Three~

Sziasztok!:) Meghoztam a kövi részt.:) Remélem tetszett az előző, és ez is tetszeni fog! Bocsánat, hogy ritkán hozok részt, de hétköznap nincs időm, max csak hétvégén. De majd júniusba, mikor már nem kapunk annyi leckét, megpróbálok hamarabb hozni új részt:) Jó olvasását!:)

Bonnie szemszöge:
"Neeee!- sikítottam."
Zihálva ültem fel az ágyba, ömlött rólam a víz. Féltem.
- Bonnie! Minden okéé?- kérdezte rémülten Louis, én megráztam a fejem, mire megfogta a vállam és magához húzott, majd szorosan átölelt.
- Rémálmom volt.- szóltam meg halkan.- Louis én ezt nem értem, eddig nem voltak ilyen álmaim, sőt egyáltalán nem voltak..- suttogtam.
- Akarsz beszélni róla?- kérdezte, és még jobban szorított magához, én megráztam a fejem, majd arra lettünk figyelmesek, hogy az ajtó kicsapódik.
- Bonnie, jól vagy?- rohant oda hozzám Eli.
- Nem...- mondtam és még mindig sokkos állapotomban voltam.
- Azt hittük, hogy Louis csinált valamit..- mondta Harry alig halhatóan,mire akaratom ellenére is elmosolyodtam.
- Nem, csak egy álom..Sajnálom, nem akartalak titeket felébreszteni..-néztem, rájuk, mire mosolyogva megrázták a fejüket.
- Nem baj, az a lényeg, hogy minden rendben!?- mondta Liam, de inkább kérdésnek hangzott, bólintottam, majd Elire néztem, aki tisztán látta rajtam, hogy nincs minden rendben, egy aprót bólintott, jelezvén, hogy ezt még nem fejeztük be.
- Hát akkor Jó éjszakát!-mondta Niall, és elment. Majd szépen sorjában mindenki elment, csak Zayn állt ott maga elé meredve.
- Ömm. Hozok vizet, mert még mindig reszketsz.- mondta, Louis, majd megsimította a karom, és kiment.
- Vele álmodtál. Igaz?- kérdezte Zayn, még mindig maga elé meredve. Nem tudtam, mit csináljak..Mondjam el az igazat? Mondjam el, hogy mit álmodtam? De hát még alig ismerem.. Egy aprót bólintottam, majd egy újabb könnycsepp gördült le az arcomról.- Sajnálom. Szeretnéd, még mindig, hogy segítsek?- nézett rám félve. Nem tudom, mondjam hogy igen? De hát nem akarom túl tenni magam rajta.
- Nem tudom. De..- kezdtem de Louis félbe szakított.
- Zayn, te még mindig itt vagy? A többiek már elmentek, neked akkor mi dolgod itt?Bonnie nem akar veled beszélni! Úgyhogy elmehetsz!- mondta Louis parancsolón, cseppet sem kedvesen, Zayn bólintott, majd kiment.
- Ezt most miért kellett? Csak segíteni akart..- mondtam.
- Bonnie, te nem tudod mit akar..- suttogta, majd lekapcsolta a villanyt és befeküdt mellém az ágyba. - Jó éjt!- mondta, majd magához húzott, és szorosan átölelt. Újra eszembe jutott az álom, és a szívem újra hevesen kezdett verni. Ez most mit jelent? Mi az hogy "tovább lépni"? De hát én egyáltalán nem akarok tovább lépni. És az hogy ott ragadok? Újabb kérdések, mire senki sem mondja meg a választ.

Reggel*
Reggel, mikor felkeltem Louis feküdt mellettem, kedvem lett volna mosolyogni, de nem ment. Hogy értette, hogy "nem tudom mit akar"'? Miért volt olyan bunkó Zaynnel? Csöndben fölkeltem, és kiosontam az ajtón. Lassan lementem a lépcsőn, majd a nappali felé vettem az irányt. 
- Jó reggelt!- ültem le a kanapéra.
- Szia!- mondta, de nem vette le a tévéről a szemét.
- Sajnálom a tegnapit, nem tudom mi ütött Louisba..- mondtam halkan, mivel nem szólt semmit, vettem egy nagy sóhajt.- Szeretném ha segítenél..- mondtam ki, de nem voltam benne biztos, hogy akarom. Hisz nem is ismerem, nem értem, miért nem hagyom, míg lenyugszik. Miatta kockáztatom, hogy elfelejtem Adamet? Mi ütött belém? Egy halvány mosoly jelent meg az arcán, majd felém fordult.
