Sziasztok! Új bloggal jelentkezem. Kérlek olvassátok, és ha tetszik iratkozzatok föl, és kommenteljetek! Köszi xx: Flóraa<3

Sziasztok! Tudom, múltkor írtam, hogy 10 rész lenne már csak hátra.. Csak az a baj, hogy egyáltalán nem tudok semmit sem írni. Csak a vége van meg, az utolsó 2-3 rész, de azt meg nem rakhatom csak úgy ki.. Mármint nem hiszem, hogy értenétek, vagy mi..

Egy ideig szüneteltetem a blogot! Tényleg sajnálom! xx:Flóra

Sziasztok! Először is köszönöm a 2590 megtekintést :) Másodszor meg, van egy rossz hírem. Mivel alig van ihletem, így arra jutottam hogy lassan befejezem a blogot.Úgy tervezem, hogy már csak 10 rész van hátra, de ez még változhat.... Na de erről majd későbbiekben is beszélek, úgyhogy Jó olvasást! Xoxo:Flóraa<3

Harry szemszöge:
Elizabeth nem reagált arra amit csinálok, így fölpattantam, és a bementem a fürdőbe.Megcsináltam a hajamat, majd befújtam magam a kedvenc parfümömmel, és kisétáltam az ajtón. Eli még mindig az asztalnál ült, és a telefonjával babrált. Elmentem mellette, mire fölnézett.
- Indulhatunk? -kérdeztem, mire bólintott, és fölállt. Kilépve megcsapott a hideg levegő, így elmosolyodtam. Kiérve a kapun, elindultam, nem néztem hátra de tudtam, hogy Eli engem néz.
- Hova megyünk? -törte meg a csendet.
- Meglepi..- vontam meg a vállam. Elizabeth mellém ugrott, majd megfogta a kezemet. Úgy sétáltunk tovább, mind ketten csöndben mentünk egymás mellett.
- Vidámpaark?- kérdezte csillogó szemekkel  mikor befordultunk az utcába.. Rengetegen voltak, nehezen de átverekedtük magunkat a tömegen, majd rögtön a bejárat felé mentünk. Egy óra sorban állás után végre a pénztárhoz jutottunk.
- Jó napot! -szóltam. -Két jegyet szeretnék.. -mondtam a pénztáros néninek.
- Persze drágám, egy pillanat..- mondta fel sem nézve ránk. Valamit még ügyködött a nyomtatóval, majd fölnézett rám. -Ismerős vagy te fiacskám! -mondta és hunyorítani kezdett. Elivel összenéztünk, majd kérdően fordultunk a néni felé. Egy ideig hümmögött, majd megszólalt. - Te vagy az a Hirry Stolos a No Ráksönböl? -kérdezte aranyos mosollyal. Kész, Eliből kitört a röhögés, én meg csodálkozva néztem az előttem álló hatvanas éveiben járó nőre. Két fejjel kisebb volt mint én, és szemei boldogságot sugároztak, tehát boldogságban él a családjával. Nem válaszoltam, mert még mindig le voltam sokkolva. - Az unokáim imádják a bandát.. Kérhetnék egy képet?- kérdezte, mire bólintottam. Egy műmosolyt erőltettem az arcomra, ugyan is még mindig csodálkoztam azon amit mondott. Percek múlva,  elköszöntünk, majd tovább mentünk. Eli már fuldokolt a nevetésből, majd letörölve könnyeit, oldalba bökött.
-Hirry hova megyünk először?- kérdezte és újból kitört belőle a röhögés. Ránéztem, és nevetése engem is mosolyra késztetett. Megfogtam a kezét, és elhúztam a hullám vasút felé. Beálltunk a sorba, és vártunk. Éppen Elihez beszéltem, mikor nagy sikítást hallottam. Oldalra néztem, egy csapat lány rohant felénk sikongatva.
- Na Édesem, jönnek a Ráksönerek...- mosolyodott el, mire halkan fölnevettem. Egy másodperc se telt el, már is a lány csoport állt meg mellettünk. Annyira belemerültem az aláírás, és a fotó osztogatásába, hogy észre se vettem, hogy Eli már nincs mellettem. Szememmel keresni kezdtem. Kiakartam menni a körből, de egy lány letérdelt elém.
- Harry hozzám jössz?-kérdezte. Elnevettem magamat, majd mosolyogva igent mondtam. A lány fölugrott és sikongatva elrohant. Elléptem a körből, és Elit kezdtem el keresni. Körbe jártam a fél parkot, mikor elővettem a telefonom. Hívni kezdtem. Kicsöng, de semmi. Kiáltozva mentem végig a tömegen, de sehol semmi válasz. Már kezdtem nagyon ideges lenni. Beletúrtam a hajamba, majd gondolkodni kezdtem, hol lehet. Az összes bódénál, sátornál megnéztem, de nem találtam. Már a srácokat is felhívtam, mikor arra eszméltem föl, hogy már szinte besötétedett. Gondoltam itt már biztos nincs, így haza akartam menni. épp a kijárat felé tartottam, mikor megláttam a folyónál állni egy lányt. Alakja tökéletesen kirajzolódott. Futásnak eredtem. Odaérve megragadtam a karját, és magam felé fordítottam. Szeme könnyes volt, rögtön magamhoz húztam.
- Itt vagyok.. Meg vagy.. Nincs semmi baj..- mondtam, inkább magamnak. Szipogva elhúzódott tőlem, majd a szemébe néztem.- Miért mentél el?
- Nem akartam, de a tömeg eltolt.. Pontosabban a lányok, akik körülvettek. Aztán olyanokat dobáltak a fejemhez, hogy "Nézd meg! Mennyi gyönyörű lány van itt. Miért választana Harry egy ilyen átlagos lányt mint te?" nem nagyon szoktam az ilyenekkel törődni, de ez szíven ütött. -engedte el a kezem, majd a korlátra támaszkodott.- Főleg, hogy tudom ez így van..
- Tessék? -kérdeztem felvont szemöldökkel.
- Egy átlagos lány vagyok, és nem érdemellek meg téged.
- Mi?- kérdeztem ledöbbenve.
- Harold ne játszd a hülyét! Nézz már körül. Minden második lány iszonyat szép, nyál csorgatva merednek rád, és nem értik mit keresel egy ilyen mellett..- mutatott magára..- És igazából én sem.
- Na jó..- röhögtem el magam. - Ezt most nem mondod komolyan! -tettem zsebre a kezem. - Most azt mondod, menjek oda a szemközti lányhoz, és kérjem meg a kezét, mert ő "különleges"?-kérdeztem macskakörmöt mutatva a levegőbe. Eli komoly arccal meredt rám, de láttam, a szomorúságot a szemébe. 
- Oké Eli ez nevetséges..- rágóztam idegesen. 
- Miért is?- kérdezte felvont szemöldökkel. 
- Mert miért kéne nekem egy plasztikázott cica baba, aki max a pénzemért és a sexységem miatt lenne velem? Igaz tele van gyönyörű lányokkal a világ, de mit ér, ha valaki más elvonja a figyelmemet? Ha este nem akarok elaludni, mert a valóság szebb mint egy álom? Ha mindig várom, hogy lássam a mosolyát, amitől a padlón vagyok?... - Kiabáltam, hogy mindenki meghallja. Éreztem a tekintetteket magunkon, de nem érdekelt.- Nekem nem kell se tökéletes, se átlagos lány.- mondtam halkabban, mire Eli elszomorodott, odaléptem hozzá, és álla alá nyúlva felemeltem a fejét. -  Nekem TE kellesz Eli! -suttogtam a szájába. Elmosolyodott, majd odarántott magához és megcsókolt. Hallottam, ahogy tapsolnak az emberek körülöttünk. Eli beletúrt a hajamba, mire a derekára fontam a karomat. 

Percekig csókolóztunk, majd elváltunk, levegő hiány miatt. Homlokunkat összetámasztottuk.

- Szeretlek! - suttogtam.

- Én is Hirry Stolos!-mondta mosolyogva, mire elnevettem magamat. Lassú tapsolást hallottunk magunk mellett. Odakaptam a fejemhez.

