Four~

Sziasztok! Köszönöm a 470 oldalmegjelenítést!:) Ehhez a részhez, nincs semmi hozzáfűzni valóm. Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
-Hogyan halt meg?- kérdezte halkan, mire megremegett a testem.
- Már 5 éve együtt voltunk, de az utóbbi pár hónapban nem volt valami jó a kapcsolatunk. Sosem volt otthon, mindig azt mondta, dolgozik. Amit nem hittem, ezért egyszer fölhívtam a főnökét, aki azt mondta nincs bent. Kételkedni kezdtem..Azt hittem megcsal. Nagyon rossz éjszakám volt, aztán másnap, csak egyre ért haza. Rögtön letámadtam.
- Hol voltál?- kérdeztem bunkón.
- Dolgoztam, de ezt már mondtam.- mosolygott, és megakart volna csókolni, de ellöktem magamtól.
- Tegnap este felhívtam Mesont, azt mondta, nem vagy bent..Hol voltál?- kérdeztem idegesen. Ő lehajtotta a fejét, és nem válaszolt. Itt elszakadt a cérna.- Hol a francban voltál? Egy másik csajjal? Akkor ezt mond. Mond a szemembe, hogy más nem szeretsz, csak ne hazudj! - ordítottam.
- Nem erről van szó! Nem voltam másik lánnyal, hanem..- kezdte, de nem fejezte be. Én megráztam, a fejem, majd berohantam a fürdőszobába. Egy órán át bent voltam, és sírtam, majd  kijöttem, de Adam nem volt ott. Leültem az ágyra, és gondolkoztam, majd pittyegésre lettem figyelmes. Adam telefonja volt, amit itt hagyott. Kíváncsi voltam, ezért megnéztem. Egy lány üzent neki. " Merre vagy? Itt álok már fél órája. Siess, mert elmegyek.:D Puszi:*" Dühömbe földhöz vágtam a telefont. Megcsalt. És hazudott nekem újból. Az ablakon néztem ki, mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.
- Lenyugodtál?- kérdezte, mire hátra fordultam.
- Hogyan nyugodtam volna le, ha egy másik lánnyal smsezel? Tudod, máskor ne hagyd itt a telefonod..- kacsintottam gúnyosan.
- Te elolvastad az smsem?- kérdezte, és láttam a szemében a dühöt.
- Tudtam, hogy megcsalsz!- ordítottam.
- Nem érted meg, hogy nem csallak meg?- kérdezte, már ő is kiabálva.
- Akkor miért hazudsz nekem? Miért nem mondod el az igazat? Miért találkozgatsz egy másik lánnyal?- kérdeztem, mire megrázta a fejét. Én hátat fordítottam, és elkezdtem pakolni.
- Mit csinálsz?- kérdezte ijedten. Gyorsan bedobtam a telefonom, a táskámba és az ajtó felé vettem az irányt.
- Elmegyek.- mondtam könnyedén.
- Ne! Bonnie kérlek, hagyd magyarázzam meg!- fogta meg a kezem.
- Ezen, már nincs mit megbeszélni. Ennek vége. Szakítok!- mondtam könnyes szemekkel, és kirántottam a kezem az övéből, majd kisétáltam az ajtón. Ekkor láttam utoljára. Aztán másnap fölhívott a húga Kate, hogy kórházban van. És miattam halt meg, mert mint ahogy a végén kiderült, azért tűnt el, minden éjjel, mert megakart lepni, egy föld körüli túrával..- mondtam halkan, majd megszólaltam.- Ezt miért csinálom? miért mondom el? Nem is ismerlek.-ráztam meg a fejem.
- De most, hogy elmondta jobb. Nem?- kérdezte.
- Nem, mert egy idegennek mondtam el.- mondtam, majd elrohantam.

Mikor hazaértem, nem volt még senki otthon,így bementem a konyhába, és csináltam magamnak, egy jó erős kávét.
- Bonnie! Ne haragudj, hogy rákérdeztem..- halottam meg Zayn, hangját, majd megfordultam.- Nem fogok többet róla beszélni, ígérem.- mondta, mire elmosolyodtam.
- Nem baj, bocsi  hogy kiakadtam.- pirultam el, mire megrázta fejét. Még beszélgettünk egy darabig, majd elmentünk lefeküdni. 