- Nem baj..- vont vállat.- Akkor ma dél? Kilenckor úgy is találkozunk Eleanorral, akkor utána?- kérdezte, mire bólintottam. Csöndben néztük a tévét, de éreztem Zayn tekintetét magamon. Zavaromban ránéztem az órára
- Huh, de késő van, felébresztem a többieket.- álltam föl és meg se várva a választ fölrohantam a szobába.
- Louis!- mondtam, és megsimítottam a fejét.
- Alszok!- mondta és a fejére húzta a takarót.
- Aha nagyon.- forgattam meg a szemem - Nyolc óra..Kilenckor találkozunk Ellel.- mondtam, mire erőt véve magán, kikászálódott az ágyból, és bement a fürdőbe. Én is gyorsan fölöltöztem, majd elindultunk. Hátul gyalogoltam, és hallgattam a többiek beszélgetését. 
- Az álmon gondolkozol?- kérdezte Zayn. Igaza volt, azon gondolkodtam, de nem akartam elmondani.
- Nem.- válaszoltam, majd ránéztem. Láttam a szemében, hogy nem hiszi el, de inkább nem mondott semmit. Hamar odaértünk a Starbucksba.  El már  messziről integetett nekünk. Mikor megláttam, a nyakába ugrottam.
- Jaaj de hiányoztál!- mondtam.
- Te is nekem! Jesszusom, de megnőttél! Egy éve nem láttalak, és már is akkor vagy mint a a bolond tesód!- mondta mosolyogva, majd megcsókolta Louist.
- Eleanor!- mondta Eli és megölelte Elt.
- Szia Lii!- mondta, majd adott Elinek két puszit. El amióta ismeri Elit, azóta Liinek hívja. Azt, hogy miért, azt sose mondta, csak úgy jött. Miután mindenkinek köszönt, leültünk és rendeltünk magunknak. Mindenki mindenkivel beszélgetett, ami azért tényleg vicces volt. Hamar elszállt az a röpke két óra.
-Sajnálom srácok, de nekem mennem kell.- állt föl El.- Jó volt látni titeket lányok, majd egyszer csinálhatnánk egy csajos estet!- mosolygott, majd búcsú csókot adott Louisnak, és elment.
- Nekünk is mennünk kell.- állt föl Niall izgatottan.
- Hova?- kérdezte Eli.
- Hát arra gondoltunk, hogy elmehetnénk vízi csúszda parkba.- mondta Liam.
- Ki jön?- kérdezte Harry, mindenki hevesen bólogatni kezdett, kivéve én meg Zayn.
- Nekem most nincs kedvem. Ne haragudjatok.
- Bonnie, megértem, hogy rossz, de nem szabad otthon punnyadni és magadat okolni miatta..- mondta Niall.
- Nem erről van szó, csak nincs kedvem. Kész..- mondtam kicsit mérgesen.- Bocsi.- Niall megrázta a fejét, majd Zaynre néztek.
- Nagyon sok dolgom van. Bocsi.-mondta, mire mindenki bólintott. Még egy darabig ott voltunk, majd a többiek menni készültek. Louis megölelt, majd Zaynre nézett, és az arcával felé ezt tükrözte: " Ha bármi baja esik, neked véged!". Nem értem mióta félt ennyire. Na jó ez nem igaz, mindig is féltet, de most különösebben is.  Miután elmentek, Zayn kifizette a számlát, majd elmentünk a közelünkbe lévő parkhoz.
- Gyere!- mondta, majd óvatosan megfogta a karom, és egy nagy bokor mögé húzott. Nem tudtam, mit akar így egy picit féltem, de mikor átértünk a bokor túlsó oldalára megértettem. Egy nagy füves terület volt, ahol nem volt senki. Minden oldalról nagy bokrok voltak, így látni se látott be senki.- Mindig ide jövök, ha szomorú vagyok, vagy csak egyedül szeretnék lenni.- vont vállat. Beljebb mentünk, majd leültünk a fűbe. Egy ideig csöndben voltunk, majd megszólalt.
- Biztos szeretnéd?- kérdezte, mire bizonytalanul bólintottam.- Hogy, és mikor találkoztatok először? Hogy jöttetek össze?
Nagyot sóhajtottam, majd becsuktam a szemem.
- Még gimiben, mikor kilencedikes voltam. Ő tizenegyedikes. Minden lány álma volt, igazából nekem is, de tudtam nincs esélyem. Hogy miért? Csak rám kell nézni. Mikor hazaértem az első napon, Louisnak meséltem róla, mikor kiderült, hogy az osztály társa. Abban az évben jött, és igazából nagyon jó fej, de van barátnője. Ennyi volt. Többet nem beszéltem róla, ahogy Louis se említette. Egy éven át nem történt semmi. sokszor volt nálunk, de nem nagyon érdekeltem.Igaz, sokat beszélgettünk, de nem hittem, hogy van remény, aztán egy esti napon mikor az utcán sétáltam két haverjával jött velem szemben. Igaz Louissal legjobb barátok voltak, de azért másokkal is lógott. Tehát, próbáltam nem tudomást szerezni róluk, de az egyik haverja, aki nem volt épp józan leszólított.