- Jaj de romantikus..- hallottam meg egy ismerős hangot. - Komolyan, mintha egy undorító nyálas filmben lennék.. Blahh.. Szánalom..- mondta nyávogva. Előlépett a fénybe, így megláthattam arcát. Szőke haját birizgálva meredt ránk.. 

Sziasztok! Nagyon, de nagyon sajnálom ezt a rengeteg késést. Mostantól, csak hétvégente tudok részt hozni, de akkor megpróbálok hosszabbat írni.. Hülye suli :( Köszönöm a 2430 oldalmegtekintést :) Ki láttam már a TIU-t? Én igeeeen és nagyon jóóó, sírtam és röhögtem is egybe :DD Na de nem dumálok. Jó olvasást! Xoxo:Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
A két lány elmondta, mi a terv. Hajnali 3-kor kiszöktetnek, majd földobnak egy Párizsba vezető gépre. Nagyon féltem, csak rá gondolni is. Fájt, hogy itt kell hagynom a szerelmemet, a fiúkat. Féltem belegondolni, mennyire kifognak akadni, de Eliért bármit. Miután kimentem elköszönni a fiuktól, enyhe sokkal tértem vissza. Én ezt nem értem. Niall, és Zayn iránt is érzek valamit. Mind a kettőjükhöz erős vonzalmat érzek, de nem tudom..Nekem ez így sok...Ezeken gondolkodva, próbáltam átvészelni az időt hajnalig..

Elizabeth szemszöge:
Mindnyájan fáradtan léptünk be a házba. Kézen fogva Harryt mentem föl a szobánkba. Megfogtam a törülközőm, és becsoszogtam a fürdőbe. Levetkőztem, és engedni kezdtem magamra a forró vizet. Élveztem ahogy a hátamat égeti, élveztem hogy elmerülhettem a gondolataimba. A víz zúgásától azt se vettem észre, hogy valaki mellém lép, csak mikor megérintette a derekam. Egy halk sikoly hagyta el a számat. Kuncogást hallottam magam mögül, mire megfordultam. Két gyönyörű zöld szempárral találtam szemben magamat. Szorosan magához húzott és megcsókolt. Belemosolyogtam a csókunkba. Harry a nyakamat kezdte el csókolgatni, mire kirázott a hideg. Egyre lejjebb haladt, majd megállt, és rám mosolygott.
- Kezdj te!-állt föl. Félve kezdtem el apró csókokkal behinteni mellkasa minden egyes részét, mire elértem a pillangó aljáig, éreztem dudorodó férfiasságát. Harry csukott szemmel állt előttem. Végig húztam kezemet az egész testén, mire egy halk nyögés hagyta el a száját. Huncut mosollyal az arcomon fölálltam, és a törülközőmért nyúltam. Körbe tekertem magamon, és kiléptem a zuhanyzóból. Harry kinyitotta a szemeit, és rám meredt.
- Hova mész?-kérdezte csodálkozva..-Hisz még be sem fejezted, amit elkezdtél.
- Bocs, szívem, majd máskor.-kacsintottam, majd kiléptem a fürdőből. Épp a szekrényem előtt álltam, mikor Harry megfordított. Dühös tekintettel meredt rám, majd fölemelt, és az ágyra dobott. Nevetve néztem rá.
- Csurom vizesek vagyunk.-húztam magamra.
- Nem baj-csókolt meg. Kezével a mellemet kényeztetett ami halk nyögésekre késztettek. Testemet csókolgatni kezdte. Behunyt szemekkel vártam, hogy történjen valami. Először csak a hegyét, majd egész férfiasságát belém nyomta. A fájdalomtól, sírni tudtam volna. Először lassan tolt, hogy megszokjam a méretét, majd mikor látta, hogy a gyönyör kapuiban vagyok, maxra kapcsolt...

Reggel arra ébredtem, hogy valaki beszél mellettem. Lassan kinyitottam a szememet. Harry szemben volt velem, és valakivel beszélt telefonon.

Meglátta, hogy fölkeltem, így elköszönt az illetőtől, és letette.

- Bocsi, hogy fölébresztettelek.- csókolt meg. Én mosolyogva megráztam a fejemet, majd Harry lenyomva ráfeküdtem, és szenvedélyesen megcsókoltam. Mosolyogva rám nézett.

- Ma sok dolgunk van. Úgyhogy siess!.-kacsintott, mire leszálltam róla, és besiettem a fürdőbe. Fogat mostam, és megcsináltam a hajam, majd kiléptem. Harry még mindig az ágyában feküdt.

- Nem azt mondtad, hogy sietni kell?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

- De..de te egy óra alatt készülsz el, én meg csak 10 perc és kész vagyok.-mosolygott. Én nagy szemekkel néztem rá. Megfordultam és öltözni kezdtem. Húsz perc alatt készen voltam, mire Harry még mindig az ágyban feküdt.

- Khm..Ki a lassú?-kérdeztem, a fiútól, majd kimentem. Elővettem a hűtőből egy almát, és enni kezdtem. Harry pár perc múlva lejött, és leült mellém. Egy csókot nyomott a vállamra, de én nem reagáltam. Gondoltam játszok egy kicsit vele..

Bonnie szemszöge:

Az órák lassan teltek. 3 előtt 5 perccel, már az ajtónál álltam és vártam. Két lány tűnt fel a folyosón. Az őrök aludtak,. így nem voltunk nagy veszélyben. Halkan kinyitották az ajtót, majd kivezettek az épületből. Beszálltunk egy vörös kocsiba, az egyik lányt vezetett, a másik meg elmondta, mit kell csinálnom. Nem értettem, miért csinálom ezt az egészet.. Nem is tudnának ártani Elinek....Vagy még is? 

Repülőre fölülve, előszedtem a telefonomat a táskámból, és írni kezdtem.

"Szia Ryan! Vészhelyzet van. Ki tudnál jönni értem hajnali 5-re a reptérre?B" kérdeztem. Eltettem a telefonomat, majd bekapcsoltam az övemet. Tíz perc múlva fölszálltunk. Kinézve könnybe lábadt a szemem, nem bírtam tovább halk zokogásba törtem ki. 

Leszállás előtt tíz perccel megnéztem a telefonomat. Semmi válasz.. Miután leszálltunk, és megkaptam a csomagomat, a kijárat felé igyekeztem.

Kiérve szememmel Ryant kezdtem el keresni, már kezdtem kétségbe esni, mikor megláttam egy fiút, a kocsinak támaszkodva.

Apró mosollyal a számon közeledtem felé. Mikor meglátott odahúzott magához és megölelt. 

- Tudod létezik olyan, hogy sms..-néztem föl rá.

- Ja, és létezik olyan, hogy hívás.-nyitott ki az ajtót. Teljesen megváltozott. A hangja, a kinézete. 

Hamar megérkeztünk a házához. Segített kivenni a csomagokat, majd kinyitotta az ajtót. Gyönyörű ház volt. 

- Köszi, hogy befogadtál..-mosolyogtam rá.

- Muszáj volt.-mondta flegmán. Meglepődtem a válaszán.

- Minden oké?-kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Ja..Minden..-vont vállat. Megmutatta a szobámat, majd ott hagyott. Ledőltem az ágyra, és mély álomba szenderültem.

Kilenc volt mire fölébredtem, lementem, senki sem volt otthon. Egy üzenetet találtam a hűtőn. "El kellett mennem. Majd jövök. kaja a hűtőben!" Gyorsan összedobtam valamit, majd leülve a kanapéra enni kezdtem. Azon gondolkoztam, mit fogok csinálni, mikor eszembe jutott valami. A kabátom zsebébe kezdtem el turkálni. Kivéve egy papírt, a telefonom ért nyúltam.Harmadik csöngésre fölvették.

- Hallo! Itt Holly Becker, a Best Fashion újság igazgatója.

- Jó napot! Bonnie Tomlinson..-kezdtem, mikor félbe szakított.

- Már vártam a hívását.. Elég sokáig tartott eldönteni, hogy mit akar..

- Igen, sajnálom, de sok dolgom volt..

- Nem kell a duma.. Most is Londonban van?-kérdezte.

