen~

Sziasztok! Megváltoztattam a dolgokat. Arra gondoltam, hogy nem két évados lesz, hanem addig írom, ameddig van ihletem(remélem sokáig). Ez nem lett olyan hosszú rész, de szerintem ma is rakok föl még egyet.Kérlek Komizzatok! Xoxo:Flóraa<3

Bonnie szmszöge:
Ajtó csapódásra lettem figyelmes, gondoltam biztos Eli az, így kinéztem az ajtón. És igazam volt. Eli rohant el az ajtóm előtt.
- Héj! Állj meg!- fogtam meg a karját, de kirántotta és tovább futott. Ilyennek még sosem láttam, pedig már elég rég óta ismerem. Csak néztem utána, aztán Harryre néztem aki időközben odajött mellém.
- Mi történt?
- Elmondtam neki, hogy szeretem, és kiborult.- mondta szomorúan.
- Beszélek vele. Jó?- kérdeztem ,mire bólintott. Lementem a kertbe. Eli a fűben feküdt, és nézte a csillagos eget.
- Te lány,minek menekülsz el, ha valaki elmondja hogy szeret?- ültem le mellé. Elizabeth fölült.- Te sírsz?- döbbentem el. 
- Igen, képzeld sírok. Sírok emiatt a hülye srác miatt.- mondta halkan.
- Akkor minek mentél el?
- Mert félek, félek a szerelmtől. Nem akarom szeretni..- mondta.
- Jaj Édesem.- öleltem meg. Egy darabig kint ültünk, majd visszamentünk a házba.

Eliazbeth szemszöge:
Nem mertem Harry szemébe nézni vagy csak elé kerülni, de muszáj lesz. Lassan benyitottam a szobába. Harry az ágyon ült, háttal nekem. Gyorsan a  fürdőbe rohantam, és bezártam az ajtót. Megfürödtem, és kimentem. Harry nem volt a szobában.Gondoltam lement valamiért így odamnetem a saját ágyamhoz, és befeküdtem a puha takaró alá. Majdnem elaludtam, mikor valami furcsa zajt hallottam.
Kimentem az erkélyre. Harry lent állt, és ahogy meglátott, elkezdett énekelni. Szóhoz se jutottam, csak néztem azt a fiút, akit szeretek. Miután befejezte, bementem. Pár perccel később Harry is bejött. Lefeküdt az ágyára. Egy órája forgolódtam, mikor nem bíram továb és kimondtam.
-Én is szertlek, csak félek.-suttogtam halkan, de tudtam, hogy hiába,mert nem halja.

Másnap reggel*
Reggel arra keltem, hogy valaki csapkodja  a szekrény ajtót. Kinyitottam a szemem, és Harryre néztem.
- Bocs, csak kiderült, hogy hamarabb kell mennünk.- mondta háttal nekem. Fölültem, majd kómásan becsoszogtam a fürdőbe. Felvettem egy laza öszeállítást, majd Harryt kikerülve lementem.
- Holnap reggel 6-kor mennek a fiúk..- köszönt Bonnie..- Azt beszéltük, hogy amíg távol lesznek, Dani és El velünk fog lakni..- mosolygott rám, én egy aprót bólintottam, majd leültem. Pár óra múlva már mindenki lent volt. Lányokkal eldöntöttük, hogy kipróbáljuk  medencét. Gondoltam, Jake is szívesen átjönne így fölhívtam. Fél óra múlva már ő is ott volt köztünk.Átöltöztünk.
Kifutottunk a medencéhez, a fiúk már a medence szélén ültek.

- Nem öltöztök át?- kérdezte Bonnie.
- Még nem..- válaszolt Louis mosolyogva. Fölálltak, és egymásra néztek. Fogtam a fényképező gépet, és vártam.
- Egy, kettő, három..- kiáltott Louis, majd ugrottak.

Miután kijöttek a vízből, felmentek ás átöltöztek, mi addig a lányokkal lefeküdtünk a napozó ágyra.

Mikor a srácok is visszajöttek, rávettük magunkat és belementünk a vízbe. Nagyon jól szórakoztunk. Sok kép született.

Sokat nevettünk, nagyon jól éreztük magunkat. Szinte egész nap Jakkel voltam. Három óra lehetett, mikor azt vettem észre hogy Harry kiment az utcára. Gondoltam megnézem mit csinál.  Az ajtó előtt ült lehajtott fejjel.  Épp kiakartam menni hozzá, mikor egy kocsi parkolt le a ház előtt. Egy beteg kislány, és egy férfi szált ki belőle. Harry fölállt, és odament. Pár szót váltott, a férfival, majd megfogta a kislányt és leült vele a padra. Elkezdett vele játszani, én meg ámulattal néztem őket. Ő képes mosolyt varázsolni, bárki arcára. Nem mertem odamenni, ezért inkább az ajtóból néztem őket. Pár óra telhetett el, mikor visszajött a kocsi. Harry fölállt és odavitte a lányt, de mielőtt átnyújtotta volna, egy puszit nyomott az arcára. És ekkor rádöbbentem valamire. Én ebbe a fiúba teljesen bele vagyok esve.

