Eighteen~

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Kérlek komizzatok! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
Mikor felébredtem, egy sötét helyen voltam. Lassan fölálltam, a földről. Oldalra néztem, Dani és El mellettem feküdtek. Odamentem, és felébresztettem őket.
- Hol vagyunk?- kérdezte El. Elindultunk egyenesen. Velünk egykorú fiatalokkal találtuk szemben magunkat.
- Megjöttek..- mondta az egyik lány. Mindenki ránk nézett.
- Lányok..- hallottam meg egy ismerős hangot. Jobbra néztem, Elizabeth futott felénk.
 - Hol vagyunk, és mit keresünk itt?- kérdeztem. Mindent elmondtak. Egyre jobban kezdtem félni, aztán valami fura hangot hallottunk. Fölnéztünk a falra. Egy férfi beszélt hozzánk, tévén keresztül.
- Eleanor, Bonnie Danielle köszöntelek titeket!- nevetett gúnyosan. - Elmondom a játékot. Beküldelek titeket négyesével, egy labirintusba, minden csapatból, aki legkésőbb ér ki az úgy jár mint Maya, vagy James. Fogynak az emberek. Végén csak ketten maradnak. Aki hamarabb ér ki, az kimehet szabadon innét.- mondta vigyorogva, majd eltűnt. Kicsapódott az ajtó. Kiválasztotta a csapatokat.- Mehet az egyes csapat.- nevetett majd kiment. Megijedtem. Én, Eleanor, egy másik lány, és egy srác volt a csapatban. Odaálltunk a kapu elé. Nagyon féltem. Nem értettem, mi ez. Abban reménykedtem, a fiúk minél hamarabb  kivisznek innét. Elkezdődött. Mind a négyen más irányba mentünk. Csak futottam, bár legtöbbször zsákutcába keveredtem. Azt hittem én leszek az utolsó. Eleredtek a könnyeim. Futás közben, elő vettem a telefonomat. Megnyitottam az üzeneteket. " Bajban vagyunk. Félek. Segíts!B" írtam be. Eszembe jutott amit Amy mondott. Nincs térerő. Próba szerencse gondoltam, majd elküldtem. Vártam, de nem jött vissza az sms, így megörültem, és újra futni kezdtem.
Mikor megláttam a végét, sprintelni kezdtem, és kiértem. Én voltam a második. De El még sehol sem volt. Megláttam a fiút közeledni. Megijedtem. Egyre közelebb ért, de akkor megjelent Eleanor, és beért a célba. Meg könnyebültem. A fiú lasítnai kezdett. Tudta, hogy vesztett. Sajnáltam, miért kell megölni?
- Te!- szólt a férfi, majd rámutatott e fiúra.- Gyere ide.- nevetett. A fiú odament, a férfi meg lelőtte. Felsikítottam. Nem gondoltam volna, hogy tényleg megteszi. Nagyon féltem. Jött a második, csapat.Majd szépen sorjában mindegyik. Szerencsére  lányokkal, nem voltunk benne az első áldozatokba..

2 hónap múlva*
Már csak Carter, Amy, Lily, Eli, El, Dani és én maradtunk. Úgy látszik, még se kapta meg Lou az smsem.
Már két hónapja nem hallottunk felőlünk. Minden este sírok, és senki sem tud megvigasztalni. Félek, hogy nem fognak megtalálni, és megfogunk halni, úgy ahogy a többiek. Egyfolytában rémálmaim vannak, de már nem Adammel. Vele fél éve nem álmodtam semmit.
 A startnál álltunk remegő lábakkal. Elire néztem, remegett a félelemtől. Mikor meghallottuk a 'start' szót, neki iramodtunk. Kerestük mindnyájan a kijáratott. Egyre nehezebbek a pályák. Most már akadályok is vannak,  szenvedünk. Ezen a férfi jót szórakozik ami szerintem undorító. Egyre gyengébbek vagyunk a lányokkal. Éheztetnek, és csatornavizet kell innunk, amitől betegek is lettünk. Vissza a játékhoz. Újabb zsákutcába mentem. Épp kiakartam futni, mikor a semmiből kivágódott egy deszka, megbotlottam benne, és ráestem a karomra.
- Aaa.- üvöltöttem föl. Nagyon fájt, de nem törődtem vele fölálltam, és tovább futottam. Újabb akadály, újabb esés. Most a fejemet vágtam be. Éreztem, ahogy a friss vér lecsorog a fejemen. Szédültem, és rosszul voltam. Nem bírtam tovább. Leálltam a futással, és gyalog mentem tovább. Megláttam a kijáratot. Csak Carter állt ott. Megörültem, és újra futni kezdtem, éreztem, hogy bármelyik percben összeeshetek. Ám mikor kiértem a labirintusból, hirtelen ledöbbentem. Már mindenki kint várakozott, én voltam az utolsó. A lányok sírtak. Carter meg szomorú volt. A férfira néztem. Gúnyosan elmosolyodott, majd fölemelte a pisztolyt. Becsuktam a szemeimet, és vártam. Vártam, hogy megtegye. Mielőtt lenyomta volna  a ravaszt, kivágódott az ajtó.
- Rendőrség! Tegye le a fegyvert!- kiáltottak. Kinyitottam a szemem, csak egy lövést hallottam, és összeestem. Eltalálta a sérült kezemet. Felordítottam a fájdalomtól. Fölnéztem. A srácok rohantak felénk.  Nem érdekelt, mit szólnak hozzá. Nem érdekelt, hogy Zayn nem viszonozza. Semmi sem érdekelt. De tudnia kell, hogy szeretem. Amióta itt vagyunk, csak rá tudok gondolni. Fölálltam. Egyre rosszabbul voltam. Kizártam mindenkit, csak rá koncentráltam. Odafutottam, amennyire tudtam, és a  nyakába ugrottam, majd megcsókoltam. Ez az utolsó emlékem, mert utána elsötétült a kép.