Két hónappal később*
Már három hónapja, hogy Adam nincs köztünk. Amióta Londonba költöztem, nem nagyon gondolok rá, mondjuk nem is tudnék, mert itt van 5 fiú, aki mindent elkövet, annak érdekébe hogy boldog legyek. Liammel, nagyon jó kijövök  mert rá mindig számíthatok, bármi baj van. Niall, mindig felvidít, ha kell. Harry, ő egy nagyon jó barát, a baj van, akkor segít kimászni belőle. Apropó. Harry és Eli kapcsolata az nagyon bonyolult. Harry próbál a közelébe férkőzni, de Eli valahogy nem engedi. pedig mindig arról áradozik nekem, hogy milyen aranyos fiú..Hát a kapcsolatuk nagyon bonyolult. Zayn. Zaynnel töltöm szinte minden percemet.  Vele vagyok a legjobba. Ha ő nem segített volna, akkor még most is, magamba lennék fordulva. És hát Louis. Louis volt annak idején, aki miatt nem csináltam hülyeséget. És most visszagondolva jól tettem, mert ő mindig ott van nekem. Néha elgondolkozok, és arra jutok, hogy nekem van, a világon a legjobb, és a leghülyébb testvérem :)
- Bonnie! Kész vagy?- jött be a szobába Zayn. 
- Azt hiszem..- mosolyogtam, majd lesétáltam a lépcsőn. Ma fogom először látni élőbe a fiúk koncertjét.
- Mehetünk?- kérdezte Louis, mire bólintottam. Hamar odaértünk az arénába, mikor kiszálltam a kocsiból, vagy húszezer sikítozó rajongó fogadott, és vagy kilencszáz újság író.  Louis megfogta a kezem, és maga mellé húzott. Mosolyogva mentem végig, a kapuig vezető úton. Azt hittem nem fogok mosolyogni, max erőltetetten, de tévedtem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi lány él, hal, ezért az öt fiúért. Ilyenkor mindig rájövök, mennyire szerencsés vagyok. Mikor beértünk a kapun becsukták mögöttünk az ajtókat. Még két óra van a koncertig és már is ennyi ember van itt. Louis valamit súgott egy férfinak, aki bólintott, majd a kezét nyújtotta.
- Szia Bonnie! Paul vagyok. Gyere velem.- mosolygott kedvesen. Louisra néztem aki bólintott, majd kezet ráztam vele, és Paul után mentem. Az aréna óriási volt. Egy hosszú folyosón mentünk végig, majd megálltunk.
- Itt vannak a fiúk öltözői. Bármelyikbe bemehetsz - mosolygott, majd elment.Az öt ajtót fürkésztem, majd találomra bementem az egyikbe. Mindig is egy saját öltözőre vágytam, körülnéztem, amivel jó sokk idő elmehetett, mert mindent jó alaposan megnéztem. Volt egy nagy dolog a szoba sarkába, ami le volt fedve egy fehér lepedővel. Mivel mindig egy kiváncsi személy voltam, így odamentem, és lehúztam a lepedőt. Egy gyönyörű zongora állt ott. Felcsillant a szemem, sosem mondtam senkinek, hogy szoktam énekelni. Még Elinek, anyának, és Louisnak se mondtam, és nem is énekeltem előttük. Egyetlen egy embernek mutattam meg, egyetlen egy ember mondta nekem, hogy jó hangom van. Adam. Amióta meghalt, nem énekeltem. Lassan odaléptem a zongorához, és leültem. Lenyomtam az egyik gombot, és az ami a szívem legmélyén volt, feléledt. Újra érezni kezdtem, a zene ritmusát. Régen, csak Adam miatt zongoráztam  Elkezdtem azt a dalt játszani, ami először az eszembe jutott.A kedvenc énekesemtől, a kedvenc számomat játszottam.  Bruno Mars- Grenade , ahogy énekeltem, a szívem hevesen vert. Mindig is imádtam, énekelni, zongorázni, de sohasem mutattam senkinek. Mikor befejeztem, mosolyogva becsuktam a szemem. Majd arra lettem figyelmes, hogy kicsapódik az ajtó, és Zayn jön be nagy mosollyal a száján. Gyorsan felpattantam, majd zavaromban, a földet kezdtem pásztázni.
- Mit keresel itt?- kérdeztem félénken, mire felnevetett.
- Ez az öltözőm, te mit keresel itt?- kérdezte, mire fölnéztem.. -Sosem mondtad, hogy tudsz zongorázni, és hogy ilyen jó hangod van.
- Sosem kérdezted..Amúgy meg nincs jó hangom..- mondtam, majd kifutottam az öltözőből. Nem az volt a baj, hogy az ő öltözőjébe mentem be, hanem az hogy hallotta ahogy énekelek. Egy évvel ezelőtt megfogadtam magamba, hogy csak Adam fogja hallani, senki más. És ennek vége lett, mert én hülye, találok egy zongorát, és már is elkezdek énekelni. Útközbe beleütköztem valakibe.
- Ne haragudj!- mondta.
- Én bocsánat, nem kéne, csak úgy rohangálnom..- ráztam meg  a fejem, majd fölnéztem a srácra.
- Ed White!- nyújtott kezet.
- Bonnie Tomlinson!- fogadtam el.
- Louis húga vagy?- kérdezte csodálkozva..
- Igen..- mondtam mosolyogva.- Öm..Megtudod mondani merre kell menni, a V.I.P részleghez?- kérdeztem.
- Persze. Gyere.- mondta
- Te amúgy honnan ismered Louist?- törtem meg a csendet.
- Én vagyok a gitárosuk.- mosolygott.- Na itt be kell menni és ott vagy. Innen már menni fog?- kérdezte.
- Igen, köszi.- mondtam, majd elindultam. Már tele volt rajongókkal az egész aréna. Megláttam Elt, Danit és Elizabethet  is, így odamentem hozzájuk.
- Sziasztok csajok!-mondtam.
- Bonnie mindenhol kerestelek hol voltál?- kérdezte Eélizabeth.
- Eltévedtem.- motyogtam, majd minden elsötétült, és öt fiú jelentek meg a színpadon. Jó volt nagyon a koncert, a lányokkal sokat, sikongattunk, meg ugráltunk mint a normális rajongók.:) Az utolsó számuk a Little Things volt. Zayn engem nézett, amit viszonoztam, mert tudta, hogy imádom ezt a számot, legalábbis remélem hogy ezért nézett..Mosolyogva néztem a fiúkat, akik teljesen beleélték magukat, a számba, majd visszanéztem Zaynre, és elmosolyodtam. Úgy nagyjából elejétől, a közepéig, nézett mert utána Louis észrevette, és besétált közénk. Nem tudom miért csinálja. Hisz Zaynnel csak barátok vagyunk semmi több.
A koncert után haza mentünk, mindenki leült a kanapé elé filmet nézni, én viszont kimentem, a kertbe és bámultam a csillagokat.
- Nem fázol?- kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Nem.- néztem föl Zaynre, aki leült mellém.
- Amit mondtam az öltözőbe azt komolyan gondoltam. Gyönyörű hangod van.- nézett rám.
- Aha..Nagyon..- forgattam a szemeimet, majd a földet kezdtem bámulni.
- Miért baj, ha azt mondom jó hangod van?- kérdezte féloldalas mosollyal.
- Nem az a baj csak...Csak Adamnek énekeltem, és nem akartam, hogy más hallja a hangom..- mondtam halkan. 
- Pedig gyönyörű hangod van.- mosolygott, mire belebokszoltam a karjába, és fölálltam.
- Hova mész?- kérdezte.
- Tudod Zayn, az emberek szoktak aludni.- mosolyogtam, majd bementem a  házba.
- Hugii! Beszélhetnénk?- kérdezte Louis, mire bólintottam.