Fourteen~

Sziasztok! Még két  rész , és fejezet záró. Kettő évados lesz, a második évad is 16 részes lesz szerintem, de ez még változhat.. Kérlek hagyjatok kommentet! Jó olvasását! Xoxo: Flóraa<3
( Aki még nem látta, ma már tettem föl egy részt.)

(Ez a tumblr megöl *_*)

Harry szemszöge:
- Megint találkozol avval a lánnyal?- kérdezte Eli, mikor kinyitottam az ajtót.
- Ja, találkozok..- mondtam és kiléptem. Jennával a parkban beszéltük meg a találkozót egy órakor.  Hosszú órákon át beszélgettünk. Épp valamiről beszélt, mikor két fiatal szerelemes pár sétált el előttünk. Boldogok voltak. Elképzeltem, hogy egyszer mi is így fogunk sétálni Elivel. Sokáig nézhettem őket, mert arra lettem figyelmes, hogy Jenna a nevemet mondogatja.
- Ja. Igen? Bocsi,  csak elbambultam.- pirultam el. Még mindig a szerelmes párt néztem és ezt Jenna is észrevette. 
- Van egy lány igaz?- kérdezte halkan. Nem válaszoltam, csak a földet kémleltem.- Ha nagyon szereted, ne hagyd elmenni. Próbáld megszerezni..Ne add föl Harry! Én egyszer föladtam és nagyon megbántam. Azóta is próbálom visszacsinálni, de sikertelenül..- és ekkor fölcsillant a szemem. Annyira igaza van.
- Köszönöm J.-nyomtam puszit az arcára..Majd fölálltam, és elkezdtem futni.
- Sok sikert Harry!- kiabált utánam Jenna. Hazáig futottam, ám mikor hazaértem nem volt otthon senki. Próbáltam hívni Elit többször is, de sikertelenül.

Bonnnie szemszöge:
Reggel a telefonom csörgésére keltem.
- Hallo..- szóltam bele álmosan.
- Szia Hugi! Figyelj, tudom, hogy nem akarsz haza jönni, de mi két nap múlva megyünk a srácokkal Amerikába turnézni és egy félévet ott leszünk..
- Már is elindulok haza.- vágtam a szavába, majd letettem. Kipattantam az ágyból, gyorsan összepakoltam, és a kocsihoz rohantam. Miközben elindultam, felhívtam Ryant.
- Szia Álomszuszék, nincs kedved, ma együtt vacsorázni?- kezdte köszönés nélkül.
- Ryan ne haragudj, de elmegyek ma, pontosabban már úton vagyok Londonba. A tesóm és a többiek elutaznak egy félévre Amerikába, és muszáj elköszönnöm tőlük. Majd még megyek Párizsba, és te is jössz Londoba remélem és találkozunk. Tényleg ne haragudj!- mondtam.
- Jaj de hogy. Nincs semmi baj, megértem..- mondta, de hallottam a hangján, hogy szomorú.
- Akkor majd még beszélünk. Szia.-tettem le. Minél hamarabb haza akartam érni. Tisztázni azt ami Niall és köztem van, kibékülni Zaynnel, és minél többet velük lenni. Ezeket mind megakartam csinálni két nap alatt.

Zayn szemszöge:
Mikor megtudtam, hogy Amerikába kell mennünk, örültem is meg nem is. Örültem mert imádom nézni  a boldog rajongókat, akik szeretnek minket. És szomorú voltam, mert tudtam, hogy hiányozni fog Bonnie. Ezekkel a gondolatokkal ültem a fűben. El kéne mondanom neki, hogy szeretem? De ha ő meg nem viszonozza, akkor jobban fogok szenvedni, mint eddig..