Elizabeth szemszöge:
Én voltam az utolsó előtti aki kiért. Bonnie nem volt sehol Kitört belőlem a zokogás. Miért nem tudtam később kijönni? Miért neki kell majd meghalnia? Kijött Bonnie, de nem volt jó állapotban. Vérzett a feje, és be volt dagadva a keze. A férfi éppen lőni akart, mikor a rendőrség benyitott. Eltalálta Bonniet, de csak a kezét. Összeesett. Megijedtem,de aztán fölnézett, és mindenki meglepetésére Zaynhez rohant, és megcsókolta. De utána rögtön össze is esett.
- Bonnie!- rohantam oda. 
- Gyorsan hívjanak mentőt.- kiabáltam. Az egyik rendőr fölkapta, majd kirohant vele az  épületből, Zayn meg utánuk.
- Maga!!- ordibált Louis, majd odament a férfihoz.- Maga undorító féreg!- kiabálta, majd kitépte a rendőr kezéből a fickót, és elkezdte ütni. 
- Louis Ne!- kérlelte Elenaor. Az egyik rendőr leszedte Louist a pasiról. Aki fölállt, majd odafutott Elhez. Niallre néztem. Sokkot kapott. Gondolom nem számított rá, hogy Bonnie megcsókolja Zaynt.
- Önöket is beszállítjuk a kórházba, mert nincsenek valami jó állapotban..- mondta a rendőr, majd kimentünk mi is az épületből. Vége van, mindennek. Mikor beértünk a kórházba, minket bevittek egy szobába, a többiek, meg elmentek Bonniehoz.

Bonnie szemszöge:
Mi ez a hang? Mi ez a csipogás? Kinyitottam a szememet. Fehér falak mindenüt. Körbenéztem. Louis ült mellettem. 
- Lou?- néztem rá, mire fölkapta a fejét. Nem válaszolt, csak jó szorosan megölelt.
- Annyira sajnálom..- mondta. Eltoltam magamtól, és csak akkor vettem észre, hogy sírt.
- Nem a te hibád..- mondtam, majd fölszisszentem a fájdalomtól.
Nyílt az ajtó, és egy fehér köpenyes fickó jött be rajta.
- Hogy van?- kérdezte.-Fáj valamije?
- A karom, meg a fejem..- mondtam halkan.
- Az még fájni fog egy darabig..- nézett rám.- szerencséje volt Ms. Tomlinson, mert sikerült kimosnunk a gyomrában lévő mérgeket. Ahogy a többieknek is. Mindenki túl élte, de maga volt a legrosszabb állapotban. Emlékszik?- kérdezte, mire bólintottam, majd kiment.
- Megnézem Elt is. Rendben?- kérdezte.
- Persze nyugodtan.- mosolyogtam rá. Kiment, de nem maradtam egyedül, Zayn jött be lehajtott fejjel. Leült mellé majd fölnézett rám.
- Ami ott tört...-kezdte, de egy csókkal félbe szakítottam. Meglepődött, de visszacsókolt.
- Szeretlek Zayn.- suttogtam. 
- Én is..- mosolygott rám..Hosszú ideig beszélgettünk, majd egy újabb kopogásra lettünk figyelmesek. Zayn fölállt, majd egy csókot nyomott a homlokomra, és kiment az ajtón. Niall jött be hozzám.
Leült mellém.
- Hogy vagy?- kérdezte, de nem nézett a szemembe.
- Jobban..- válaszoltam halkan. Nagyjából negyed órája csöndben ülhettünk, mikor meguntam és megszólaltam.
- Niall, én sajnálom. Nem akartalak megbántani, de az érzéseimet nem én irányítom.- néztem rá.
- Tudom..- mondta halkan. Újabb hosszú néma csönd következett, mikor az orvos jött be az ajtón.
- Egy picit hagyják pihenni a lányt, holnap már hazamehet.- mondta, Niall  bólintott majd fölállt, de mielőtt kiment, közel hajolt hozzám.
- Visszaszerezlek.- suttogta, majd egy puszit nyomott az orromra, és  kiment. Sóhajtva megráztam a fejem, és megpróbáltam elaludni.