- Na mi van cica? Hol van a testőröd? Most így olyan védtelen vagy!- mondta röhögve. Louisra célzott. Mindig kiállt mellettem, és megvédett ha valaki bántott, vagy csak valami megjegyzést tett rólam.
- Így simán a miénk lehetsz ne félj!- mondta a másik, és megragadta a karom.
- Hagyjátok őt békén!- szólalt meg Adam. Nagyon elcsodálkoztam, ahogy a két fiú is.
- Adam ezt ugye nem gondolod komolyan? Hisz agyon verhetnénk!- röhögött az egyik, de mikor látták, hogy Adam nem röhög megszeppentek. Adam amolyan vezér volt, ő nem akart az lenni, de amit mondott az szent volt.
- Engedjétek el!- hangja még nyugodt volt, az egyik elengedett, de a másik begurult.
- Nem te parancsolsz Adam!Elegem van, hogy mindenki rád hallgat! Én nem!- mondta, azzal megragadta a karom, és a falhoz nyomott, és erősen csókolgatni kezdte a nyakam. Nem bírtam tovább, kitört belőlem a zokogás. Adam kezdett begurulni, és ellökte tőlem az a srácot, majd behúzott neki egyet. Féltem, összekuporodtam, és sírtam. Egy idő után egy kéz ért hozzám, fölnéztem és ő volt ott. Orrából folyt a vér, és sebek voltak a karján. Küzdött. Értem. Benyúlt a térd hajlatom alá, a másik kezével a hátam mögé és fölemelt. Hozzá bújtam. Nem érdekjelt mit gondolt. Mellette biztonságba éreztem, magam. Egy házba vitt be. Gondolom az övé volt. Sötét volt, bent míg fel nem kapcsolta a villanyt. A szülei nem voltak otthon, amint ez később kiderült.
- Miért mentettél meg?- kérdeztem halkan.
- Baj?- kérdezte és egy apró mosoly jelent meg az arcán.
- Nem, csak meglepődtem.
- Miért? Hisz nm csináltál semmi, csak tettem amit kell, nem akartam, hogy Louis, leszidjon, hogy hagytam, hogy bajod essék - éreztem ahogy az arcomon végig folynak a könnycseppek. Tudtam, hogy nem azért mentett meg mert szeret, csak köteles volt rá. Fölálltam, és szó nélkül az ajtóhoz sétáltam.
- Hé Bonnie! Várj már! Most mi a baj?- fogta meg a kezem. Éreztem, hogy el kell neki mondanom.
- Adam, még mindig nem érted? Mikor először láttalak, mikor először beszéltünk, mikor átjöttél hozzánk vagy bármikor...Csodáltalak. Nem csak azért, mert te vagy a legmenőbb srác Louval együtt, nem azért mert a tesómmal barátkozol, csak úgy belém hatolt ez az érzés. Az illatod, a mozgásod, a mosolyod, vagy bármilyen apró mozdulatodtól a padlón vagyok. Nem értem miért. Sokszor ki akartalak verni a fejemből, de egy idő után nem akartalak, hogy miért? Mert szeretlek. És te semmit sem érzel irántam, most is csak kötelességből védtél meg, de tudod mit, jobb lett volna, ha ott hagysz meghalni.- ordítottam, majd kirohantam a házból. Az arcomat már elárasztotta a sós folyadék. Csak rohantam, majd egy kezet éreztem, a derekamon  magához húzott, mire megfordultam. Adam állt ott. Pár centire volt a fejem az övétől, mikor megcsókolt. Forgott velem a világ, majd mikor elfogyott a levegőnk, eltol magátok, hogy lássa az arcomat.
- Sajnálom, hogy nem vettem észre, de egy valamit tudnod kell. Szeretlek!- ahogy ezt kimondta, azt hittem képzelődök, pedig nem, de egy biztos, az volt életem legszebb napja.- fejeztem be, majd egy könnycsepp gördült le az arcomon, Zaynre néztem, akinek az arcán együttérzést és szomorúságot láttam.
- Ez nagyon romantikus.- mondta halkan, mire bólintottam.- Ömm..- tért magához - Ezután együtt jártatok?
- Igen.- mondtam.
-Hogyan halt meg? - kérdezte halkan, mire megremegett a testem.