- Nem, Párizsba.

- Remek, akkor ma egykor legyen az Eiffel-toronynál, az egyik kollégámmal fog találkozni..-mondta, és már le is tette.

Rögtön készülődni, kezdtem, majd fél egy feje elindultam. 

Egy ideje bolyongtam az Eiffel-torony-nál, mikor egy velem egykorú lány szólított meg.

-Szia! Te vagy Bonnie Tomlinson?-kérdezte.

- Igen, szia.

- Én Mia Sorrento, Holly küldött..-mosolygott kedvesen. - Gyere utánam..-mondta, és elindult egy irányba.

- És Honnan jöttél? Vagy Párizsban élsz?-kérdezte.

- Londonban élek, de most egy darabig itt maradok..-halkult el a hangom.

- Jaa értem. 

- És te?

-Én Spanyolországban élek, illetve éltem- nyitotta ki egy épület ajtaját. Mindenhol sürgő-forgó emberek, modellek voltak.Tátva maradt a szám a látványtól. Mia megfogta a kezem, és egy szoba felé húzott.

Sziasztok! Tudom, most már nagyon rég hoztam részt, de most már 90%-ig biztos vagyok benne, hogy hétvégén hozok részt.
xoxo:Flóraa<3

Sziasztok drágáim! Ne haragudjatok, hogy nem hoztam új részt, de nagyon elfoglalt voltam...:/ Ígérem, hogy hétfőn, legkésőbb szerdán hozok friss részt! xoxo:Flóraa<3

Twenty Seven~

Bonnie szemszöge:
Lehúzták a fejemről a zsákot. Két ember állt előttem.  Fejüket nem láttam.
- Szerinted emlékezni fog ránk?-kérdezte az egyik, hangja alapján lány.
- Ha ezt beadom nem hiszem..-mutatott föl egy tűt a másik. - Szia Bonnie! Mi azok vagyunk, akik megvédik a srácokat a magad fajtáktól. - hallottam a hangjában a gúnyt. - Kössünk egy ajánlatot. Tűnj el..Hosszú időre.. Mondjuk 2 év múlva gyere vissza... Na akkor már tuti lesz barátnője Zaynnek, és nem fog visszafogadni...-nevetett.
- Miért tenném ezt?-kérdeztem hunyorogva.
- Mert azt mondtam!-pofozott föl. Éreztem ahogy ég az arcom.- Vagy inkább.. Ha nem vagy hajlandó elmenni, akkor Elizabeth, már nem lesz olyan élettel teli..-szívem zakatolni kezdett. Most komolyan megfenyegetnek? - Na, megegyeztünk? -kérdezte. Nem válaszoltam, csak meredtem magam elé. - Én is így gondoltam. Elintézünk mindent, holnap kapod az utasításokat..-mondta, majd valamit a karomba nyomott.

Kinyitottam a szemeimet és fölültem, fejem erősen lüktetni kezdett. Számban valami borzalmas íz terjengett. Ágyamban feküdtem, ruhában? Nem fürödtem volna este? Mi történt velem? A gondolatmenetemet, az ajtó csapódás zavarta meg. 
- Srácok itt van!- kiabált Liam.
- Te lány, miért nem tudod fölvenni a telefont..-jött be Louis..-Tudod..-kezdte, de megakadt a szava.- Az..Az ott micsoda?-kérdezte idegesen. Oldalra néztem.

- Na jó, nyugodjunk le..Ezt később megbeszéljük, de el kell tüntetnünk, mielőtt bejön..-kezdte Niall, de valaki félbeszakította.

- Bonnie Tomlinson, most velünk jön.-jött be egy biztos úr.

- A rendőr..-fejezte be Niall halkan a mondatott.

- Nem vihetik el! Biztos valami félreértés..- állt elém Zayn.

- Lehet, de attól még ki kell vizsgálnunk.- mondta flegmán a rendőr. Megfogta a kezem, és kiráncigált a házból.

- Legalább ne bánjon így vele!- kiabált utánunk Harry.

- Rendőr vagyok, így kell bánnom az emberekkel.-mondta gúnyosan, majd beültetett a kocsijába.

Egész úton csak a szirénázást lehetett hallani. Már majdnem az őrsön voltunk, mikor pittyegett a telefonom. "Ma meglátogatunk, és mindent elintézünk :*" Feladó névtelen. Minden beugrott hirtelen. 

- Állj!-ordítottam, mire a kocsi megállt.- Nem enyém a drog, nem én szívtam..-mondtam kétségbeesetten.

- Kislány, nincs idő játszadozásra.-indult el újra az autó. 

Kirángatott  kocsiból, be az épületbe. Két órás kihallgatás után, bezártak egy cellába. Vártam a vizsgálat eredményeire. Ültem a sarokban és gondolkoztam, mikor egy biztonsági őr kiáltott ki nekem. Két lány jött be a cella ajtón, és akkor minden világossá vált...

Zayn szemszöge:

Nem hiszem el. Bonnie nem drogozott. Ez biztos valami félreértés. Idegesen sétálgattam a nappaliban.

- Zayn nyugodj már le! Nem csak te szereted Bonniet, mi még sem sétálgatunk, mint a hülyék!-nézett rám Niall. Épp válaszolni akartam, mikor Eli közbe vágott.

- Srácok, most ne!

- Mit srácok? Ő kezdi egyfolytában!- tártam szét a karom.

- És te folytatod..-tette csípőre a kezét Elizabeth.

- Hagyjátok abba!-üvöltött Louis. Mindenkit meglepett ez a reakció. - Azt akarjátok, hogy szét menjen a banda? Ha nem, és remélem hogy nem, akkor örülnék, ha nem veszekednétek folyton. A húgom nem holmi tükör..-nézett rám.- vagy étel..-fordult Niallhez.-amin veszekedni kell. El kell fogadni az érzéseit, de ha nem megy, akkor nem érdemled meg, hogy szeressen..-mondta, majd fölsétált a lépcsőn. Utána akartam menni, de Harry elém állt.

- Szerintem, most hagyjátok..Pakoljunk össze, és menjünk el a rendőrségre..

Rögtön indultunk. Tenyerem izzadni kezdett az épület láttán. Bementünk, és bevezettek egy szobába minket. Tíz perce ülhettünk ott, mikor bejött egy rendőr a szobába. 
- Na tehát..-ült le elénk. - Maguk Bonnie Tomlinson hozzá tartozói, aki drog..-kezdte, de rácsaptam az asztalra.
- Nem drogozott! -néztem mélyen a rendőr szemébe.
- Kérem üljön le. A vizsgálatok nem ezt mutatták. Bent kell tartanunk, pár évig.
Ellöktem a széket, majd járkálni kezdtem, mindenki engem figyelt. Idegesen a számba haraptam, majd megálltam, és a többiek felé fordultam.
- Mennyi pénz kell, hogy kiengedjék Bonniet? Bármennyit adok, akár az összes pénzemet odaadom, csak könyörgöm engedjék ki!
- Fiatalúr látom mennyire szereti ezt a lányt, de pénzel se lehet kihozni. Ki kell várni azt a pár évet, vagy az ön kedvéért csináltatok még egy vizsgálatot.- mondta, majd fölállt.
- Várjon! Hogy érti, hogy pár év? Nem csak egy év kell?-kérdezte Elizabeth.
- Igen, de a vizsgálatok nem egy rendes drogot mutatnak, hanem különlegeset. Nem is értem, hogy tudták átcsempészni a határon..-rázta meg a fejét, majd kiment. 

