Two~

Sziasztok!:) Meghoztam a 2. részt. Jó olvasást!:) Xoxo: Flóraa<3

1 hónap múlva* Bonnie szemszöge:
Már egy hónapja, hogy Adam nincs köztünk, mindennap szomorúan kelek fel, és sírva alszok el. Őszintén nagyon hiányzik. De nem csak nekem, mindenkinek. Ma van a temetése, de a szülei kitiltottak, mert azt mondják az én hibám, mondjuk van benne igazság. Magamat okolom miatta. Szörnyű érzés, az hogy örökre itt hagyott, de én örökre szeretni fogom.
- Hé! Hugi!- hallottam meg bátyám hangját.. Lassan kinyitottam a szemem, és fölültem.
- Hova mész?- néztem végig a bőröndökön, majd megakadt a szemem a ruháimon.
- Inkább hova megyünk..- javított ki.- Londonba.
- Mi???? Én nem megyek Londonba, én itt maradok! Adam és Eli mellett!- vittem fel a hangom.
- Bonnie! Nem marathatsz itt! Új életet kell kezdened, anya is ezt szeretné. És Adam már nincs itt. El kell engedned. Elizabeth  meg jöhet velünk, ha gondolod- mondta egyre halkabban.
- Nem érdekel! Akkor is itt maradok!- makacskodtam. Egy óra veszekedés után beadtam a derekam.   Fölhívtam a barátnőmet, akinek hangja vékony volt, de belement. Gyorsan összepakoltam, majd lementem.
- Sziasztok! Vigyázzatok magatokra!- mondta anya mosolyogva.
- Szeretlek!- öleltem magamhoz, majd egy 5 perc múlva elengedtem, és kiléptem az ajtón. Lou is elköszönt, majd beszálltunk az autóba. Hátra néztem, és Eli szomorú arcával találtam szemben magam. Adam az egyik legjobb barátja volt, de őt se hívták meg a temetésre, ami szerintem nagyon nagy illetlenség. Bedugtam a fülhallgatót a fülembe, és max hangerőre tekertem a zenét. Sokszor könnyek szöktek a szemembe, hogy itt kell hagynom anyát, és Adamet. 