Zayn szemszöge:
Miután Bonnie bement, én is erőt vettem magamon és besétáltam a házba. Hangokat hallottam a konyhából, így arrafelé vettem az irányt. Megláttam Louist, és Bonniet beszélgetni.
- Mi van köztetek Zaynnel?- kérdezte Louis.
- Semmi.. Csak barátok vagyunk.
- Aha barátok, azért vagytok sülve főve együtt, és azért bámuljátok egymást egyfolytában..- mondta Louis mérgesen.
- Louis mi a bajod? Mondom csak barátok vagyunk. Ilyen nehéz felfogni?- kérdezte idegesen Bonnie.
- Én csak, megszeretnélek védeni.- mondta Louis komolyan. Bonnie megforgatta a szemit, majd fölment a lépcsőn. Barátok? Tényleg csak barátok? Kicsit dühösen sétáltam ki a házból. Tényleg nem érez semmi többet mint barátság? Amikor a közelében vagyok, annyira fura érzést érzek, vagy mikor csak rám mosolyog...Annyira szép, és a szemei...Nem Zayn! Nem szabad! Nem szabad teljesen belé szeretned! Mikor már lenyugodtam  hazafelé akartam menni, de valami, vagy inkább valaki eszembe jutott. Emily.

Three~

Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt.:) Remélem tetszett az előző, és ez is tetszeni fog! Bocsánat, hogy ritkán hozok részt, de hétköznap nincs időm, max csak hétvégén. De majd júniusba, mikor már nem kapunk annyi leckét, megpróbálok hamarabb hozni új részt:) Jó olvasását!:)

Bonnie szemszöge:
"Neeee!- sikítottam."
Zihálva ültem fel az ágyba, ömlött rólam a víz. Féltem.
- Bonnie! Minden okéé?- kérdezte rémülten Louis, én megráztam a fejem, mire megfogta a vállam és magához húzott, majd szorosan átölelt.
- Rémálmom volt.- szóltam meg halkan.- Louis én ezt nem értem, eddig nem voltak ilyen álmaim, sőt egyáltalán nem voltak..- suttogtam.
- Akarsz beszélni róla?- kérdezte, és még jobban szorított magához, én megráztam a fejem, majd arra lettünk figyelmesek, hogy az ajtó kicsapódik.
- Bonnie, jól vagy?- rohant oda hozzám Eli.
- Nem...- mondtam és még mindig sokkos állapotomban voltam.
- Azt hittük, hogy Louis csinált valamit..- mondta Harry alig halhatóan,mire akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Nem, csak egy álom..Sajnálom, nem akartalak titeket felébreszteni..-néztem, rájuk, mire mosolyogva megrázták a fejüket.
- Nem baj, az a lényeg, hogy minden rendben!?- mondta Liam, de inkább kérdésnek hangzott, bólintottam, majd Elire néztem, aki tisztán látta rajtam, hogy nincs minden rendben, egy aprót bólintott, jelezvén, hogy ezt még nem fejeztük be.
- Hát akkor Jó éjszakát!-mondta Niall, és elment. Majd szépen sorjában mindenki elment, csak Zayn állt ott maga elé meredve.
- Ömm. Hozok vizet, mert még mindig reszketsz.- mondta, Louis, majd megsimította a karom, és kiment.
- Vele álmodtál. Igaz?- kérdezte Zayn, még mindig maga elé meredve. Nem tudtam, mit csináljak..Mondjam el az igazat? Mondjam el, hogy mit álmodtam? De hát még alig ismerem.. Egy aprót bólintottam, majd egy újabb könnycsepp gördült le az arcomról.- Sajnálom. Szeretnéd, még mindig, hogy segítsek?- nézett rám félve. Nem tudom, mondjam hogy igen? De hát nem akarom túl tenni magam rajta.
- Nem tudom. De..- kezdtem de Louis félbe szakított.
- Zayn, te még mindig itt vagy? A többiek már elmentek, neked akkor mi dolgod itt?Bonnie nem akar veled beszélni! Úgyhogy elmehetsz!- mondta Louis parancsolón, cseppet sem kedvesen, Zayn bólintott, majd kiment.
- Ezt most miért kellett? Csak segíteni akart..- mondtam.
- Bonnie, te nem tudod mit akar..- suttogta, majd lekapcsolta a villanyt és befeküdt mellém az ágyba. - Jó éjt!- mondta, majd magához húzott, és szorosan átölelt. Újra eszembe jutott az álom, és a szívem újra hevesen kezdett verni. Ez most mit jelent? Mi az hogy "tovább lépni"? De hát én egyáltalán nem akarok tovább lépni. És az hogy ott ragadok? Újabb kérdések, mire senki sem mondja meg a választ.