Niall szemszöge:
A folyosón ülünk, már lassan öt órája. Persze nem ülnénk itt, ha Zayn nem engedte volna futni hagyni. Mindig minden az ő hibája. Ezeken gondolkodtam, mikor nyílt az ajtó.
- Jó estét! Még egyszer átvizsgáltunk mindent, de az eredmény ugyan az. Sajnálom. Elbúcsúzhatnak tőle nyugodtan.- mindnyájan kérdően néztünk a biztos úrra.- Egy évig drog elvonón lesz, a maradék 2 és fél évet itt fogja tölteni. Akkor lehet látogatni persze, de most ebben az egy évben nem.-mondta, majd megjelent Bonnie. Arcán folytak a könnyek, de tuti hogy nem azért mert itt van, más oka van, csak mi?Ahogy elengedték az őrök Zayn nyakába ugrott. Elöntött a féltékenység. Mindig Zayn az első.. Persze én már nem is számítok.
- Nagyon fogsz hiányozni! Ugye tudod, hogy mindennél jobban szeretlek, és bármi történjen örökre a szívedben leszek!-suttogta a szavakat Zayn fülébe. Hosszasan megcsókolta. Louishoz lépett, neki mondott pár szót, majd olyan szorosan megölelte, mint még talán soha. Liam, és Harry következett, majd Eli.
- Eli köszönöm tényleg, hogy mindig kiálltál értem. Nálad jobb barátnőt nem is kaphattam volna!- Elizabeth után Eleanor, és Dani következett, majd én.
- Niall, sajnálom, hogy félre vezettelek, én tényleg szeretlek testvérileg..- csak testvérileg? Akkor én a "testvérembe" vagyok szerelmes? Egy puszit akart adni az arcomra, de elfordítottam a fejem, és egy csók lett belőle. Bonnie pár másodperc múlva ellökött, majd hátrálni kezdett. Néztem, minden egyes mozdulatát. Még mindig éreztem a csókját az ajkaimon. Megfogták a lányt az őrök és elvitték. Csak akkor eszméltem föl, mikor valaki behúzott egyet. A hirtelen lendülettől hátra hőköltem. Orromhoz kaptam a kezemet.
- Mi a frászt csinálsz?-kérdeztem Zayntől.
- És te? Csak úgy megcsókolod a barátnőmet.. Ez mi?-tárta szét a karját.- Niall én ezt nem bírom csinálni.  Miért nem tudsz békén hagyni minket? Emlékszel, mikor együtt voltatok, én se csináltam ilyeneket, nem szóltam egy szót se. Eltűrtem, nagyon nagy fájdalommal, de Bonnie kedvéért hagytam hadd legyetek boldogok. Mikor rájöttem, hogy mindennél jobban szeretem, ki akartam verni a fejemből, nem akartam neked fájdalmat okozni. Ehhez képest te?! -kérdezte könnyes szemekkel, majd a vállamnak ütközve elment. Ránéztem a többiekre. Louis idegesen belerúgott a kaja automatába majd megfogta Eleanor kezét, és elmentek. Harry az orrnyergét masszírozta, majd megszólalt.
- Igaza van Niall.-nézett rám.
- Ne szólj bele! Ez a mi ügyünk.
- De beleszólok basszus!-emelte föl a hangját.- Ez már a bandát is meg a barátságokat is veszélyezteti.- mondta, majd Elivel elmentek. Liam nem szólt semmit, csak Danit átkarolva a többiek után ment. Egyedül álltam ott tehetetlenül, majd rájöttem valamire: Annyira igazuk van.

Ui: Új szereplők vannak :) Még nem fogjátok érteni miért, de a következő részekben kiderül :)

Twenty Six~

Sziasztok! Bocsánat, hogy ennyit késtem, nincs rá magyarázatom, hogy miért.. Talán csak lusta voltam írni, de most itt az új rész. igaz, nincs benne semmi extra, de a következők izgalmasabbak lesznek ;) Köszönöm az 1760 oldalmegtekintést, ti vagytok a legjobbak! <3 Kérleeek komizzatok! Jó olvasását! Xoxo: Flóraa<3

Zayn szemszöge:
A fejem lüktetni kezdett. Sötétséget láttam mindenhol. Hirtelen minden lejátszódott a szemem előtt. Kinyitottam a szemeimet, és fölültem. Ziháltam.
- Hál' égnek!-hallottam meg Harry hangját. Odajött, és szorosan megölelt. Szemében kétségbeesettséget, és félelmet láttam. Körbe néztem.
Louis, Liam is megölelt, majd minden beugrott. Kipattantam az ágyból, és az ajtóhoz siettem.
- Haver, pihenned kell!- szólt utánam Liam.
- Leszarom, mit kell csinálnom...-nyitottam ki az ajtót. Mellettem lévő kórteremhez mentem. Louis az ágy mellett ült lehajtott fejjel, Eli falnak támasztott fejjel nézett maga elé. Mikor meghallották, hogy beléptem, felém kapták a fejüket. Louisnak a szemei könnyben csillogtak. Elinek duzzadt volt az arca. Louis fölállt, majd megölelt. Éreztem ahogy a könnyei mardosták a nyakamat.
- Mi történt?-tolt el magától. Becsuktam a szemeimet, és visszagondoltam. Beleborzongtam, szemeimet ellepték a könnyek.
- Valaki elénk ugrott, én félre rántottam a kormányt, a szélén voltunk, és megcsúszott a kocsi. Csak forogtunk, hosszú percekig. Majd nagy csattanással a földre értünk. Tíz perc telt el, mire észrevettem, hogy füstölög az autó, kimásztam, majd Bonniet is kiszedtem. Alig mentem pár métert, és robbant az egész..-suttogtam, majd odasétáltam Bonnie ágyához. A gépek lassan és halkan csipogtak.
- Beleállt valami a tüdejébe. Ha meggyógyul, akkor is lesz egy kísérő betegség, bármelyik pillanatban, majd..-csuklott el Louis hangja. Szívembe mintha egy tört szúrtak volna. Bármelyik pillanatban? Éppen boldogan csónakázunk, és hirtelen vége?
- Az nem lehet..-ráztam ,meg kétségbeesetten a fejem. - Ez nem történhet meg..-hátráltam. Neki mentem a falnak, majd észhez tértem, és kisurrantam az ajtón. Egyedül akartam lenni, gondolkodni. Kirohantam az udvarra vezető ajtón. Körbe néztem. Rengeteg beteg kisfiú, kislány, mászkált kint. Szívem összeszorult, ezek látván. Ők már nem élhetnek úgy, mint egy egészséges gyerek. Fájdalommal, és betegséggel kell leélniük az életüket. Lassan odasétáltam az egyik padhoz és leültem. Fejemet a kezembe temettem. Nem bírtam tovább, hangosan zokogni kezdtem. Nem érdekelt, mit gondolnak rólam. Nem érdekeltek a körülöttem lévő emberek. Kimondom. Férfi létemre sírtam. Sírtam azért a személyért, akit szeretek. Belemerültem a gondolataimba, és csak akkor eszméltem föl, mikor valaki a kezemet simogatta. Fölemeltem a fejemet. Egy 8 éves kislány állt előttem rózsával a kezébe. Ránéztem a ruhájára piros szalag volt rajta, evvel a felirattal: "Rákos osztály."
- Szia! Adelie vagyok. Te meg biztos Zayn. Nagyon szeretlek titeket. Anyukám meg ígérte, hogy utolsó napjaimba, még találkozhatok veletek. Mikor meghallottam, itt vagytok, lélegzetem is elállt, de aztán elmondták azt is, hogy a barátnőd súlyos beteg lett, és akkor már nem örültem annyira..-mondta zavarodottan.- És csak azt szerettem volna kérni, hogy ezt át adnád Bonnienak- nyújtotta a rózsát. Elmosolyodtam. Miért a jó embereket büntetik? Még annyi mindent csinálhatna, ott van előtte az egész élet. 
- Átadom.- simítottam meg a karját. Megakart fordulni, de megfogtam a kezét. Beleültettem az ölembe, és beszélgetni kezdtem vele. Másfél órán keresztül folyamatosan beszéltünk. Megismertem, nagyon aranyos kislány. Éppen menni akart, mikor egy puszit nyomtam az arcára. Zavarodottan elmosolyodott, majd visszament az épületbe. Megfogtam a rózsát, és visszarohantam Bonnie kórterméhez. Már fönt volt, éppen Louissal beszélt mikor benyitottam. Egyik keze be volt kötve és tele volt sérüléssel. Szörnyű látvány volt.
-Szia!-mosolygott rám. Odamentem hozzá, és megcsókoltam. 
-Ezt egy 8 éves rákos kislány küldi neked..-nyújtottam át.
- Oh, Istenem..-mondta szomorúan. Egy puszit nyomtam a fejére.- Louis, egyedül hagynál minket? -kérdezte. Ő bólintott, majd kiment a teremből. - Zayn...Nem tudom, hogy hallottad-e.. A betegségem.. Kérlek ne bánj másképp velem.. Nem akarom, hogy emiatt sajnálj.. Legyen minden olyan, amilyen eddig volt.. Az orvos azt mondta, hogy nagyon jó az állapotom, még sok időm van hátra..-hadarta el. Megfogtam a kezét, és megszorítottam. Elmosolyodott, majd becsukta a szemeit. Percek múlva, már a szuszogó lányt láttam magam előtt. Sóhajtva kisétáltam a szobából, majd leültem a padra. Arra lettem figyelmes, hogy valaki kiabálva közeledik felém. Odanéztem. Niall dühöngő fejével találtam szemben magam.
- Miért nem tudsz rá jobban figyelni? Ha már elvetted tőlem, legalább jól bánnál vele!
- Állj már le! Baleset volt, és mi az hogy elvettem tőled? Ő csókolt meg csak úgy a semmiből..-álltam föl. - És tudod miért? Mert téged nem szeretett..-mosolyodtam el gúnyosan. 
- Tényleg? Hát különös..én másképp emlékszem erre. -mondta idegesen.
- Niall, nem hagynád abba. Enyém, most már semmit se tehetsz ellene. Engem szeret, téged csak szeretett. Érzed a múlt időt?-emeltem föl az egyik szemöldököm. Épp akart rá valamit mondani, mikor Louis közbe szólt.
- Megkérhetném, hogy ne úgy bánjatok a húgommal, mit valami plüss mackó?-kérdezte. Én visszaültem a székre.
- Tudjátok mit? El is megyek. Szartok nekem segíteni, pedig én tényleg szeretem a húgodat..-nézett Louisra..- Ja és te Zayn, kár hogy nem vesztél el a balesetbe! -mondta, majd gyors léptekkel elment. Fájt, hogy ezt mondta. Lehet, hogy én se mondtam valami szépeket, de ez már tényleg túlzás volt. Louis tátott szájjal meredt Niall után. Harry csodálkozva nézett engem, Liam meg leült mellém, és felém fordult. 
- Ez meg mi volt?-kérdezte. Nem válaszoltam, hanem fölálltam, és besiettem a mosdóba.
Neki támaszkodtam a csapnak, és gondolkoztam. Megmostam az arcomat, majd kimentem az ajtón. Srácok a padon ültek, és meredtek maguk elé. Elfordulva elmentem mellettük, majd bementem Bonniehoz. Az ablakban ült, kifelé meredve.
- Nem tudtál aludni? Pihenned kéne!- léptem hozzá, apró mosoly kíséretében.
- Hallottam miket mondtatok Niall egymásnak.. Lehet, hogy nem szoktam hallani, miket beszélnek kint, de nem olyan jó a szigetelés, hogy a kiabálást ne halljam..-nézett rám szomorúan.
- Sajnálom.. Nem kellett volna ezeket mondanom...-kezdtem, de félbeszakított.
- Haragszok rád, de Niallre jobban. Hogy mondhatta ezt?-kérdezte meglepődve.
- csak dühös volt.. Nem gondolta komolyan.. Legalábbis remélem..- húztam el a számat. Fejcsóválva visszafordult. 
- Mikor mehetek haza?-kérdezte.
- Bármikor...-ahogy kimondtam, fölpattant és az ajtóhoz lépett. Kinyitotta, majd kilépett.

