Four~

Sziasztok! Köszönöm a 470 oldalmegjelenítést!:) Ehhez a részhez, nincs semmi hozzáfűzni valóm. Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3

Bonnie szemszöge:
-Hogyan halt meg?- kérdezte halkan, mire megremegett a testem.
- Már 5 éve együtt voltunk, de az utóbbi pár hónapban nem volt valami jó a kapcsolatunk. Sosem volt otthon, mindig azt mondta, dolgozik. Amit nem hittem, ezért egyszer fölhívtam a főnökét, aki azt mondta nincs bent. Kételkedni kezdtem..Azt hittem megcsal. Nagyon rossz éjszakám volt, aztán másnap, csak egyre ért haza. Rögtön letámadtam.
- Hol voltál?- kérdeztem bunkón.
- Dolgoztam, de ezt már mondtam.- mosolygott, és megakart volna csókolni, de ellöktem magamtól.
- Tegnap este felhívtam Mesont, azt mondta, nem vagy bent..Hol voltál?- kérdeztem idegesen. Ő lehajtotta a fejét, és nem válaszolt. Itt elszakadt a cérna.- Hol a francban voltál? Egy másik csajjal? Akkor ezt mond. Mond a szemembe, hogy más nem szeretsz, csak ne hazudj! - ordítottam.
- Nem erről van szó! Nem voltam másik lánnyal, hanem..- kezdte, de nem fejezte be. Én megráztam, a fejem, majd berohantam a fürdőszobába. Egy órán át bent voltam, és sírtam, majd  kijöttem, de Adam nem volt ott. Leültem az ágyra, és gondolkoztam, majd pittyegésre lettem figyelmes. Adam telefonja volt, amit itt hagyott. Kíváncsi voltam, ezért megnéztem. Egy lány üzent neki. " Merre vagy? Itt álok már fél órája. Siess, mert elmegyek.:D Puszi:*" Dühömbe földhöz vágtam a telefont. Megcsalt. És hazudott nekem újból. Az ablakon néztem ki, mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.
- Lenyugodtál?- kérdezte, mire hátra fordultam.
- Hogyan nyugodtam volna le, ha egy másik lánnyal smsezel? Tudod, máskor ne hagyd itt a telefonod..- kacsintottam gúnyosan.
- Te elolvastad az smsem?- kérdezte, és láttam a szemében a dühöt.
- Tudtam, hogy megcsalsz!- ordítottam.
- Nem érted meg, hogy nem csallak meg?- kérdezte, már ő is kiabálva.
- Akkor miért hazudsz nekem? Miért nem mondod el az igazat? Miért találkozgatsz egy másik lánnyal?- kérdeztem, mire megrázta a fejét. Én hátat fordítottam, és elkezdtem pakolni.
- Mit csinálsz?- kérdezte ijedten. Gyorsan bedobtam a telefonom, a táskámba és az ajtó felé vettem az irányt.
- Elmegyek.- mondtam könnyedén.
- Ne! Bonnie kérlek, hagyd magyarázzam meg!- fogta meg a kezem.
- Ezen, már nincs mit megbeszélni. Ennek vége. Szakítok!- mondtam könnyes szemekkel, és kirántottam a kezem az övéből, majd kisétáltam az ajtón. Ekkor láttam utoljára. Aztán másnap fölhívott a húga Kate, hogy kórházban van. És miattam halt meg, mert mint ahogy a végén kiderült, azért tűnt el, minden éjjel, mert megakart lepni, egy föld körüli túrával..- mondtam halkan, majd megszólaltam.- Ezt miért csinálom? miért mondom el? Nem is ismerlek.-ráztam meg a fejem.
- De most, hogy elmondta jobb. Nem?- kérdezte.
- Nem, mert egy idegennek mondtam el.- mondtam, majd elrohantam.

Mikor hazaértem, nem volt még senki otthon,így bementem a konyhába, és csináltam magamnak, egy jó erős kávét.
- Bonnie! Ne haragudj, hogy rákérdeztem..- halottam meg Zayn, hangját, majd megfordultam.- Nem fogok többet róla beszélni, ígérem.- mondta, mire elmosolyodtam.
- Nem baj, bocsi  hogy kiakadtam.- pirultam el, mire megrázta fejét. Még beszélgettünk egy darabig, majd elmentünk lefeküdni. 