Bonnie szemszöge:
Mikor befordultam a házhoz, leparkoltam és berohantam a házba.
- Louuis..- ugrottam a tesóm karjaiba..
- Ilyet hallod többet ne csinálj! Ha tudnád, mennyire aggódtam!- ölelt magához.
- jól van na..- nevettem. Köszöntem Liamnek, és Harrynek, utoljára Elit, Niallt és Zayn hagytam. Először Niallhez mentem.
- Igen?- hallottam meg Niall hangját az ajtó mögül, benyitottam, az erkélyen ült, és gitározott. 
- Ni-Niall.-dadogtam, mire abbahagyta, fölállt és megfordult. Nem mozdult, de láttam a szemében, hogy örül nekem.-É-én annyira sajnálom ezt az egészet, én..- kezdtem, mire egyre közelebb lépett.- Nem akartalak megbántani, csak annyi minden zajlott le a fejembe..És össze voltam zavarodva..Egy héttel ezelőtt is szerettelek, és egy héttel ez után is szeretni foglak, csak..csak nem úgy..- mondtam halkan. Fájt kimondani, fájt ez az egész.
- Megpróbállak visszaszerezni, és addig próbálkozok, míg meg nem kaplak újra..- suttogta Niall, és egy újabbat lépett. Már csak pár centi volt köztünk..- Még egy csókot kaphatok?- kérdezte félve.
Mosolyogva bólintottam. Ajkai közeledtek az enyémhez, majd forrón megcsókolt.
Miután Niallel megbeszéltem a dolgokat, Zaynt mentem megkeresni. Ház minden sarkát megnéztem, de sehol sem volt. Ekkor eszembe jutott, a titkos búvó helyünk. A parkhoz futottam. Odamentem a nagy bokrokhoz, és átverekedtem magamat rajta. És igazam volt. Zayn ott ült háttal nekem. Odamentem, és leültem mellé. Csöndben hallgattuk a madarak csicsergését, mikor megszólalt.
- Sajnálom, hogy erőszakos voltam..- nézett rám.
- Én meg sajnálom, hogy makacskodtam.- mondtam. Elmosolyodtunk mind  a ketten, majd megölelt.
- Elfogunk menni Amerikába..- mondta halkan.
- Tudom..- szorítottam még jobban magamhoz. Sokáig ott voltunk úgy, hogy öleltük egymást majd haza mentünk. -Elizabeth?- kérdeztem Harrytől, mire vállat vont. 

Harry szemszöge:
Este 10 óra, és még mindig nincs itthon Elizabeth. Már mindenki fönt volt a szobájában. Gondoltam elmegyek megkeresni, ám mikor kinyitottam, nem várt meglepéssel találkoztam. Jake, és Eli az ajtóban csókolózott.

Becsaptam az ajtót, és fölrohantam a szobámba. Leültem az ágyamra és előtörtek a könnyek.

- Harold ez meg mi volt?-rontott be Eli. Nem válaszoltam, csak néztem magam elé.- Válaszolj már! Miért kellet becsapnod az ajtót?- kérdezte egyre idegesebben.- Ne akard, hogy haragudjak, úgy hogy nyögd ki!- kiabált rám.

- Te haragudnál? Nem veszed észre min megyek keresztül miattad? Aggódok érted, féltelek. Magamat is bántom mert haragszok magamra, hogy bunkó vagyok veled, amit tettem veled. Utáltam ha Jake rád néz, utáltam mindent amit veled tett. De nem haragudtam rád! Hogy miért? Mert szeretlek!- kiabáltam, de az utolsó szót halkabban mondtam. Eli csak nézett rám, majd kirohant a szobából. Ott álltam tehetetlenül, könnyes szemekkel.

Thirteen~

Sziasztok! Itt is van az új rész! Köszönöm azt az egy kommentet <3 Kérlek kommizzatok! Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Niall szemszöge:
Nem hiszem el, hol rontottam el? Miért akar szünetet tartani? Valamit csináltam? Ezekkel a gondolatokkal mentem föl a szobámba. Leültem az ágyra és gondolkoztam. Mindennél jobban szeretem Bonniet, és nem akarom elveszíteni. Fölálltam, és lerohantam a kocsimhoz. Egyet akartam. Megtalálni Bonniet, és bebizonyítani neki, hogy szeretem.
Már órák óta mehettem, de fogalmam sem volt,hogy merre mehetett. Éjfél volt, és még mindig nem találtam meg. Egyre fáradtabb voltam. Leparkoltam a kocsimmal, hátra mentem az ülésekre és megpróbáltam aludni. Fáradt voltam, de nem tudtam lecsukni szemeimet, mert folyton Bonnie járt az fejembe.

Harry szemszöge:
Reggel mikor felkeltem, lesétáltam a lépcsőn. Elizabeth épp tévét nézett.
- Reggelt!- köszöntem oda sem nézve majd besétáltam a konyhába. Miután megittam a szokásos kakaómat, felmentem a szobámba, felöltöztem majd kisétáltam a szobámból. Lentről hangokat hallottam, a lépcsőhöz mentem, és lenéztem. Jake, volt ott épp Elivel beszélgetett. Ez a fiú mindig annyira felbosszant. Már az is, ha Elire néz. Lassan lementem majd az utolsó 5 lépcsőfoknál megálltam, és erőt vettem magamon.
- Sziasztok!- kocogtam el, majd az ajtóhoz léptem.
- Hova mész?-kérdezte Eli.
- Sétálni.- vontam vállat, majd kiléptem az ajtón. Hosszú ideig sétáltam. Sok gyönyörű lány jött oda hozzám autó grammot kérni. Egy gáz volt. Mindegyikőjükben Elit láttam. Az összes nőben, az ő arcformáit, mosolyát, szemeit láttam. Azt hittem megőrülök. Lementem a Temze partjára és belelógattam a vízbe a lábam, hátra dőltem és élveztem ahogy a napsugár csiklandozza az arcomat.
- Elnézést, leülhetek?- hallottam meg egy női hangot. Kinyitottam a szememet, egy szőke, hajú lány állt előttem.