Bonnie szemszöge:
Nem vártam meg Zaynt, hanem elrohantam. Kiabált utánam, de nem érdekelt. Kirohantam az ajtón, és elkezdtem futni az utcán. Egyre sötétedett, már alig láttam. Befordultam egy sötét utcára. Elmerülve a gondolataimban, mentem tovább, csak akkor eszméltem föl, mikor észre vettem, hogy valaki jön velem szemben. Jobban fülelni kezdtem, magam mögött is hangokat hallottam. Kezem remegni kezdett. Miért rohantam el? kérdeztem magamtól. 
Erős fájdalmat éreztem a fejembe. Szédülni kezdtem. Olyan volt, mintha valaki fejen ütött volna. Térdre rogytam. Utolsó emlékem, hogy az alak, vészesen közeledett felém, majd az orrom alá tett valamit, amitől teljesen elkábultam. 

Twenty Five~

Meghoztam az új részt! Szerintem nem lett olyan jó rész, de azért remélem tetszeni fog! Jó olvasását!  Xoxo: Flóraa<3

Eliabeth szemszöge:
Reggel mikor fölkeltem, Harry már nem volt mellettem. Szomorúan fölültem, majd magamra kaptam valamit, és lebaktattam a lépcsőn. Lent se volt senki, csak egy üzenet a hűtőn. "Elkellet mennem, majd jövök. Kapcsold be a tévét 9 órakor! xx'H" Ránéztem az órára. 5 perc és egész van. Odabattyogtam a kanapéhoz, és bekapcsoltam a tévét. Ment egy sor reklám, majd megjelent Harry  a tévében.
- Szia Harry..-köszönt neki a műsor vezető. - Tegnap mondtad, hogy valami nagyon fontosat akarsz mondani..-mosolygott rá a nő.
- Sziasztok! Igen..Nem akarom, hogy több vita legyen ebből, és ne lehessen már az enyém..-ült le.
- Ó. Tehát egy lányról lenne szó?
- Ami azt illeti...A lányról, aki bearanyozza a napjaimat. -ahogy ezt kimondta a közönség között néma csönd loholt.
- Mióta vagytok együtt?-kérdezte.
- Hát ez igazából bonyolult. Lassan egy éve ismerjük egymást, de csak két hete vagyunk együtt. -gondolkodott Harry.
- Mi a lány neve?-kérdezte boldogan a nő.
- Elizabeth Malone.-ahogy kimondta, szívem hevesen kezdett verni.
-Ő az a lány, aki Louis testvérével együtt elraboltak?-kérdezte csodálkozva.. Eszembe jutottak az emlékek. Beleborzongtam, és rám jött, az "Egyedül vagyok, félek" pánik.
- Te jobbat érdemelsz nála!-ordította be egy lány a közönségből. Harry szomorú mosollyal megrázta a fejét.
-Kérlek.-nézett a közönség felé.- Szeretem nagyon a rajongóinkat. Szeretem a srácokat, boldog voltam, de most vagyok csak igazán boldog. Ő nem olyan mint a többi lány, ha ránézek, vagy csak egy légkörben vagyok vele, zavarban vagyok. Ha ti tényleg szerettek engem, akkor elfogadjátok, mert boldog vagyok vele. Igen tudom, Taylor nem a legjobb választás volt. Most már megértem, miért vitáztatok ennyit ezen, de ő más. Csak ismerjétek meg..-mondta őszintén. Vártam a reakciókat. Azt hittem, emiatt csak jobban fognak utálni, de nem így történt. Tapsolni kezdtek. Harryn sugárzott a boldogság.
- Na látod Harry. Szeretnek nagyon a Directionerek. Köszönjük, hogy elmondtad nekünk, és reméljük minél hamarabb láthatunk titeket együtt.-Harry fölállt, elköszönt, és lement a színpadról.
-Jó reggelt!-jöttek le a többiek a lépcsőn. Nem köszöntem, hanem a tévét bámultam.
 Alig telt el tíz perc. Harry rontott be az ajtón. Én még mindig lesokkolva ültem ott, de mikor megláttam fölálltam és a nyakába ugrottam.
-Köszönöm..-mosolyogtam rá.
-Ne köszönj semmit-csókolt meg.

Zayn szemszöge:
Már három napja nyaralunk. Jól érezzük magunkat, bár Bonnie elég feszült. De ha rákérdezek, mindig tagadja. A napjaink eddig abból álltak, hogy várost néztünk, vagy strandoltunk. Ma is a tengernél voltunk, majd mikor visszajöttünk a házba, kitaláltuk, hogy megnézzük az eddigi fotókat. Behúztam a függönyöket, majd leültem Bonnie mellé az ágyra.
- Indíthatom?-kérdeztem, ő bólintott. Elindítottam a diavetítést.