Két hónappal később*
Már három hónapja, hogy Adam nincs köztünk. Amióta Londonba költöztem, nem nagyon gondolok rá, mondjuk nem is tudnék, mert itt van 5 fiú, aki mindent elkövet, annak érdekébe hogy boldog legyek. Liammel, nagyon jó kijövök  mert rá mindig számíthatok, bármi baj van. Niall, mindig felvidít, ha kell. Harry, ő egy nagyon jó barát, a baj van, akkor segít kimászni belőle. Apropó. Harry és Eli kapcsolata az nagyon bonyolult. Harry próbál a közelébe férkőzni, de Eli valahogy nem engedi. pedig mindig arról áradozik nekem, hogy milyen aranyos fiú..Hát a kapcsolatuk nagyon bonyolult. Zayn. Zaynnel töltöm szinte minden percemet.  Vele vagyok a legjobba. Ha ő nem segített volna, akkor még most is, magamba lennék fordulva. És hát Louis. Louis volt annak idején, aki miatt nem csináltam hülyeséget. És most visszagondolva jól tettem, mert ő mindig ott van nekem. Néha elgondolkozok, és arra jutok, hogy nekem van, a világon a legjobb, és a leghülyébb testvérem :)
- Bonnie! Kész vagy?- jött be a szobába Zayn. 
- Azt hiszem..- mosolyogtam, majd lesétáltam a lépcsőn. Ma fogom először látni élőbe a fiúk koncertjét.
- Mehetünk?- kérdezte Louis, mire bólintottam. Hamar odaértünk az arénába, mikor kiszálltam a kocsiból, vagy húszezer sikítozó rajongó fogadott, és vagy kilencszáz újság író.  Louis megfogta a kezem, és maga mellé húzott. Mosolyogva mentem végig, a kapuig vezető úton. Azt hittem nem fogok mosolyogni, max erőltetetten, de tévedtem. Sosem gondoltam volna, hogy ennyi lány él, hal, ezért az öt fiúért. Ilyenkor mindig rájövök, mennyire szerencsés vagyok. Mikor beértünk a kapun becsukták mögöttünk az ajtókat. Még két óra van a koncertig és már is ennyi ember van itt. Louis valamit súgott egy férfinak, aki bólintott, majd a kezét nyújtotta.
- Szia Bonnie! Paul vagyok. Gyere velem.- mosolygott kedvesen. Louisra néztem aki bólintott, majd kezet ráztam vele, és Paul után mentem. Az aréna óriási volt. Egy hosszú folyosón mentünk végig, majd megálltunk.
- Itt vannak a fiúk öltözői. Bármelyikbe bemehetsz - mosolygott, majd elment.Az öt ajtót fürkésztem, majd találomra bementem az egyikbe. Mindig is egy saját öltözőre vágytam, körülnéztem, amivel jó sokk idő elmehetett, mert mindent jó alaposan megnéztem. Volt egy nagy dolog a szoba sarkába, ami le volt fedve egy fehér lepedővel. Mivel mindig egy kiváncsi személy voltam, így odamentem, és lehúztam a lepedőt. Egy gyönyörű zongora állt ott. Felcsillant a szemem, sosem mondtam senkinek, hogy szoktam énekelni. Még Elinek, anyának, és Louisnak se mondtam, és nem is énekeltem előttük. Egyetlen egy embernek mutattam meg, egyetlen egy ember mondta nekem, hogy jó hangom van. Adam. Amióta meghalt, nem énekeltem. Lassan odaléptem a zongorához, és leültem. Lenyomtam az egyik gombot, és az ami a szívem legmélyén volt, feléledt. Újra érezni kezdtem, a zene ritmusát. Régen, csak Adam miatt zongoráztam  Elkezdtem azt a dalt játszani, ami először az eszembe jutott.A kedvenc énekesemtől, a kedvenc számomat játszottam.  Bruno Mars- Grenade , ahogy énekeltem, a szívem hevesen vert. Mindig is imádtam, énekelni, zongorázni, de sohasem mutattam senkinek. Mikor befejeztem, mosolyogva becsuktam a szemem. Majd arra lettem figyelmes, hogy kicsapódik az ajtó, és Zayn jön be nagy mosollyal a száján. Gyorsan felpattantam, majd zavaromban, a földet kezdtem pásztázni.
- Mit keresel itt?- kérdeztem félénken, mire felnevetett.
- Ez az öltözőm, te mit keresel itt?- kérdezte, mire fölnéztem.. -Sosem mondtad, hogy tudsz zongorázni, és hogy ilyen jó hangod van.