- Ja, persze.- ültem föl. Csöndben ültünk egymás mellett, majd megszólalt.

- Ilyen helyes fiúnak neve is van. Nem?- kérdezte mosolyogva. Elmosolyodtam.

- Harry.Harry Styles. És neked szőkeség?- néztem rá.

- Jena Davis.- ráztunk kezet. Elkezdtünk beszélgetni. Aranyos lány, vicces és még szép is.. Talán ő eltudná velem felejtetni Elit?

Niall szemszöge:

Reggel ahogy felkeltem elindultam keresni Bonniet. Utam Párizsba vezetett.

Elizabeth szemszöge:

Reggel Harry annyira fura volt, nem zavarta, hogy itt van Jake. Nem volt se perverz, se bunkó. Olyan normális. Miután Jake elment, leültem a kanapéra, és vártam. Megrémített, hogy őt vártam, megrémített, hogy érdekelt, és megrémített, hogy hiányolom. Pár órája ott ülhettem, mikor hangokat hallottam az ajtó előtt, kinéztem az ablakon. Harry egy szőke hajú lánnyal beszélgetett, majd megcsókolta. Ledöbbenve álltam ott, majd fölrohantam a szobámba. Betakaróztam, elkezdtem gondolkodni ezen az egészen, Harryn, a lehetőségen. Egy idő után azt vettem észre, hogy könnyezek, és egy nagy könnycsepp folyik le az arcomon.

Egy ideje sírhattam, mikor hallottam, hogy Harry belép a szobába. Mivel háttal voltam nem láthatta, hogy sírok. Azt hitte alszok. Odament az ágyához, és ő is lefeküdt aludni. És akkor felmerült bennem a kérdés. Komolyan miatta hullatom a könnyeimet?

Bonnie szemszöge:

 Épp a utcán sétáltunk, mikor egy fekete autó állt meg mellettünk. Kiszállt a tulajdonosa. Ledermedve álltam ott. Ryanre néztem, aki értetlenül nézte a közeledő fiút.

- Te mi-mit keresel i-itt?- dadogtam.

- Téged. Hazamegyünk.- mondta, majd megfogta a kezem.

- De miért? Én itt maradok.- makacskodtam.- Hagyj békén!- ráncigáltam a kezem.

- Nem tudom ki vagy, de engedd el Bonniet.- fogta meg Rayan a kezemet.

- Jobb is ha nem tudod! Bonnie velem jön. Haza megyünk.- mondta, és újra húzni kezdett a kocsiig.

- Nem! Mit nem értesz abból, hogy nem akarok hazamenni? - kiabáltam rá.

- Jó elmegyek, de ne engem hívj, ha bajod esik.- sziszegte, majd elsétált. Néztem a  fekete hajú srácot, aki egyre távolabb került tőlem, majd beszállt a kocsiba, és elhajtott. Nagyszerű, most már Zaynnel is össze vesztem.

Harry szemszöge:

Reggel korán keltem, mert megbeszéltem Jenával, hogy találkozzunk a legközelebbi kávézóban

- Szia.-köszöntem mosolyogva.

- Sziaa.- állt föl, majd két puszit adott az arcomra. Leültünk, és rendeltünk mind a ketten egy- egy kávét és sütit. Nagyon jól éreztem magamat. Ma valahogy nem gondoltam Elire. Talán lehetek még boldog?

Miután elköszöntünk hazamentem. Már mindenki fenn volt. 

- Niall, Zayn?- néztem körbe.

- Keresik Bonniet..- mondta Louis.

- Uhh. Mind a ketten szeretik a húgodat?- kérdeztem, miközben besétáltam a nappaliba.

- Igen..- jött be Liam.

- Elmentem.- jött le Eli az emeletről, és az ajtó felé vette az irányt. Megkérdeztem volna, hogy hova, vagy kivel találkozik, de nem tettem. Tartanom kell magamat.- Na mi van Styles, meg se kérdezed, hogy hova? Régen minden egyes lépésemet követted.- állt meg Eli az ajtóban.

- Te dolgod..Tudod az régen volt.- néztem a kanapét. Eli egy darabig háttal állt nekem, amjd kinyitotta az ajtót, és kiment. 