- Bonnie, Eli! Megérkeztünk!- simította meg a fejem Lou. Kinyitottam a szemem, majd kiszálltam a kocsiból.  Egy óriási ház volt előttem.
- Itt laksz?- kérdeztem csodálkozva. Lou bólintott, majd elvette a táskám, és előre ment. - Mi van ha nem fogom őket szeretni, vagy ők engem? Vagy hülyék, vagy mit tudjam én?- kérdeztem rémülten.
- Bonnie nyugi! Engem szeretsz? Tudsz velem élni? Szoktam én gonosz lenni? Ők tuti szeretni fognak, és csak annyira hülyék mint én.- mondta mosolyogva. - Ha ezeket az érzelmeket felém érzed, akkor feléjük is érezni fogod.- mondta, majd benyitott a házba, majd beléptünk. Gyönyörű volt belülről is, ahhoz képest, hogy 5 fiú lakik itt.
- Megjöttünk.- ordította el magát a bátyám.
- Mi ez a többes szám? - jött be egy göndör hajú fiú az ajtón.- Ohóó kik ezek a szép lányok?- kérdezte nagy vigyorral a száján.- És miért ilyen szomorú az arcuk?- nézett furán.
- Harry, Ő a húgom Bonnie.- mutatott rám- Ő pedig a barátnője, Eliazbeth.- mutatott be minket.
- Sziasztok!- mondta, és a szemében együtt érzést láttam.- Részvétem. Biztos rendes fiú volt.- mondta halkan. Tehát Louis mesélt róla neki, mondjuk a legjobb haverja, de akkor is. Én aprót bólintottam, majd újabb hangokat hallottam. Egy fekete hajú, barna hajú, és egy szőke hajú fiú lépett be. A barna rögtön odajött hozzám, és megrázta a kezem.
- Sajnálom! Legrosszabb dolog elveszíteni valakit akit szeretsz..- újra könnyek szöktek a szemembe, de gyorsan letöröltem, őket. Erősnek kell lennem.- Te vagy Bonnie igaz?- kérdezte, mire bólintottam.- Liam Payne.- mondta majd kezet rázott Elivel is.
- Niall Horan. Részvétem.- nyújtott kezet a szöszi.
- Zayn Malik. Nagyon sajnálom.- mondta, és kezet rázott velem, majd nagy meglepetésemre meg is ölelt.
- Na, most, hogy mindenkivel megismerkedtetek, megmutatom a szobátokat. Mivel Liamnek barátnője van, így vele nem aludhattok, de Niallel, Harryvel, és Zaynnel igen. És Bonnie mivel a tesóm vagy velem is.- nézett rám.
- Én alszok veled.- mondtam és egy mosolyt erőltettem az arcomra. Louis bólintott, majd Elire néztünk. 
- Velem aludhat.- vetette föl az ötletet Harry. Louis szem forgatva megrázta a fejét, majd egy röpke pillanatra elmosolyodott, de utána komoran Elire nézett.
- Nekem teljesen mindegy, csak legyen egy külön ágy a szobába..- vont vállat.
- Oké megoldjuk.- mondta, majd megfogta Elizabeth cuccát, és biccentett, hogy kövessük. Fölmentünk az emeletre és a folyosó végén ki volt írva nagy betűkkel. "LOOOOUIS :)" 
- Gondolom ez a tied.- mondtam mosolyogva, ő bólintott, majd bementem. Körbenéztem. Louishoz képest nagy volt a rend, és a fal tele volt fotókkal. Odamentem a bőröndömhöz, és vettem volna ki a depis CDimet, mikor Louis megszólalt.
- Na nem! Nem azért jöttél ide, hogy itt is szomorkodj!- mondta majd megfogta a kezem, és kihúzott a szobából.
- Louis! Szerinted boldog leszek, hogy Adam meghalt?- kérdeztem, és próbáltam megállni, de Lou erősebb volt.
- Figyelj!- állt meg.- Megértem hogy nehéz, nekem is az, mert egykor még a legjobb haverom volt, de...De ő is azt szeretné, hogy boldog légy!- mondta, mire egy aprót bólintottam és Louis után mentem.
- Srácok jön valaki várost nézni?- kérdezte Louis a kanapén ülő fiuktól, mire mindegyikőjük fölpattant, és az ajtó felé vették az irányt. Mindenkin álruha volt, pontosabban csak a fiukon, hogy ne ismerjék fel őket. Mindenki elöl ment, kivéve én. Hátul battyogtam belemélyedve a gondolataimba. Azt hittem, Lou majd odahúz, hogy beszélgessek velük, de nem tette. Gondolom megértette, hogy új életet kezdeni nem olyan egyszerű, és nem megy olyan gyorsan. Mivel a földet kémleltem, nem vettem észre, hogy valaki mellém lép, csak mikor megszólalt.
- Hogy, hogy új életet szeretnél kezdeni?- kérdezte Zayn.
- Hát, igazából nem akartam, csak rám erőltették ..Mondjuk lehet hogy jobb lesz így, fogalmam sincs..Csak egyszerűen nehéz..-mondtam, és egy mosolyt erőltetve rá néztem..- Kérdezhetek valamit? - kérdeztem félve, mire ő mosolyogva bólintott.- Te már vesztetted el valakidet?
- Igen..Tudom, milyen érzés.- mondta, és egy kicsit elszomorodott. Csöndeben ballagtunk egymás mellett, mikor megtörte a csendet.

Zayn szemszöge:
 Csöndben mentünk egymás mellett, majd mikor meguntam, megszólaltam.
- Öm...Tudom, hogy milyen rossz, most és ha gondolod, holnap elmehetünk valamerre, és megpróbálok neked segíteni..?- néztem rá félve. Elmosolyodott, bár láttam, hogy ez nem volt őszinte mosoly.
- Az jó lenne..- mondta. Megérkeztünk a London Eyehez, és fölszálltunk rá, Bonnie nagyon élvezte, amin néha el is mosolyodtam.  Nagyjából úgy telt a nap, hogy a fél várost megnéztük, majd hazafelé vettük az irányt. 
- Éhes vagyok!- szólat meg Niall, mire Liam elnevette magát.
- Tíz perce ettünk..- csóváltam a fejem.
- Az nekem olyan, mintha egy éve nem ettem volna!- mondta, majd Elizabethre nézett.
- Ne nézz rám! Én nem tudok főzni!- mondta elpirulva, majd a mellettem menő lányra nézett.
- Hát jó...De ma nincs kedvem főzni, rendeljünk pizzát!- mondta. Még tíz percet mentünk, majd a házhoz értünk.