Ennél a képnél tartottunk, mikor Bonnie kapott egy smst.

-Egy pillanat..-állt föl. Megnyitotta, mire kitágultak a szemei. Szó nélkül kiment a szobából. Sóhajtva hátradőltem, és a falat kezdtem el bámulni. Negyed óra telhetett el mire visszajött.- Zayn azonnal haza kell menünk!-nyitotta ki a szekrényt.

-Miért?-kérdeztem csalódottan. Odadobta a telefonját, mire elolvastam az üzeneteket.

Bonnie szemszöge:

Éppen a képek közepén tartottunk, mikor kaptam egy smst Elitől: 'S.O.S!" Próbáltam hívni, de nem vette föl, csak smseket küldött. "Ne hívj, nem vehetem föl, bajban vagyok, kérlek segíts!" visszamentem a szobába, és pakolni kezdtem. Már teljesen bepakoltam, mikor Zayn kiment telefonálni. Leültem az ágyra és vártam, hogy visszajöjjön, mikor még egy smst kaptam. "Ne hogy bajod essen! :* x'R" Ijedten körbe néztem. Remegni kezdtem, de megpróbáltam lenyugtatni magamat avval, hogy úgy se fog semmi történni.

- Van egy kis gond..-jött be. Idegesen rá néztem.- Következő járat, csak akkor megy, mikor hazamegyünk..-húzta el a száját. Leültem az ágyra és gondolkozni kezdtem.

- Menjünk akkor kocsival..-jutott eszembe az ötlet.

- De az is másfél nap..-nézett rám.

- Nem baj..-mondtam, és már az ajtóban is álltam. Zaynnel elmentünk egy autó kölcsönzőhöz, és kibéreltünk egy kocsit. Beültünk, és már el is indultunk. Egyfolytában Eli járt a fejemben, ideges voltam mi lehet vele. 

Órák óta mehettünk, mikor rákanyarodtunk egy hegyi útra. Eléggé döcögős volt.
-Biztos minden oké. Nyugi!-mosolygott rám biztatóan. Nem válaszoltam, csak az ablak felé fordultam. Miért küldte azt az smst? Mi történne velünk? Nem kellett sokat gondolkodnom, mert percek múlva megtudtam. 
 Egy pillanat alatt történt minden. Valaki elénk ugrott, Zayn megpróbálta  félre rántani a kormányt, de rossz irányba csinálta. Nagyon a szélén voltunk, a következő emlékem, hogy forog a kocsi, és nagy csattanással földet ér. Nem kaptam levegőt, a kocsi összenyomódott. Erősen nyomta valami a tüdőmet. Minden hol fájdalmaim voltak.
Két másodperc múlva nem éreztem már semmi fájdalmat. Hallottam egy nagy robbanást, és utána már lehunytam a szemeimet...Talán örökre?

Twenty Four~

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Köszönöm az 1610 oldalmegtekintést! Nagyon szeretlek titeket <3 Remélem ez a rész nektek nem lesz túl romantikus..:/ Jó olvasását! Xoxo:Flóraa<3

Harry szemszöge:
Miután Ali elment leültem a kanapéra és fejemet kétségbeesetten a kezembe temettem. Hogy lehettem ekkora barom? Felálltam majd dühömben a falba boxoltam, de azonnal meg is bántam. A fájdalomtól összeszorított fogakkal felüvöltöttem. A kezemen szépen csordogált le a vér. Sóhajtottam egyet, majd az ajtóhoz mentem. A friss levegő megcsapta a testemet. Kívülről boldognak tűntem friss levegő érzetén, de belül ordítottam. Egy közeli kocsma felé vettem az irányt. Lassú léptekkel bementem. Mindenki felém fordult. A pulthoz mentem, és kértem egy vodkát. Ahogy megkaptam le is gurítottam. Az ital égette a torkomat, de nem nagyon törődtem vele. Sorban ittam a finomabbnál finomabb italokat. Már sokadik körömnél jártam, mikor felmentem a parkettre táncolni. Sok gyönyörű lány jött oda hozzám.  Épp egy fekete hajú szépséggel táncoltam, mikor közel hajolt hozzám. Én is közelebb vittem ajkaimat az övéhez.
Másodpercek alatt történt minden. A lány mellett feltűnt egy átlátszó ember. Először homályos volt, de aztán kitisztult.
- Ne csináld! - Elizabeth mondta. - Ez nem helyes! -Fejemet visszahúztam. Ránéztem az előttem álló lányra.
- Csak nem megijedtél?-kérdezte dülöngélve. Hirtelen már tudtam józanul gondolkodni. Lehet, hogy ezt csak beképzeltem, de rájöttem, hogy nem helyes amit most csinálok. Megráztam a fejemet, majd a kijárat felé vettem az irányt. Lesétáltam a Temze partjára. Leültem és csak bámultam. Gondolkoztam. Elin. Rajtam. Rajtunk. Régen a pia mindent megoldott, de most..? Nem tudok inni bűntudat nélkül. Gyönyörű lányokkal voltam együtt, akiknek csak én kellettem, de még se tudtam megtenni. Ahogy ezt kigondoltam a fejembe egy valamire rájöttem. Mindennél jobban szeretem Elizabethet. Nem szabad elveszítenem. Fölálltam a padról, majd futni kezdtem a házunk felé. Negyed óra múlva már az ajtónál voltam. Kinyitottam, majd az emeletre rohantam, ám ott nem volt semmi. Megnéztem a fürdőt, konyhát, de sehol sem találtam. Már kezdtem aggódni, mikor eszembe jutott a kert. Kirohantam a hátsó ajtón, és igazam volt. Sötétben csak a körvonalait láttam, de így is csodálatos volt. A hintán ült. Lassan közelebb mentem. Megkerültem a hintát, majd leültem mellé. Maga elé nézett. Tíz perce ott ülhettünk, mikor már nem bírtam tovább.
-  Figyelj! Sajnálom, amiket mondtam, nem úgy gondoltam..Én..Én csak féltékeny voltam, mert te CSAK az enyém lehetsz, senki másé..És, én szeretlek!-mondtam az utolsó szót halkabban. Nem mondott semmit, úgy úgy meredten nézett maga elé. Percek teltek el így,már éppen megakartam szólalni, de megelőzött.
- Honnan tudjam, hogy tényleg szeretsz, hogy ha halkan mondod, hogy senki se hallja..Hogy, ha titkolsz mindenki elől.. A rajongóid azt se tudják ki vagyok..és még sorolhatnám?-kérdezte.
- Ezt már megbeszéltük..Azért, mert féltelek...
- Mitől, és miért? Mondtam valaha is hogy félek a sajtótól, vagy az emberektől? Nem..Akkor meg?-állt fel.-Ha szégyellsz engem, akkor mond meg, és már nem leszek útban az életedben..          
Fölnéztem rá, elfordult, majd bement a házba. Rögtön előkaptam a telefonomat, és elintéztem pár hívást.