- Haver ez mi volt?- döbbent le Louis.

- Nem szereted?- döbbent le Liam is.

- Már nem tudok semmit.- néztem még mindig a kanapét, majd felrohantam a szobámba.

Liam szemszöge:

Amióta Bonnie elment, Zayn egyfolytában ideges. Mondtam neki, hogy menjen utána, de azóta nem hívot, hogy mi történt. Épp a konyhábn voltam, mikor ajtó csapódásra lettem figyelmes.

- Na mi volt?- jöttem ki.

- Elegem van..nem akart haza jönni. Ott akart maradni avval az idegen sráccal. Már sosem lesz az enyém..- kiabálta, majd leült a kanapéra, és fejét a kezébe temette. Hallottam ahogy sír, és én csak egyre tudtam gondolni. Ez a srác megérdemli Bonniet, csak nem tudja, hogyan szerezze meg.

Elizabeth szemszöge:

Mi történik velem? Miért érdekel Harry? De én nem szeretem. Gyűlölöm őt. Ahogy mentem az utcán, ezek a kérdések kavarogtak a fejembe. 

- Szia!.- integetett messziről Jake.

- Sziaa!- adtam neki két puszit, majd leültünk a padra.

- Annyira letörtnek tűnsz. Valami történt?- kérdezte.

- Semmi..-vágtam rá gyorsan.- Áá nézd ott lehet kapni fagyit. Faagyit akarook.- mondtam majd fölálltam. Jake nevetve megrázta a fejét, majd elmentünk fagyizni. Este öt lett mire hazaértem. Mindenki a kanapén ült, kivéve Bonniet, de ő eltünt pár napra.

- Megjöttem.- léptem be mosolyogva, mindenki rám nézett, és mosolyogva köszöntek, kivéve Harryt. Ő csak odavetett nekem egy sziát.

- Eli beszélhetnénk esetleg?- kérdezte Niall dölöngélve.

-Persze.- mosolyogtam rá. Kimentünk a konyhába, és Niall rögtön belecsapott a közepébe.

- Mondd el az egészet elejétől részletesen.-mindent elmondtam neki, az álmokat, az igaz storyt. Ő figyelmesen hallgatta.

- Tehát..Ő csak azért volt velem, mert azt hitte, hogy én vagyok.....?- kérdezte lassan Niall.

- Niall, én sajnálom.- öleltem volna meg, de ellépett.

- A franc sajnálja! Játszott a szívemmel! Nem is szeretett! Én mindent odaadtam neki! Miért nem volt

 elég? - ordibált Niall. - Te az egészről tudtál! Hagytad hadd higgyem el, hogy szeret!- ordított, majd ökölbe szorította a kezét. 

- Héé! Állj le!- fogta le Liam.

- Nem is szeretet érted?- mondta halkan

- De szeretett basszus még most is szeret,csak össze van zavarodva!- néztem Niallre. 

- Megütnélek ha nem lány lennél..- mondta Niall. Nem hittem a fülemnek. Ennyire dühös lenne? Mindenki Niallt fogta, ne hogy véletlenül is megüssön. Egyedül Harry állt az ajtóban, és nézte a jelenetet.- Hoppá Harry leszarja mi van veled...Hagyná, hogy megüsselek.- nézett Niall szúrósan. Harry elmosolyodott, majd elsétált, és föltrappolt a szobájába. Ez meg mi volt? Tényleg hagyná, hogy  megüssön?

- Hallod, Niall te ittál?- kérdezte Louis.

- Jaaa. Sokat.Mert abba folytom a bánatom..- mondta Niall, és összeesett. Ezeket csak azért mondta, mert részeg volt, vagy így is gondolta?

Harry szemszöge:

Mikor Niall ezt kimondta, nem tudtam mást tenni. Elmentem. Fölmentem a szobámba, majd a fürdőszobába caplattam be. Dühös voltam, komolyan ezt tettem? De hát én szeretem ezt a lányt basszus. Elegem volt. Megfogtam a  mellettem lévő dobozt, és neki vágtama falnak. Ami persze a fejemre esett.

- Aúú!- üvltöttem föl. Kicsoszogtam a fürdőből, és lementem jégért. Senki sem volt lent, csak Eli. Odamentem a hűtőhöz, és kivettem a jeget, és mentem volna föl,de Eli utánam szólt.

- Mi történt? Miért kell jég?- kérdezte ártatanul.

- Az legyen az én dolgom..-mondtam bunkón, majd fölmentem a szobámba. Ha így jobban belegondolok, akkor megérdemeltem ezt, hogy rám esett a doboz.

Bebújtam az ágyamba, és elgondolkoztam. Tudom, így fájdalmat okozok Elinek, de ha meg kedves vagyok, hozzám se szól. 

Ui: Köszönöm a 900 oldalmegjelenítést! Szerintem, ma lesz még egy rész, de nem biztos!