- Sosem kérdezted..Amúgy meg nincs jó hangom..- mondtam, majd kifutottam az öltözőből. Nem az volt a baj, hogy az ő öltözőjébe mentem be, hanem az hogy hallotta ahogy énekelek. Egy évvel ezelőtt megfogadtam magamba, hogy csak Adam fogja hallani, senki más. És ennek vége lett, mert én hülye, találok egy zongorát, és már is elkezdek énekelni. Útközbe beleütköztem valakibe.
- Ne haragudj!- mondta.
- Én bocsánat, nem kéne, csak úgy rohangálnom..- ráztam meg  a fejem, majd fölnéztem a srácra.
- Ed White!- nyújtott kezet.
- Bonnie Tomlinson!- fogadtam el.
- Louis húga vagy?- kérdezte csodálkozva..
- Igen..- mondtam mosolyogva.- Öm..Megtudod mondani merre kell menni, a V.I.P részleghez?- kérdeztem.
- Persze. Gyere.- mondta
- Te amúgy honnan ismered Louist?- törtem meg a csendet.
- Én vagyok a gitárosuk.- mosolygott.- Na itt be kell menni és ott vagy. Innen már menni fog?- kérdezte.
- Igen, köszi.- mondtam, majd elindultam. Már tele volt rajongókkal az egész aréna. Megláttam Elt, Danit és Elizabethet  is, így odamentem hozzájuk.
- Sziasztok csajok!-mondtam.
- Bonnie mindenhol kerestelek hol voltál?- kérdezte Eélizabeth.
- Eltévedtem.- motyogtam, majd minden elsötétült, és öt fiú jelentek meg a színpadon. Jó volt nagyon a koncert, a lányokkal sokat, sikongattunk, meg ugráltunk mint a normális rajongók.:) Az utolsó számuk a Little Things volt. Zayn engem nézett, amit viszonoztam, mert tudta, hogy imádom ezt a számot, legalábbis remélem hogy ezért nézett..Mosolyogva néztem a fiúkat, akik teljesen beleélték magukat, a számba, majd visszanéztem Zaynre, és elmosolyodtam. Úgy nagyjából elejétől, a közepéig, nézett mert utána Louis észrevette, és besétált közénk. Nem tudom miért csinálja. Hisz Zaynnel csak barátok vagyunk semmi több.
A koncert után haza mentünk, mindenki leült a kanapé elé filmet nézni, én viszont kimentem, a kertbe és bámultam a csillagokat.
- Nem fázol?- kérdezte, mire elmosolyodtam.
- Nem.- néztem föl Zaynre, aki leült mellém.
- Amit mondtam az öltözőbe azt komolyan gondoltam. Gyönyörű hangod van.- nézett rám.
- Aha..Nagyon..- forgattam a szemeimet, majd a földet kezdtem bámulni.
- Miért baj, ha azt mondom jó hangod van?- kérdezte féloldalas mosollyal.
- Nem az a baj csak...Csak Adamnek énekeltem, és nem akartam, hogy más hallja a hangom..- mondtam halkan. 
- Pedig gyönyörű hangod van.- mosolygott, mire belebokszoltam a karjába, és fölálltam.
- Hova mész?- kérdezte.
- Tudod Zayn, az emberek szoktak aludni.- mosolyogtam, majd bementem a  házba.
- Hugii! Beszélhetnénk?- kérdezte Louis, mire bólintottam.

Zayn szemszöge:
Miután Bonnie bement, én is erőt vettem magamon és besétáltam a házba. Hangokat hallottam a konyhából, így arrafelé vettem az irányt. Megláttam Louist, és Bonniet beszélgetni.
- Mi van köztetek Zaynnel?- kérdezte Louis.
- Semmi.. Csak barátok vagyunk.
- Aha barátok, azért vagytok sülve főve együtt, és azért bámuljátok egymást egyfolytában..- mondta Louis mérgesen.
- Louis mi a bajod? Mondom csak barátok vagyunk. Ilyen nehéz felfogni?- kérdezte idegesen Bonnie.
- Én csak, megszeretnélek védeni.- mondta Louis komolyan. Bonnie megforgatta a szemit, majd fölment a lépcsőn. Barátok? Tényleg csak barátok? Kicsit dühösen sétáltam ki a házból. Tényleg nem érez semmi többet mint barátság? Amikor a közelében vagyok, annyira fura érzést érzek, vagy mikor csak rám mosolyog...Annyira szép, és a szemei...Nem Zayn! Nem szabad! Nem szabad teljesen belé szeretned! Mikor már lenyugodtam  hazafelé akartam menni, de valami, vagy inkább valaki eszembe jutott. Emily.