Reggel*
Reggel, mikor felkeltem Louis feküdt mellettem, kedvem lett volna mosolyogni, de nem ment. Hogy értette, hogy "nem tudom mit akar"'? Miért volt olyan bunkó Zaynnel? Csöndben fölkeltem, és kiosontam az ajtón. Lassan lementem a lépcsőn, majd a nappali felé vettem az irányt. 
- Jó reggelt!- ültem le a kanapéra.
- Szia!- mondta, de nem vette le a tévéről a szemét.
- Sajnálom a tegnapit, nem tudom mi ütött Louisba..- mondtam halkan, mivel nem szólt semmit, vettem egy nagy sóhajt.- Szeretném ha segítenél..- mondtam ki, de nem voltam benne biztos, hogy akarom. Hisz nem is ismerem, nem értem, miért nem hagyom, míg lenyugszik. Miatta kockáztatom, hogy elfelejtem Adamet? Mi ütött belém? Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, majd felém fordult.
- Nem baj..- vont vállat.- Akkor ma dél? Kilenckor úgy is találkozunk Eleanorral, akkor utána?- kérdezte, mire bólintottam. Csöndben néztük a tévét, de éreztem Zayn tekintetét magamon. Zavaromban ránéztem az órára
- Huh, de késő van, felébresztem a többieket.- álltam föl és meg se várva a választ fölrohantam a szobába.
- Louis!- mondtam, és megsimítottam a fejét.
- Alszok!- mondta és a fejére húzta a takarót.
- Aha nagyon.- forgattam meg a szemem - Nyolc óra..Kilenckor találkozunk Ellel.- mondtam, mire erőt véve magán, kikászálódott az ágyból, és bement a fürdőbe. Én is gyorsan fölöltöztem, majd elindultunk. Hátul gyalogoltam, és hallgattam a többiek beszélgetését. 
- Az álmon gondolkozol?- kérdezte Zayn. Igaza volt, azon gondolkodtam, de nem akartam elmondani.
- Nem.- válaszoltam, majd ránéztem. Láttam a szemében, hogy nem hiszi el, de inkább nem mondott semmit. Hamar odaértünk a Starbucksba.  El már  messziről integetett nekünk. Mikor megláttam, a nyakába ugrottam.
- Jaaj de hiányoztál!- mondtam.
- Te is nekem! Jesszusom, de megnőttél! Egy éve nem láttalak, és már is akkor vagy mint a a bolond tesód!- mondta mosolyogva, majd megcsókolta Louist.
- Eleanor!- mondta Eli és megölelte Elt.
- Szia Lii!- mondta, majd adott Elinek két puszit. El amióta ismeri Elit, azóta Liinek hívja. Azt, hogy miért, azt sose mondta, csak úgy jött. Miután mindenkinek köszönt, leültünk és rendeltünk magunknak. Mindenki mindenkivel beszélgetett, ami azért tényleg vicces volt. Hamar elszállt az a röpke két óra.
-Sajnálom srácok, de nekem mennem kell.- állt föl El.- Jó volt látni titeket lányok, majd egyszer csinálhatnánk egy csajos estet!- mosolygott, majd búcsú csókot adott Louisnak, és elment.
- Nekünk is mennünk kell.- állt föl Niall izgatottan.
- Hova?- kérdezte Eli.
- Hát arra gondoltunk, hogy elmehetnénk vízi csúszda parkba.- mondta Liam.
- Ki jön?- kérdezte Harry, mindenki hevesen bólogatni kezdett, kivéve én meg Zayn.
- Nekem most nincs kedvem. Ne haragudjatok.
- Bonnie, megértem, hogy rossz, de nem szabad otthon punnyadni és magadat okolni miatta..- mondta Niall.
- Nem erről van szó, csak nincs kedvem. Kész..- mondtam kicsit mérgesen.- Bocsi.- Niall megrázta a fejét, majd Zaynre néztek.
- Nagyon sok dolgom van. Bocsi.-mondta, mire mindenki bólintott. Még egy darabig ott voltunk, majd a többiek menni készültek. Louis megölelt, majd Zaynre nézett, és az arcával felé ezt tükrözte: " Ha bármi baja esik, neked véged!". Nem értem mióta félt ennyire. Na jó ez nem igaz, mindig is féltet, de most különösebben is.  Miután elmentek, Zayn kifizette a számlát, majd elmentünk a közelünkbe lévő parkhoz.
- Gyere!- mondta, majd óvatosan megfogta a karom, és egy nagy bokor mögé húzott. Nem tudtam, mit akar így egy picit féltem, de mikor átértünk a bokor túlsó oldalára megértettem. Egy nagy füves terület volt, ahol nem volt senki. Minden oldalról nagy bokrok voltak, így látni se látott be senki.- Mindig ide jövök, ha szomorú vagyok, vagy csak egyedül szeretnék lenni.- vont vállat. Beljebb mentünk, majd leültünk a fűbe. Egy ideig csöndben voltunk, majd megszólalt.
- Biztos szeretnéd?- kérdezte, mire bizonytalanul bólintottam.- Hogy, és mikor találkoztatok először? Hogy jöttetek össze?
Nagyot sóhajtottam, majd becsuktam a szemem.
- Még gimiben, mikor kilencedikes voltam. Ő tizenegyedikes. Minden lány álma volt, igazából nekem is, de tudtam nincs esélyem. Hogy miért? Csak rám kell nézni. Mikor hazaértem az első napon, Louisnak meséltem róla, mikor kiderült, hogy az osztály társa. Abban az évben jött, és igazából nagyon jó fej, de van barátnője. Ennyi volt. Többet nem beszéltem róla, ahogy Louis se említette. Egy éven át nem történt semmi. sokszor volt nálunk, de nem nagyon érdekeltem.Igaz, sokat beszélgettünk, de nem hittem, hogy van remény, aztán egy esti napon mikor az utcán sétáltam két haverjával jött velem szemben. Igaz Louissal legjobb barátok voltak, de azért másokkal is lógott. Tehát, próbáltam nem tudomást szerezni róluk, de az egyik haverja, aki nem volt épp józan leszólított.
- Na mi van cica? Hol van a testőröd? Most így olyan védtelen vagy!- mondta röhögve. Louisra célzott. Mindig kiállt mellettem, és megvédett ha valaki bántott, vagy csak valami megjegyzést tett rólam.
- Így simán a miénk lehetsz ne félj!- mondta a másik, és megragadta a karom.
- Hagyjátok őt békén!- szólalt meg Adam. Nagyon elcsodálkoztam, ahogy a két fiú is.
- Adam ezt ugye nem gondolod komolyan? Hisz agyon verhetnénk!- röhögött az egyik, de mikor látták, hogy Adam nem röhög megszeppentek. Adam amolyan vezér volt, ő nem akart az lenni, de amit mondott az szent volt.
- Engedjétek el!- hangja még nyugodt volt, az egyik elengedett, de a másik begurult.
- Nem te parancsolsz Adam!Elegem van, hogy mindenki rád hallgat! Én nem!- mondta, azzal megragadta a karom, és a falhoz nyomott, és erősen csókolgatni kezdte a nyakam. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás. Adam kezdett begurulni, és ellökte tőlem az a srácot, majd behúzott neki egyet. Féltem, összekuporodtam, és sírtam. Egy idő után egy kéz ért hozzám, fölnéztem és ő volt ott. Orrából folyt a vér, és sebek voltak a karján. Küzdött. Értem. Benyúlt a térd hajlatom alá, a másik kezével a hátam mögé és fölemelt. Hozzá bújtam. Nem érdekjelt mit gondolt. Mellette biztonságba éreztem, magam. Egy házba vitt be. Gondolom az övé volt. Sötét volt, bent míg fel nem kapcsolta a villanyt. A szülei nem voltak otthon, amint ez később kiderült.
- Miért mentettél meg?- kérdeztem halkan.
- Baj?- kérdezte és egy apró mosoly jelent meg az arcán.
- Nem, csak meglepődtem.
- Miért? Hisz nm csináltál semmi, csak tettem amit kell, nem akartam, hogy Louis, leszidjon, hogy hagytam, hogy bajod essék - éreztem ahogy az arcomon végig folynak a könnycseppek. Tudtam, hogy nem azért mentett meg mert szeret, csak köteles volt rá. Fölálltam, és szó nélkül az ajtóhoz sétáltam.
- Hé Bonnie! Várj már! Most mi a baj?- fogta meg a kezem. Éreztem, hogy el kell neki mondanom.
- Adam, még mindig nem érted? Mikor először láttalak, mikor először beszéltünk, mikor átjöttél hozzánk vagy bármikor...Csodáltalak. Nem csak azért, mert te vagy a legmenőbb srác Louval együtt, nem azért mert a tesómmal barátkozol, csak úgy belém hatolt ez az érzés. Az illatod, a mozgásod, a mosolyod, vagy bármilyen apró mozdulatodtól a padlón vagyok. Nem értem miért. Sokszor ki akartalak verni a fejemből, de egy idő után nem akartalak, hogy miért? Mert szeretlek. És te semmit sem érzel irántam, most is csak kötelességből védtél meg, de tudod mit, jobb lett volna, ha ott hagysz meghalni.- ordítottam, majd kirohantam a házból. Az arcomat már elárasztotta a sós folyadék. Csak rohantam, majd egy kezet éreztem, a derekamon  magához húzott, mire megfordultam. Adam állt ott. Pár centire volt a fejem az övétől, mikor megcsókolt. Forgott velem a világ, majd mikor elfogyott a levegőnk, eltol magátok, hogy lássa az arcomat.
- Sajnálom, hogy nem vettem észre, de egy valamit tudnod kell. Szeretlek!- ahogy ezt kimondta, azt hittem képzelődök, pedig nem, de egy biztos, az volt életem legszebb napja.- fejeztem be, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, Zaynre néztem, akinek az arcán együttérzést és szomorúságot láttam.
- Ez nagyon romantikus.- mondta halkan, mire bólintottam.- Ömm..- tért magához - Ezután együtt jártatok?
- Igen.- mondtam.
-Hogyan halt meg? - kérdezte halkan, mire megremegett a testem. 