                                                                                    

Twelve~

Sziasztok! Már is meghoztam a következő részt! Kérlek kommenteljetek! Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Eliazbeth szemszöge:
Reggel, mikor felkeltem Harry még aludt. Bementem a fürdőszobába. Hajat mostam, fölöltöztem és kevés sminket tettem magamra. Kimentem, Harry az ágyán ült, és a földet kémlelte.
- Jó reggelt!- mosolygott rám.
- Jó reggelt!- mondtam unottan, majd lementem. Még senki sem volt fent, így leültem a kanapéra, és bámultam a sötét tvt. Ekkor jutott eszembe Jake. Kezembe vettem a telefonomat, és tárcsáztam a számát.
- Szia Jake, Elizabeth vagyok.
- Szia!- mondta boldogan.
- Nincs kedved ma találkozni valahol?- kérdeztem.
- De, örülnék neki. Egy óra Hyde park?-kérdezte.
- Az, jó, akkor majd ott találkozunk szia..-tettem le.Mosolyogva néztem tévét, majd arra lettem figyelmes, hogy valaki lejött. Harry volt az, oda jött hozzám és leült mellém. 
- Nem szeretnéd bekapcsolni a tévét esetleg?- kérdezte mosolyogva.
- Nem.- vágtam rá bunkón, majd fölálltam, és fölmentem készülődni. Felvettem egy laza összeállítást, és mentem volna el de Harry elém állt.
- Nagyon csinos vagy! Hova készülsz?- kérdezte mosolyogva.
-Közöd?- kérdeztem bunkón, majd kikerültem és elmentem.

Harry szemszöge:
Miután elment, én csak álltam ott, és néztem magam elé. Önmagamat adom nem? Kedves vagyok vele, mit kéne tennem? Kérdeztem magamról, fölmentem, és bekopogtam Niall szobájába.
- Gyere.- hallottam meg a hangját.
- Bonnie?- néztem körbe, mire a fürdőbe mutatott, Bonnie abban a pillanatban jött ki, ahogy odanéztem.- Bonnie, kérhetek egy kis segítséget?- kérdeztem.
- Persze, miben kéne?- kérdezte mosolyogva. Leültünk az ágyra, és belekezdtem.
- Elizabeth, mit gondol rólam?- kérdeztem félve. Niallel összenézett, majd megszólalt.
- Őszintén? Azt gondolja, hogy egy tapló bunkó vagy, aki csak kihasználja a nőket, de ez még változhat, csak tenned kell érte.
- Tényleg ilyen vagyok?- kérdeztem szomorúan.
- Nem, csak próbálj vele más lenni, önmagad.- vont vállat.- Szerintem tetszel neki, csak nem akarja bevallani..- mosolygott rám. 
- Köszi.- mondtam és kimentem. Már megint ez az önmagam? Milyen vagyok olyankor? Na jó, megpróbálok az lenni. Megfogtam a kocsi kulcsot, és kimentem az ajtón.

Elizabeth szemszöge:
Pár perc múlva már oda is értem a parkba. Körbe néztem, nem láttam sehol sem Jaket. Mentem pár métert, de még mindig sehol.
- Szia!- hallottam meg a hangját, megfordultam és egy mosolygós arccal találtam szembe magamat.
- Szia!- mosolyogtam rá, leültünk a padra és elkezdtünk beszélgetni.
- Neked akkor most nincs barátod?- kérdezte félve.
- Nincs sajnos..-vontam vállat.- Neked barátnőd?- kérdeztem msolyogva.
- Nincs..- vágta rá gyorsan. Hatig beszélgettünk, majd úgy döntöttünk haza megyünk. Mikor a házunkhoz értünk, megálltunk az ajtó előtt.
- Még találkozunk?- kérdezte mosolyogva.
- Ha szeretnéd.- mondtam, majd közel hajolt hozzám, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Megjöttem..- ordítottam el magam, mikor beléptem az ajtón. Mivel nem válaszolt senki, fölmentem a  szobába, benyitottam és egy nagy meglepetésben volt részem. Harry állt a szoba közepén, szmokingban virágot tartva a kezébe. Közelebb lépett és mosolyogva átnyújtotta.
- Harry, ez mi?- emeltem föl a  szemöldököm.
- Virág, neked. - válaszolt egyszerűen.
- Na ne mondd!- tártam szét a karom..- Nem így értettem. -ráztam meg a fejem.- Miért kaptam?
- Mert szép lánynak, virág jár.- kacsntott..- Azt szerettem volna megkérdezni, hogy eljössz-e velem 
randizni?-kérdezte, mire megfagyott az ereimben a vér.
- Én? - kérdeztem, mire bólintott. Mi történt vele, hogy hirtelen kedves lett velem?- Nem.- válaszoltam gorombán, majd bementem a fürdőbe. Mikor kijöttem, senki sem volt a szobában, a virág csokor az ágyamon volt, de Harry sehol sem volt.