Elizabeth szemszöge:
Beértem a házba, és magamra kaptam egy pulcsit, mert már kezdett hideg lenni kint. Csináltam magamnak egy kávét, és fölsiettem a szobámba. Bezártam az ajtót, behúztam a függönyöket. Hátra a dőltem az ágyon, és becsuktam a szemeimet. Már majdnem elaludtam, mikor kaptam egy sms-t.
"Kérlek gyere most rögtön a partra. Siess! xx'Jake" Sóhajtottam egyet, majd magamra kaptam egy farmert, és már úton is voltam. A part körbe volt világítva, még se lehetett olyan jól látni. Már egy ideje bolyonghattam, mikor megláttam egy alakot közeledni felém. Rémisztően lassan jött, így beparáztam. Nem tudtam mit csináljak. Futni kezdtem. Egyre hangosabb lépteket hallottam magam mögül. Hirtelen valaki megfogta a kezem. 
-Kérem ne bántson!-sikítottam föl.
- Mióta magázódunk? -az ismerős hang hallatán, megkönnyebbülés áradt szét bennem.
-Tudod, hogy megijesztettél?-kérdeztem Jaketől, aki látszólag jól szórakozott ijedségemen. - Na de mi volt olyan sürgős, hogy éjfélkor kerestél?-kérdeztem. Jake elkezdett nekem magyarázni arról, hogy mit fog  csinálni az jövő héten, illetve azután. Másfél órán keresztül folyamatosan beszélt, úgyhogy megszólalni se tudtam. Éppen a tegnapi randiját mesélte, mikor rezgett a telefonja. Megnézte, majd megszólalt.
- Menj haza, késő van..-mosolyodott el.
- Most komolyan az volt ilyen fontos, hogy mit csinálsz egy nap? Miért nem holnap mesélted el, mondjuk délkor?-kérdeztem kiakadva. - És mi az, hogy késő van? Hajnali kettő van..Az éjfél neked nem késő?-sóhajtottam idegesen. Jake fölnevetett. Olyan volt, mintha izgulna. Megölelt, majd a fülembe súgta.
- Majd mesélj!-mondta, és elfordult, majd az ellenkező irányba kezdett menni.
-Mit meséljek?-kiabáltam utána, nem válaszolt. Idegesen a hajamba túrtam, majd vállat vonva haza felé vettem az irányt.

Negyed óra múlva már az utcánkban sétáltam. A házunkhoz érve, egy kicsit meglepődtem. Az össze függöny be volt húzva. Elővettem a kulcsaimat, majd szép lassan kinyitottam az ajtót. Sóhajtottam egyet, majd ledobtam a kabátomat a földre. Fölmentem az emeletre, és bementem a szobába. Lélegzet visszafojtva meredtem magam elé.

Két kéz fogta meg a derekam. Belepuszilt a nyakamba, mire megborzongtam. Megfordultam.- Ezt te csináltad? De hogy, és mikor?-kérdeztem.
- Igen, csak neked!-mosolyodott el.- Amíg te Jakkel voltál, én simán elintéztem.-vont vállat. Ahogy kimondta minden leesett. 
- Köszönöm!-csókoltam meg.
- Még ne köszönj semmit. Még nincs vége.-mosolyodott el halványan.  Megfogta a kezemet, és behúzott a fürdőbe. Sötét volt bent, csak a lámpák adtak fényt, Virágok úszkáltak a vízbe. 

- Te jó ég!-mondtam, majd elmosolyodtam. Harry odahúzott magához, és megcsókolt. Lehúzta a pólóm, majd szépen jöttek mindkettőnk ruhadarabjai. Végén mindketten meztelenül álltunk egymás előtt. Beléptem a kádba és leültem. Harry is bejött mellém.. 

Egy óra múlva szálltunk csak ki. Én rögtön bemenetem, és magamra kaptam valamit. Harry megfogta a kezem, majd lefeküdt az ágyra, amivel engem is magával rántott. Harry a kezemmel kezdett el játszani.

- Nem sokára ígérem, mindenki megtudja, hogy ki vagy-suttogta. Becsuktam a szemeimet, és ráfeküdtem Harry hasára. Hátamat simogatta, fölnéztem rá. Engem fürkészét gyönyörű zöld szemeivel. Újra becsuktam a szemeimet, percek múlva már mély álomban is voltam.

Ui: Hagyjatok komit!

Twenty Three~

Sziasztok! Meghoztam az új részt!Köszönöm az 1450 oldalmegtekintést! Jó olvasását! Xoxo:Flóraa<3

Bonnie szemszöge:

Zayn megcsókolt, majd hátra nyúlt a melltartómhoz. Lassan kikapcsolta, majd egy puszit nyomva a nyakamra, egy mozdulattal lehúzta rólam. Szorosan egymáshoz simultunk. Végig csókolt a nyakamtól, a hasam aljáig. Testem beleremegett, ha hozzám ért. Óvatosan lehúzta a bugyimat. Fölmászott hozzám, és egy puszit nyomott az orromra. 

-Készen vagy?-kérdezte, én egy aprót bólintottam, majd szorosan becsuktam a szememet. Felszisszentem a fájdalomtól., szemem könnybe lábat. - Hé? Hagyjuk abba, oké?-kérdezte, és feküdt is volna le mellém, de visszarántottam.

- Nem..Akarom..-bólintottam. Zayn újra megpróbálta, már nem fájt annyira, sőt nagyon is élveztem. Turbóra kapcsolt, amibe az ágy is beleremegett..

Már öt óta fönt vagyok. Gondolkozom. Néha beugrott, egy-egy kép a tegnapról, olykor elmosolyodtam. Elvesztettem a szüzességem egy olyantól, akit szeretek. Emlékszem, mikor a fülembe súgott valamit, vagy csak belepuszilt a nyakamba. Nem lehet elmondani, mennyire jó érzés volt. Ezt a gondolat menetemet, két újabb beugró kép zavarta meg.

Becsuktam a szemeimet, és halkan fölnevettem. Belemerültem a gondolataimba, és észre se vettem, hogy Zayn fölkelt, csak mikor egy jó reggelt puszit nyomott az arcomra.

Elmosolyodtam, majd kinyitottam a szemeimet.

- Jó reggelt!- mosolyodtam rá. Zayn fölkönyökölt, majd elmosolyodott. Hosszú percekig, csak bámultuk egymást, majd elpirulva elkaptam a tekintetem, mikor rájöttem, hogy most sincs ruha rajtam. Magamra rántottam a takarót.

- Ne csináld! Hisz tökéletes tested van!-mosolyodott el, épp megakartam szólalni, mikor hozzá tette.- Volt időm megfigyelni..-egy perverz mosoly terült szét az arcán. Halkan fölnevettem, majd Zayn hasára feküdtem. olyan jó volt hallani a szíve dobogását. Olyan érzés kerített hatalmába, mint még soha. Úgy éreztem, hogy ez a szív csak nekem dobog. Kezem Zayn hasán mozgott le-fel. Ránéztem az arcára. Szemei csukva voltak, és mosolygott magában. Egy puszit nyomtam a hasára, majd egy kicsit feljebb csúsztam, és egy csókot adtam a szájára. 

Egész délelőtt az ágyban voltunk. Beszélgettünk, játszottunk, vagy csak csöndben bámultuk egymást. Egy óra lehetett, mikor kikászálódtunk az ágyból. Rezgett a telefonom, ezért odamentem, és megnéztem.

"Azt hitted elmenekülhetsz? Mindenhol megtalállak! X'R" És egy melléklet.

Föl ugrottam. Ezek mi voltunk. Ijedten körbenéztem.

- Minden oké?- kérdezte Zayn. 

- Aha, igen..-erőltettem műmosolyt az arcomra.- Lemegyünk a tengerpartra?-kérdeztem, bólintott.

Felvettem az új fürdőruhámat, amit múlt héten vettünk.

Percek múlva, már a strandon voltunk. Próbáltam mutatni, hogy mennyire jól érzem magamat, de egyfolytában az a kép járt a fejemben. Bejutott, ott volt mikor aludtam, simán meg is ölhetett volna. De nem tette. Egyfolytában a körülöttem lévő embereket figyeltem. Komolyan paranoiás lettem. 

Éppen egy embert néztem, mikor Zayn fölkapott, és berohant velem a vízbe. Megpörgetett, majd beledobott. Fölnevettem. Odaúsztam Zaynhez, és lefröcsköltem, mire vizes lett a haja. "Bedühödött" és kergetni kezdett.

- Megállj elkaplak!-kiabált utánam. Nevetve tovább futottam. Egyre beljebb mentem. Hirtelen mélyedett a víz, és én meg elmerültem. Pár másodperc múlva, két kezet éreztem a derekamon, ami kihúzott. 

- Tudod, hogy megijesztettél?-kérdezte Zayn lihegve. 

- Ez volt a tervem..-nevettem el magam, majd egy puszit nyomtam az arcára.

 Elizabeth szemszöge:

Reggel korán fölkeltem, mert Jake találkozni akart velem. Bementem a fürdőbe, és elkészültem. Felvettem egy laza nyári szettet, majd lementem a földszintre. Épp kávét ittam, mikor Harry fogta meg a derekamat.