Two~

Sziasztok!:) Meghoztam a 2. részt. Jó olvasást!:) Xoxo: Flóraa<3

1 hónap múlva* Bonnie szemszöge:
Már egy hónapja, hogy Adam nincs köztünk, mindennap szomorúan kelek fel, és sírva alszok el. Őszintén nagyon hiányzik. De nem csak nekem, mindenkinek. Ma van a temetése, de a szülei kitiltottak, mert azt mondják az én hibám, mondjuk van benne igazság. Magamat okolom miatta. Szörnyű érzés, az hogy örökre itt hagyott, de én örökre szeretni fogom.
- Hé! Hugi!- hallottam meg bátyám hangját.. Lassan kinyitottam a szemem, és fölültem.
- Hova mész?- néztem végig a bőröndökön, majd megakadt a szemem a ruháimon.
- Inkább hova megyünk..- javított ki.- Londonba.
- Mi???? Én nem megyek Londonba, én itt maradok! Adam és Eli mellett!- vittem fel a hangom.
- Bonnie! Nem marathatsz itt! Új életet kell kezdened, anya is ezt szeretné. És Adam már nincs itt. El kell engedned. Elizabeth  meg jöhet velünk, ha gondolod- mondta egyre halkabban.
- Nem érdekel! Akkor is itt maradok!- makacskodtam. Egy óra veszekedés után beadtam a derekam.   Fölhívtam a barátnőmet, akinek hangja vékony volt, de belement. Gyorsan összepakoltam, majd lementem.
- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!- mondta anya mosolyogva.
- Szeretlek!- öleltem magamhoz, majd egy 5 perc múlva elengedtem, és kiléptem az ajtón. Lou is elköszönt, majd beszálltunk az autóba. Hátra néztem, és Eli szomorú arcával találtam szemben magam. Adam az egyik legjobb barátja volt, de őt se hívták meg a temetésre, ami szerintem nagyon nagy illetlenség. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és max hangerőre tekertem a zenét. Sokszor könnyek szöktek a szemembe, hogy itt kell hagynom anyát, és Adamet. 