Harry szemszöge.
Mikor kimondta a nemet, az összes remény elfogyott bennem. Miután bement a fürdőbe, elmentem sétálni. Muszáj volt kiszellőztetnem a fejem. El kell felejtenem. Először el akartam menni egy bárba, de most nem volt kedvem, ezért csak kószáltam a városban. Hajnali egy lehetett mire haza értem. Eli már aludt, így inkább a kanapén aludtam el.

Két nap múlva*
Bonnie szemszöge:
Két napja nem álmodtam semmit. Őszintén. Kezdek kételkedni hogy Niall lenne az a fiú. Ne értsetek félre nagyon szeretem,de nem úgy. Pontosabban nem tudom. Lehet, hogy csak szünetet kéne tartani? Ajj nem tudom. Igazából fura, mert Zayn közelébe érzem magamat a legjobban. De nem ő az!! Sőt igazából lehet,hogy semelyik. Az is lehet, hogy  én ezeket csak beképzelem. Én komolyan megőrültem. 
- Niall, beszélhetnénk?- kérdeztem félve, mire bólintott.- Figyelj, tudom már kettő hónapja együtt vagyunk, deén...Én szeretnék egy kis szünetet.- mondtam halkan.
- Tessék? De miért?- kérdezte meglepődve.
- Nem tudom..Csak kérlek..- mondtam, és elrohantam. Nem akartam látni Niall arcát. Én most fájdalmat okoztam neki. Pár napra el kell mennem,mert már én se tudom mit akarok.  Felrohantam a szobámba, gyorsan összepakoltam egy két cuccot. Lementem. Senki sem volt itthon. Gondolom Niall, kiborult, és elkment valahova. A többiek meg eddig sem voltak itthon. Mielőtt kimentem volna az ajtón, írtam egy levelet.
" Sziasztok! Kérlek ne keressetek, elmentem egy pár napra Londonból. Niallnek üzenem, hogy ne haragudjon, de nem bírom ezt  az egészet. Tudom, most nem éti hogy mit, de ha tudná, mik zajlanak le a fejembe, ő is ezt tenné. Niall ne csinálj hülyeséget, a kedvemért! Louis, bocsi, hogy elvettem a kocsid. Majd jelentkezem. Puszi xx Bonnie <3"
Gyorsan kiszaladtam a kocsihoz, bepattantam, és már úton is voltam. Az úti célom Párizs volt. Most mindenki az kérdezné miért mentem el? A válaszom egyszerű. Szeretem Niallt, de már elegem van mindenből. 


Eliazbeth szemszöge:
Mikor haza értünk Jakkel, rossz látvány fogadott minket. Niall a kanapén ült, alkohol volt a kezében, cigi az asztalon és sírt.
- Jesszusom mi történt?- rohantam oda hozzám Jack is jött utánam.
- Bonnie..- mondta halkan.
- Mi törétént vele?- kérdeztem rémülten.
- Azt mondta tartsunk szünetet..- mondta szomorúan, majd átnyújtott egy cetlit. Elolvastam, majd leültem és átöleltem Niallt.
- Figyelj, tudom most rossz neked, de Bonneinak is nehéz volt megtenni. Ne tedd tönkre magad, emiatt, főleg, hogy nem tudom miért ment el. Szerinted, segít a segg részegre iszod magad? Hát nem.
-Nem tudom- mondta majd Jakere néztem, és ezt Niall is észre vette. Fölállt letörölte a könnyeit, és kinyújtotta a kezzét.
- Niall Horan!
- Jake Cuningham!- fogdta el.
- Te Eli barátja vagy?- kérdezte Niall.
- Nem..- rázta meg Jake mosolyogva a fejét. 
- Niall, majd elmondom az egészet. Jó?-kérdeztem mire bólintott, és felment a szobájába.
- Megjöttük!- hallottam meg a srácok hangját. Megfogtam Jake kezét és kivezettem az előszobába.
- Srácok, ő itt Jake..- mutattam be. Mindenki bemutatkozott, egyedül Harry volta az aki, köszönni sem köszönt, csak kikerült minket, és bement a  nappaliba.
- Bonnie?- nézett körbe Louis. Odaadtam neki a cetlit, majd vártam  a reakcióját.- Azonnal felhívom!-mondta majd elővette a telefonját, és elment a konyhába.
- Harry engem nem nagyon csíp..- súgta Jake a fülembe, mire elmosolyodtam.
- Én meg őt nem, tehát mind egy. Gyere.Mutatok egy helyet.- mosolyogtam majd kirángattam az ajtón.