- Hova, ilyen szexisen?- suttogta a fülembe.

- Találkozóm van.- adtam egy csókot neki, majd az ajtó felé vettem az irányt.

-Kivel?-kérdezte csodálkozva.

-Jakkel..- válaszoltam egyszerűen. Harry szemében feltűnt a zöld szörny, amit úgy hívnak féltékenység. Nem foglalkoztam vele, mert így is késésben voltam. Kimentem az ajtón, és a park felé vettem az irányt.

Órákon át beszélgettünk, nagyon jól éreztem magamat, majd elkísértem a mozihoz.. Olyan fura, mert nagyon rövid idő alatt, megkedveltem, és meg is bízok benne. 

Haza érve, Harryt találtam a kanapén. Mikor meglátott, fölnézett:

-Látom, jól érezted magadat a kis barátoddal.. Most már, ne is lepődjek meg, ha kiizzadva térsz haza?-emelte föl az egyik szemöldökét.

- Tessék?-kérdeztem.

- Gondolom, nem miattam, és nem is csak úgy öltöztél ki így..-nézett végig rajtam..-És milyen volt?

- Harry hagyd abba! Nem történt semmi! Csak elkísértem valahova..- emeltem föl a hangom.

- Ja..Az ágyba mi?-kérdezte. Harryhez mentem, mire fölállt.- Legalább van kivel csinálnod, mert velem nem vagy hajlandó..- Itt telt be a pohár, teljes erőmből pofán vágtam. Harry az arcához kapott. - Nyugodtan üss csak!-nézett le rám. Hátrébb léptem.- Menj nyugodtan Jakhez, ő megvigasztal.-mondta lenéző mosollyal.- Össze is jöhetnél vele!

- Harry mit képzelsz magadról, hogy csak úgy megvádolsz dolgokkal?-kiabáltam.- Tudod, nem tudnék Jakkel  összejönni, mert nem a lányokhoz vonzódik, de most szívesebben lennék vele, mint veled!-ordítottam. Harry arcára döbbenet ült ki..

- Én..Én..-kezdte, de félbe szakítottam.

- Csak, hagyj békén!- vállának ütközve fölrohantam a szobámba.

Ui: Hagyjatok Komit!

Twenty Two~

Sziasztok! Meghoztam egy extra hosszú részt!:) Köszönöm az egy komit, és az 1369(!!:D) oldalmegtekintést! <3 Jó olvasását! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
Kikapcsoltam a mobilom, majd hátra dőltem az ülésen. Azt vettem észre, hogy egy könnycsepp folyik le az arcomon. Zayn beszállt a kocsiba, majd rám meredt.
-Ez meg mi volt? -kérdezte. Nem válaszoltam csak néztem magam elé. Ő is hátradőlt. Hosszú néma csend után megszólaltam.
- Nem szeretsz annyira..- nem tudom hogy miért mondtam ki. Csak kicsúszott a számon.
- Tessék?-fordult felém. Megint egy szót se szóltam, csak meredtem ki az ablakon.  Zayn beindította a motort, és kitolatott a parkolóból. Az út csöndben telt. Én kinéztem az ablakon, ám egyszer azt vettem észre, hogy idegen környéken vagyunk.. Nem nagyon izgatott, lehet, hogy avval a mondatommal megbántottam, de ő bántani sosem bántana. Nyugodtan vártam, hogy megálljunk. Percekkel később, megálltunk valahol, ahol nagyon sok ember ácsorgott. Kiszállt, majd kinyitotta nekem az ajtót. Komor volt a tekintete. Előre ment a tömegben, én meg utána. Egyszer még utána mentem, másszor meg kétségbeesetten kerestem. Eltűnt. Egyedül álltam a tömeg közepén. Elindult a zene, a körülöttem lévő emberek, elkezdte táncolni. Felismertem ezt a hangot. Fölnéztem a színpadra, Zayn énekelte a Little Things-et, miközben engem nézett. Az emberek egy utat adtak nekem a színpadhoz. Lassan végigmentem rajta, közben a táncoló emberek figyeltem. Fölléptem a színpadra. Zayn megfogta a kezem, miközben énekelt. A szám végén, arra lettem figyelmes, hogy az idegenek egy szívet formáznak.

Mosolyra húzódott a szám. Zayn befejezte a dalt, mire én a nyakába ugrottam. 

- Most már lehiszed, hogy nagyon szeretlek? -kérdezte.

- Igen..- öleltem még szorosabban magamhoz. Eltoltam magamtól, hogy lássam az arcát.- Én is szeretlek..- suttogtam. Elmosolyodott, majd közel húzott magához, és megcsókolt. 

Ebben a csókban minden benne volt. Az összes érzelem, ami köztünk van. Hangos taps vihar következett. Oldalra néztem, tele volt újság írókkal. - Zayn..-kezdtem de félbe szakított.

- Hagyjad! Én megszeretném mutatni a világnak, kit szeretek..- mondta. Még egy óriási mosoly terült szét az arcomon. Megfogta a kezem, és lehúzott a színpadról. Beszálltunk a kocsiba.

Elindultunk, de nem a házunk felé.

- Zayn, merre megyünk?- kérdeztem.

- Meglepi..- mosolygott rám. Nem akartam rákérdezni, mert úgyse mondaná el. - Aludj! Sokára érünk oda..- behunytam a szemeimet, és percek múlva, már mély álomban voltam.

Reggel valami elképesztően nagy világosságra ébredtem. Kinyitottam a szemeimet, egy repülő gépen utaztunk.

Zayn?-kérdeztem.

-Hm?-nézett rám.

- Hogy kerültem repülőgépre?

- Megoldottam..- adott puszit a fejemre. Elmosolyodtam, majd kinéztem az ablakon. Gyönyörű látvány fogadott.

- De ez nagyon drága, nem?-kérdeztem ijedten..- És nincs is ruhám..

- Nem annyira, mint te nekem..-suttogta a fülembe, mire libabőrös lettem.- A lányok összepakoltak neked.

Nem sokkal később leszálltunk, és már a taxiban ültünk. A város is gyönyörű volt.

- Zayn..Hol is vagyunk?- kérdeztem, mikor kiszálltunk az autóból.

- Madeira.-mosolygott rám. - Még nem megyünk el a házunkhoz, mert az még nem készült el, úgyhogy itt hagyjuk a taxiban a cuccokat, de majd érte jövünk. oké?-nézett rám. Én egy aprót bólintottam. Megfogta a kezemet, és elkezdett egy irányba húzni. Sokan megbámultak minket, de ezt már megszoktam nagyjából.        Körbe jártuk az egész belső város részt. Este volt már, mikor visszamentünk a taxihoz. Nagyon boldog voltam. Percekkel később megérkeztünk a házunkhoz. Tátott szájjal szálltam ki a kocsiból.

-Ez gyönyörű!-néztem körbe.

-Örülök, hogy tetszik!-mosolygott rám. Kivette a csomagokat a taxiból, és a ház ajtaja felé vette az irányt. Elővette a kulcsokat, majd kinyitotta az ajtót. Beléptem. Belülről még csodálatosabban nézett ki.

Zayn odalopózott mellém, és megfogta a kezem, majd az emelet felé kezdett húzni. Fölsétáltunk a lépcsőn. Mielőtt benyithattunk volna az első szobába és Zayn a szemem elé tette a kezét. Percek múlva leszedte. Megláttam a szobát. Kápráztató volt.

Zayn nyakába ugrottam, amire ő nem számított, így mind a ketten az ágyra borultunk. Rám mászott, mire a kezemet a fejem fölé raktam. Belekulcsolta az ujjait az enyémbe. Kezén az izmok megfeszültek, miközben tartotta magát. Apró puszikat adott a nyakamra. Rá nézett a számra, és forrón megcsókolt. 

Óvatosan átforgattam a hátára, így most én voltam fölül. Ezt játszottuk a darabig, majd meguntam, és elkezdtem kigombolni az ingét. 

A végén, már mind a ketten fehér neműben voltunk.

(Continue)