- Bonnie, Eli! Megérkeztünk!- simította meg a fejem Lou. Kinyitottam a szemem, majd kiszálltam a kocsiból.  Egy óriási ház volt előttem.
- Itt laksz?- kérdeztem csodálkozva. Lou bólintott, majd elvette a táskám, és előre ment. - Mi van ha nem fogom őket szeretni, vagy ők engem? Vagy hülyék, vagy mit tudjam én?- kérdeztem rémülten.
- Bonnie nyugi! Engem szeretsz? Tudsz velem élni? Szoktam én gonosz lenni? Ők tuti szeretni fognak, és csak annyira hülyék mint én.- mondta mosolyogva. - Ha ezeket az érzelmeket felém érzed, akkor feléjük is érezni fogod.- mondta, majd benyitott a házba, majd beléptünk. Gyönyörű volt belülről is, ahhoz képest, hogy 5 fiú lakik itt.
- Megjöttünk.- ordította el magát a bátyám.
- Mi ez a többes szám? - jött be egy göndör hajú fiú az ajtón.- Ohóó kik ezek a szép lányok?- kérdezte nagy vigyorral a száján.- És miért ilyen szomorú az arcuk?- nézett furán.
- Harry, Ő a húgom Bonnie.- mutatott rám- Ő pedig a barátnője, Eliazbeth.- mutatott be minket.
- Sziasztok!- mondta, és a szemében együtt érzést láttam.- Részvétem. Biztos rendes fiú volt.- mondta halkan. Tehát Louis mesélt róla neki, mondjuk a legjobb haverja, de akkor is. Én aprót bólintottam, majd újabb hangokat hallottam. Egy fekete hajú, barna hajú, és egy szőke hajú fiú lépett be. A barna rögtön odajött hozzám, és megrázta a kezem.
- Sajnálom! Legrosszabb dolog elveszíteni valakit akit szeretsz..- újra könnyek szöktek a szemembe, de gyorsan letöröltem, őket. Erősnek kell lennem.- Te vagy Bonnie igaz?- kérdezte, mire bólintottam.- Liam Payne.- mondta majd kezet rázott Elivel is.
- Niall Horan. Részvétem.- nyújtott kezet a szöszi.
- Zayn Malik. Nagyon sajnálom.- mondta, és kezet rázott velem, majd nagy meglepetésemre meg is ölelt.
- Na, most, hogy mindenkivel megismerkedtetek, megmutatom a szobátokat. Mivel Liamnek barátnője van, így vele nem aludhattok, de Niallel, Harryvel, és Zaynnel igen. És Bonnie mivel a tesóm vagy velem is.- nézett rám.
- Én alszok veled.- mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Louis bólintott, majd Elire néztünk. 
- Velem aludhat.- vetette föl az ötletet Harry. Louis szem forgatva megrázta a fejét, majd egy röpke pillanatra elmosolyodott, de utána komoran Elire nézett.
- Nekem teljesen mindegy, csak legyen egy külön ágy a szobába..- vont vállat.
- Oké megoldjuk.- mondta, majd megfogta Elizabeth cuccát, és biccentett, hogy kövessük. Fölmentünk az emeletre és a folyosó végén ki volt írva nagy betűkkel. "LOOOOUIS :)" 
- Gondolom ez a tied.- mondtam mosolyogva, ő bólintott, majd bementem. Körbenéztem. Louishoz képest nagy volt a rend, és a fal tele volt fotókkal. Odamentem a bőröndömhöz, és vettem volna ki a depis CDimet, mikor Louis megszólalt.
- Na nem! Nem azért jöttél ide, hogy itt is szomorkodj!- mondta majd megfogta a kezem, és kihúzott a szobából.
- Louis! Szerinted boldog leszek, hogy Adam meghalt?- kérdeztem, és próbáltam megállni, de Lou erősebb volt.
- Figyelj!- állt meg.- Megértem hogy nehéz, nekem is az, mert egykor még a legjobb haverom volt, de...De ő is azt szeretné, hogy boldog légy!- mondta, mire egy aprót bólintottam és Louis után mentem.
- Srácok jön valaki várost nézni?- kérdezte Louis a kanapén ülő fiuktól, mire mindegyikőjük fölpattant, és az ajtó felé vették az irányt. Mindenkin álruha volt, pontosabban csak a fiukon, hogy ne ismerjék fel őket. Mindenki elöl ment, kivéve én. Hátul battyogtam belemélyedve a gondolataimba. Azt hittem, Lou majd odahúz, hogy beszélgessek velük, de nem tette. Gondolom megértette, hogy új életet kezdeni nem olyan egyszerű, és nem megy olyan gyorsan. Mivel a földet kémleltem, nem vettem észre, hogy valaki mellém lép, csak mikor megszólalt.
- Hogy, hogy új életet szeretnél kezdeni?- kérdezte Zayn.
- Hát, igazából nem akartam, csak rám erőltették ..Mondjuk lehet hogy jobb lesz így, fogalmam sincs..Csak egyszerűen nehéz..-mondtam, és egy mosolyt erőltetve rá néztem..- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem félve, mire ő mosolyogva bólintott.- Te már vesztetted el valakidet?
- Igen..Tudom, milyen érzés.- mondta, és egy kicsit elszomorodott. Csöndeben ballagtunk egymás mellett, mikor megtörte a csendet.

Zayn szemszöge:
 Csöndben mentünk egymás mellett, majd mikor meguntam, megszólaltam.
- Öm...Tudom, hogy milyen rossz, most és ha gondolod, holnap elmehetünk valamerre, és megpróbálok neked segíteni..?- néztem rá félve. Elmosolyodott, bár láttam, hogy ez nem volt őszinte mosoly.
- Az jó lenne..- mondta. Megérkeztünk a London Eyehez, és fölszálltunk rá, Bonnie nagyon élvezte, amin néha el is mosolyodtam.  Nagyjából úgy telt a nap, hogy a fél várost megnéztük, majd hazafelé vettük az irányt. 
- Éhes vagyok!- szólat meg Niall, mire Liam elnevette magát.
- Tíz perce ettünk..- csóváltam a fejem.
- Az nekem olyan, mintha egy éve nem ettem volna!- mondta, majd Elizabethre nézett.
- Ne nézz rám! Én nem tudok főzni!- mondta elpirulva, majd a mellettem menő lányra nézett.
- Hát jó...De ma nincs kedvem főzni, rendeljünk pizzát!- mondta. Még tíz percet mentünk, majd a házhoz értünk.

Bonnie szemszöge:
Nagyon jó volt a mai nap, a srácok mindenhogy megpróbáltak feldobni, igaz kívülről mosolyogtam, de belül még mindig az az összetört lány vagyok, aki arra vár, hogy valaki kihúzza onnan.
- Játszuuuuuuunk!- kiáltott Louis.
- mit?- néztem rá.
- Felelsz vagy mersz?- kérdezte Harry.
- De neee! Még nem ismerjük egymást annyira.- ráztam meg a fejem.
- Így még jobb - kacsintott Niall, majd kiment a konyhába üvegért. Nem nagyon volt kedvem játszani, de nem akarom, hogy miattam mindenkinek szar legyen a kedve, így belementem. Először Liam pörgetett, és Louira muatott.
- Felelek.
- Okééé... Kit választanál, Kevint vagy Harryt?
- Egyértelmű..- nézett Harryre, aki amolyan "persze, hogy engem" fejet vágott.- Kevint.- vágta rá.
- Héééé!!- mondta Harry, majd ráugrott Louisra.
- Csak vicceltem!- röhögött, mire Harry leszállt róla, és dühösen rá nézett, majd visszaült. Louis pörgetett.
- Harry, felesz vagy mersz?- kérdezte.
- Mereeek.- mondta mosolyogva.
- Oké.. Akkor olvasd fel, az utolsó smst a telefonodba.- Harry bátran odament a telójához, és  felolvasta az utolsó smst.
- " Szia Harry! Csak azért kerestelek, hogy mikor találkozunk újra? Nagyon jól éreztem magam este! Ha megkaptad az smst, hívj! Xoxo: Hanna"
- Harold Edward Styles! Újra becsajoztál?- kérdezte Louis felháborodva.
- Legalább visszahívtad?- kérdeztem.
- Nem.. -vont vállat, mire én fejcsóválva, Elire néztem, akinek az arcán látszott a meglepettség. 
- Bonnie..Mersz vagy mersz?- kérdezte Harry.
- Felelek..- vágtam rá az egyszerű választ, mire Harry mosolyogva megrázta a fejét.
- Mersz vagy mersz?- kérdezte meg újból.
- Felelek.. -sóhajtottam. Harry megforgatta a szemit.
- Kit tartasz a leghelyesebbnek közűlünk? - Lefagytam, mi az hogy kit? Most vesztettem el Adamet, és azt akarják, hogy valakibe beleszeressek? 
- na jó! Elég lesz!- állt föl Louis, majd mérgesen Harryre nézett.- Bonnie menj aludni, holnap fáradt leszel..- mondta.
- Bocsánat.- mondta lehajtott fejjel Harry,mire én mosolyogva megráztam a fejem.
- Jó éjt!.- intettem majd fölmentem a szobába. Pár perc múlva Louis is följött.
- Bocsi a Harrys dolgot.- ült le az ágyam szélére.
- Semmi baj. Amúgy nagyon aranyosak..- mosolyogtam. 
- Mondtam, hogy szeretni fogod őket.- mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre, és bement a fürdőbe. Mikor Louis kész lett, én is elmentem fürdeni, majd mikor kijöttem kaptam egy smst.
 " Szia Boooo! Hogy vagy? Már jobban vagy? Hallom itt vagy Londonba, nincs kedved holnap találkozni?:) Majd írj! xx' Eleanor<33" mosolyogva olvastam el az üzenetet, majd gyorsan válaszoltam.
" Szia El! Hát jobban. bár még mindig sírva alszok el...Jahh igen a drága barátod rám erőltette, hogy jöjjek..De, de az jó lenne.:)) Booo<3" Épp mikor elküldtem pár perc múlva jött is rá a válasz.
" Sajnálom! Remélem jobban leszel, majd! Oké, akkor holnap 9 Starbucks? Jöhetnek a többiek is! Mond meg Louisnak, hogy puszilom.:) Jó éjt!" 
- Holnap találkozunk Ellel a Starbucksba.- néztem Louisra, aki fölpattant, és kikapta a kezemből a telefonom. Valamit belepötyögött majd nagy vigyorral a száján odanyújtotta. Visszaolvastam, amit nem nagyon kellett volna.
- Tudod Lou imádlak, de azért nem az én telómon kéne megbeszélni a ti szexuális életeteket..- néztem rá, mire megvonta a vállát, gyorsan még küldtem egy smst, majd befeküdtem az ágyba. " Akkor holnap! Puszi:*"
- Jó éjt Hugi!- adott egy puszit a fejemre, majd hátat fordított és két perc múlva elnyomta az álom. Én még nagyjából 2 órán át fönn voltam és gondolkodtam, majd én is mély álomba szenderültem. 