Bonnie szemszöge:
Négy óra volt, mikor odaértem Párizsba. . Az egyik szállodába mentem be, majd elmentem várost nézni. Egy órája kószálódhattam a városba, mikor megcsörrent a telefonom.
- Háló.- szóltam bele.
- Bonnie azonnal gyere haza.- szólt bele Louis.
- Nem.- válaszoltam.
-. Nem?- kérdezte dühösen.
- Louis nyugodj már le! Tudok vigyázni magamra. 19 éves vagyok. Felnőtt nő. Csak elegem van az álmokból, egyre furábbakat álmodok, egyre gyakrabban, és már elegem van mindenből. A szerelemből, az igazi storyból. Csak pihenni akarok. Egyedül szeretnék lenni, de úgy nem megy, ha nem hagyod..- mondtam.
- Igazad van. Sajnálom. De majd még hívlak, és vigyázz magadra!- mondta, majd letette. Már kezdett sötétedni mikor az Eiffel toronyhoz értem. Gyönyörű volt.

Épp leakartam fotózni, mikor valaki belém jött, én meg elejtettem a telefonomat.

- Jajj ne haragudj!- mondta, és felvette a telómat a földről, majd átnyújtotta.

- Nem baj..- válaszoltam, majd fordultam volna el, de utánam kapott.

- Hogy hívnak?- kérdezte. 

- Bonnie.- válaszoltam.

- Ryan.- mosolygott rám a fiú.- Most vagy itt először?-kérdezte.

- Aha.- mondtam. 

- Én már egy jó ideje itt lakom. Ha szeretnéd szívesen körbe vezetlek .- mosolygott, mire bólintottam. Nem tűnt erőszakosnak a fiú, sőt kifejezetten aranyos volt. Éjfél lehetett mire vissza értem a  szállodába. Beléptem a szobába és rögtön megcsörrent  telefonom.

- Szia.- szóltam bele.

- Szia! Miért mentél el? És miért tartasz Niallel szünetet? És hol vagy?- támadott le Zayn a kérdéseivel.

- Zayn, ez nagyon hosszú. Egyszer elmesélem. Amúgy meg Párizsba, és gyönyörű ez a hely. - mondtam mosolyogva, bár ezt ő ne láthatta.

- Na annak örülök, Párizs tényleg szép hely. De mikor jössz vissza? És most Niallnek tényleg vége? Más tetszik? De hát ott nem is ismersz senkit, hogy boldogulsz?

- Szerintem egy hét múlva. Zayn, mondom nem tudom. Szeretem Niallt, de össze vagyok zavarodva. Nem tudok semmit. Ma meg ismerkedtem egy sráccal. Nagyon aranyos. Ő vezetett körbe.- mondtam, és elkezdtem azon gondolkozni, hogy mit érdekli ennyire, hogy Niallnek vége vagy nem. Magam se tudom.

- Sráccal?- kérdezte.

- Igen Zayn egy sráccal. Ryan a neve.- mondtam, majd letette. Nem értem miért viselkedett így.

Reggel korán keltem, és gondoltam elmegyek sétálni.

- Szia, Ryan, bocsi hogy zavarlak, de nincs kedved eljönni velem sétálni?- kérdeztem a telefonba.

- De persze, akkor majd találkozunk a parkba. Szia.- tette le. 

Elindultam a parkban Mire odaértem Ryan már ott ácsorgott. Nagyon sokat beszélgettünk és nevettünk. Épp a utcán sétáltunk, mikor egy fekete autó állt meg mellettünk. Kiszállt a tulajdonosa. Ledermedve álltam ott. Ryanre néztem, aki értetlenül nézte a közeledő fiút.

Harry szemszöge:

Mikor megláttam Jaket a házba, féltékeny lettem. Először majd nem beszóltam, de végén meggondoltam magamat. Ki kell szeretnem Eliből. Fölmentem a szobába, bekapcsoltam a zenelejátszót és max hangerőre tekertem. Bezártam az ajtót, és elővettem két üveg Whiskeyt a szekrényből. Pont az egyik kedvenc számom ment, így elkezdtem üvölteni a szövegét. Táncoltam, ittam, énekeltem. Jó éreztem magamat. Mikor már teljesen elvoltam varázsolva, kimásztam az ablakon és egy bár felé vettem az irányt. 

Bementem és rögtön a pulthoz vonszoltam magamat.

- Egy vodka narancsot.- mondtam a pultosnak. Sorjában ittam az italokat. Mikor úgy éreztem, bármelyik percben összeeshetek, haza felé vettem az irányt. Fölmásztam az ablakba, ami elég nagy macera volt részegen, de sikerült. Eli, már aludt. Odamentem és egy puszit nyomtam a homlokára.

- Ha tudnád mennyire szeretlek.- suttogtam, majd bebújtam az ágyamba.