Egy szoba közepén állok, sötét van. Nem látok semmit, csak hangokat hallok, hirtelen kigyullad a fény, ami egy percre elvakít, de perceken belül megszokja a szemem. Magamra nézek, kórházi ruha van rajtam a kezem vérzik. Ismerős hangokat hallok, és elindulok a hangforrás irányába. Látok egy fiút a széken, akit kínoznak. Közelebb megyek, félek, hogy észrevesznek  és engem is megfognak verni. Egyre közelebb megyek, és akkor meglátom kit kínoznak. Adamet. Odafutok.
- Adam! Hagyják békén!- üvöltöm, mire a két nagydarab férfi felnevet.
- Ha nem akarod kislány, hogy téged is megverjünk, akkor húzd el a csíkot!- mondta az egyik.
- Bonnie! Menj!- hallom Adam hangját.
- nem! Megmentelek!- mondom, és behúzok egyet az egyik fickónak.
- Hát kislány ezt nagyon nem kellett volna!- mondja, majd megfog, és a falhoz nyom  hogy jól lássam, mit akarnak tenni Adammel. A másik elmegy a sarokba, majd pár másodpercen belül visszatér egy ostorral a kezébe, majd egy nagyot üt Adamre.
- Neeeee!- üvöltöm.- Hagyják békén!- sírok és megpróbálok kiszabadulni. Majd egy újabbat, és egy újabbat ütnek rá, majd újra eltűnik az a fickó.
- Bonnie! Téged elfognak engedni, csak lépj tovább!- suttogja Adam, mire hirtelen eltűnik mind két férfi, én közelebb megyek Adamhez.- Lépj tovább, és elengednek! Én örökre itt maradok, de neked nem kell!- mondja halkan. Álla alá nyúlok, és gyengédem felemelem a fejét, sírt. 
- Tessék? Adam hol vagyok, és mi történt? Én ezt nem értem..- rázom mg a fejem.
- Én örökre távoztam, és itt ragadtam., de ha nem lépsz rajtam tovább, akkor te is itt ragasz, ezen a borzalmas helyen. Nem szeretném hogy elhagy, de azt se, hogy neked rossz legyen! Keress valakit  akit nálam is jobban szeretsz! A kedvemért.- mondta, majd elmosolyodott. - örökre szeretni foglak!- mondja, mire legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Én is, örökre..- suttogom, bár nem értem ezt az egészet. Majd hirtelen újra megjelenik a két alak..
- Bonie fuss!- kiáltja Adam, de más késő, elkaptak. Az egyik visszavitt a falhoz, a másiknak a kezébe, pedig egy kés volt. 
- Hagyják békén!- kiáltom. 
- Hallod James hagyd békén! - nevet fel az egyik. Ami nem is nevetés, hanem valami undorító röfögés. A másik felemeli a kést, és Adambe szúrja. Potyognak a könnyeim.
- Neeeeeeee!- sikítom.

Közérdekű!~

Sziasztok! Most nem résszel jöttem. Bocsánat, hogy ezen a hétvégén nem tudok részt hozni, de szombaton, meg ma is meccsem volt reggeltől estig, így nem volt időm, meg fáradt is vagyok. De ma már elkezdtem és holnap megpróbálom befejezni, és lehet, hogy holnap lesz rész.:) Köszönöm a megértést! Xoxo: Flóraa<3

One~
Sziasztok! Meghoztam az 1. részt :) Jó olvasást!:) Xoxo:Flóraa<3

(Indítsd el!)

Bonnie Tomlinson szemszöge:
Minden az én hibám, ha nem vesztem volna össze Adammel, akkor most nem lenne élet és halál között. Sietve rohantam be a kórházba ahol a többiek már ott ültek lehangolódva. Mikor Louis meglátott odafutott hozzám és szorosan megölelt. Kitört belőlem a zokogás, egyre erősebben szorítottam a bátyámat, majd óvatosan eltoltam magamtól, és leültem a padra. 
- H-hogy történt?- kérdeztem dadogva..Elizabeth fölállt, és leült mellém. Szorosan átölelt, majd Louisra nézett, akinek folytak a könnyei az arcán. Körbenéztem és mindenki sírt, Shara, Adam anyja a földön ült és meredt maga elé, James, Adam apja nyugtatta, de belőle is kitört a zokogás. 
- Miután beszéltél vele, hogy te már nem bírod  és hogy szakítani szeretnél, elment és leitatta magát. Hajnali háromig ott volt, majd hazafelé vette az irányt, mikor átrohant az úton, jött egy autó és.....- mondta, de elcsuklott a hangja. Patakokban folytak a könnyeim. Éreztem ahogy a szívem ketté hasad. Elakartam menni, messze ahol minden jó lesz és boldogan élünk..... Katy fölállt és felém kezdett közeledni, féltem hogy megüt, mert az én hibám, de megérdemeltem volna.
- Tudod, mennyire szeretet? Minden percben rólad beszélt, hogy milyen gyönyörű vagy, és nélküled nem tudna élni. Miért? Miért gondoltad azt, hogy megcsalt? Hogy már nem szeret? Miattad vagyunk itt! Bonnie szeretlek, de nem értem miért gondoltad hogy Adam boldog lenne nélküled!- kiabált, mire a szívembe szúró érzés hatolt. Igaza van, tényleg szeretett és én nem is értem, miért kételkedtem.
- Hé! Katy állj le!- kiáltott rá Louis.- Lehet, hogy Bonnienak tényleg bízni kellett volna benne! De Nézz rá! Imádta Adamet, nem akart neki rosszat, csak mostanában elég meggyötört volt..- kiabált Lou Katyre. 
- Persze, de te csak azért véded, mert a húgod, ő is csak egy Tomlinson, ahogy te!- ordította Katy. Louist elöntötte a düh. Katy Louis vállának ütközve elment. 
- Anniyra s-sajnálom.- mondtam remegő hangon. Mindenki csöndben volt, tehát most már szerintük is az én hibám. A síri csöndet az ajtó nyikorgása zavarta meg. Egy orvos tűnt fel az ajtóban, mire fölkaptam a fejem és odarohantam hozzá.
- Kérem! Mondjon valami jót!- mondtam remegve. Az orvos szomorúan megrázta a fejét.
- Sajnálom.. Adam.....- mondta, mire elkezdett remegni a térdem. Ránéztem a többiekre, akik a hír hallatán, csak még jobban szét estek, Sharából végleg kitört a zokogás.. Nagy levegőt vettem, majd lenyomtam a kilincset és beléptem. Adamből csövek álltak ki, és sápadt volt. Már nem láttam azt az élénk fiút, aki minden nap felvidított. Én vagyok a hibás, mindenért, szívesebben elrohantam volna, ahogy Katy tette, de nem! Adamnek szüksége van rám. Lassan mentem, majd leültem a mellette lévő székre. Megfogtam a kezét, és újra elkezdtem sírni. Eszembe jutottak az emlékek... Mikor találkoztunk és minden szépen sorjában..Már egy órája ott lehettem, mikor Jord lépett be az ajtón. Odasétált mellém, majd megsimította a fejem. - Gyere! Pihenned kell!- mondta majd fölhúzott a székből.
- De én itt maradok!- mondtam dadogva.
- Nem Bonnie, velünk jössz, nem sokára lekapcsolják a gépeket.. Kérlek!- nézett a szemembe.
-De nem tehetik ezt! Mi van ha holnap jobban lesz, vagy..- mondtam, de közbe vágott.
- Bonnie! Adamnek leállt a szíve.- Nem válaszoltam, hanem megfordultam, majd egy apró csókot leheltem a szájára. Megfogtam Jord kezét, majd kisétáltunk. Nem bírtam, a lábaim remegtek és kezdett minden elhomályosulni. Az utolsó dolog, ami elért a tudatomig, az emberek arca körülöttem, mellyekről a fájdalom és reményvesztetség tükröződött.
- Bonnie! Jól vagy?- találtam magam szemben a bátyám ijedt tekintetével.Felültem és a kocsiban találtam magam.
- Nem!- mondtam, majd Louishoz bújtam, aki elkezdte simogatni a fejem. 
- Annyira sajnálom!- mondta, és a szememet újra elöntötte a könny. Mikor megérkeztünk a házhoz, Louis fölemelt és becipelt a házba, majd letett. Körbenéztem mindenki, meggyötört volt, és fáradt. Fölrohantam a szobámba, majd beálltam a fürdőbe és engedtem magamra a forró vizet. Fél óra múlva, mikor kiszálltam a kádból, ránéztem az órára. délután 5 volt. Nem nagyon érdekelt, így befeküdtem az ágyba, és elgondolkodtam az életemen. Hogy milyen igazságtalan tud lenni. A párnába hajtottam az arcom, és egy nagyot sikítottam. Fölálltam, és ledobtam a párnát a földre. Majd kirohantam az erkélyre, és elordítottam magam.
- MIÉRT? Ő NEM ÉRDEMLI MEG A HALÁLT! INKÁBB ÖLTÉL VOLNA MEG ENGEM!- ahogy ezt kimondtam, elkezdett zuhogni az eső. Én összeestem, és kitört belőlem a zokogás. Arra lettem figyelmes, hogy már az ég is dörög, meg villámlik, mintha engem csúfolna ki, lassan már nem éreztem sem az eső nedvességét, sem a szél hűvösségét. És a hangokat is egyre távolabbról hallottam...

 Prolologe~
Sziasztok! Mivel nem volt semmi ötletem, hogy folytassam a blogot, így újba kezdek. Pontosabban, a blog címe ugyan az lesz, és a szereplők is, csak a töri lesz más :)

Ez a blog. Szerelemről, kitartásról ,csalódásról szól. Vajon Bonnie hogy viseli, hogy szerelme már nincs köztük? Magát hibáztatja mindenért, de vajon a könnyebb utat választaná? Ám eszébe jut, hogy ott van a szerető bátyja, aki mindent megadna húga boldogságáért, ezért el is viszi Londonba, hogy új életet kezdjen. 
Megismerkedik 4 fiúval, köztük az egyik nagyon megtetszik neki. Ám Louis ezt nem nézi jó szemmel, fél hogy a húga szívét újra összetörik. Ha kíváncsi vagy, hogy mik fognak történni, olvasd a blogom, és megtudod!