Bonnie szemszöge:
Nagyon jó volt a mai nap, a srácok mindenhogy megpróbáltak feldobni, igaz kívülről mosolyogtam, de belül még mindig az az összetört lány vagyok, aki arra vár, hogy valaki kihúzza onnan.
- Játszuuuuuuunk!- kiáltott Louis.
- mit?- néztem rá.
- Felelsz vagy mersz?- kérdezte Harry.
- De neee! Még nem ismerjük egymást annyira.- ráztam meg a fejem.
- Így még jobb - kacsintott Niall, majd kiment a konyhába üvegért. Nem nagyon volt kedvem játszani, de nem akarom, hogy miattam mindenkinek szar legyen a kedve, így belementem. Először Liam pörgetett, és Louira muatott.
- Felelek.
- Okééé... Kit választanál, Kevint vagy Harryt?
- Egyértelmű..- nézett Harryre, aki amolyan "persze, hogy engem" fejet vágott.- Kevint.- vágta rá.
- Héééé!!- mondta Harry, majd ráugrott Louisra.
- Csak vicceltem!- röhögött, mire Harry leszállt róla, és dühösen rá nézett, majd visszaült. Louis pörgetett.
- Harry, felesz vagy mersz?- kérdezte.
- Mereeek.- mondta mosolyogva.
- Oké.. Akkor olvasd fel, az utolsó smst a telefonodba.- Harry bátran odament a telójához, és  felolvasta az utolsó smst.
- " Szia Harry! Csak azért kerestelek, hogy mikor találkozunk újra? Nagyon jól éreztem magam este! Ha megkaptad az smst, hívj! Xoxo: Hanna"
- Harold Edward Styles! Újra becsajoztál?- kérdezte Louis felháborodva.
- Legalább visszahívtad?- kérdeztem.
- Nem.. -vont vállat, mire én fejcsóválva, Elire néztem, akinek az arcán látszott a meglepettség. 
- Bonnie..Mersz vagy mersz?- kérdezte Harry.
- Felelek..- vágtam rá az egyszerű választ, mire Harry mosolyogva megrázta a fejét.
- Mersz vagy mersz?- kérdezte meg újból.
- Felelek.. -sóhajtottam. Harry megforgatta a szemit.
- Kit tartasz a leghelyesebbnek közűlünk? - Lefagytam, mi az hogy kit? Most vesztettem el Adamet, és azt akarják, hogy valakibe beleszeressek? 
- na jó! Elég lesz!- állt föl Louis, majd mérgesen Harryre nézett.- Bonnie menj aludni, holnap fáradt leszel..- mondta.
- Bocsánat.- mondta lehajtott fejjel Harry,mire én mosolyogva megráztam a fejem.
- Jó éjt!.- intettem majd fölmentem a szobába. Pár perc múlva Louis is följött.
- Bocsi a Harrys dolgot.- ült le az ágyam szélére.
- Semmi baj. Amúgy nagyon aranyosak..- mosolyogtam. 
- Mondtam, hogy szeretni fogod őket.- mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre, és bement a fürdőbe. Mikor Louis kész lett, én is elmentem fürdeni, majd mikor kijöttem kaptam egy smst.
 " Szia Boooo! Hogy vagy? Már jobban vagy? Hallom itt vagy Londonba, nincs kedved holnap találkozni?:) Majd írj! xx' Eleanor<33" mosolyogva olvastam el az üzenetet, majd gyorsan válaszoltam.
" Szia El! Hát jobban. bár még mindig sírva alszok el...Jahh igen a drága barátod rám erőltette, hogy jöjjek..De, de az jó lenne.:)) Booo<3" Épp mikor elküldtem pár perc múlva jött is rá a válasz.
" Sajnálom! Remélem jobban leszel, majd! Oké, akkor holnap 9 Starbucks? Jöhetnek a többiek is! Mond meg Louisnak, hogy puszilom.:) Jó éjt!" 
- Holnap találkozunk Ellel a Starbucksba.- néztem Louisra, aki fölpattant, és kikapta a kezemből a telefonom. Valamit belepötyögött majd nagy vigyorral a száján odanyújtotta. Visszaolvastam, amit nem nagyon kellett volna.
- Tudod Lou imádlak, de azért nem az én telómon kéne megbeszélni a ti szexuális életeteket..- néztem rá, mire megvonta a vállát, gyorsan még küldtem egy smst, majd befeküdtem az ágyba. " Akkor holnap! Puszi:*"
- Jó éjt Hugi!- adott egy puszit a fejemre, majd hátat fordított és két perc múlva elnyomta az álom. Én még nagyjából 2 órán át fönn voltam és gondolkodtam, majd én is mély álomba szenderültem. 

Egy szoba közepén állok, sötét van. Nem látok semmit, csak hangokat hallok, hirtelen kigyullad a fény, ami egy percre elvakít, de perceken belül megszokja a szemem. Magamra nézek, kórházi ruha van rajtam a kezem vérzik. Ismerős hangokat hallok, és elindulok a hangforrás irányába. Látok egy fiút a széken, akit kínoznak. Közelebb megyek, félek, hogy észrevesznek  és engem is megfognak verni. Egyre közelebb megyek, és akkor meglátom kit kínoznak. Adamet. Odafutok.
- Adam! Hagyják békén!- üvöltöm, mire a két nagydarab férfi felnevet.
- Ha nem akarod kislány, hogy téged is megverjünk, akkor húzd el a csíkot!- mondta az egyik.
- Bonnie! Menj!- hallom Adam hangját.
- nem! Megmentelek!- mondom, és behúzok egyet az egyik fickónak.
- Hát kislány ezt nagyon nem kellett volna!- mondja, majd megfog, és a falhoz nyom  hogy jól lássam, mit akarnak tenni Adammel. A másik elmegy a sarokba, majd pár másodpercen belül visszatér egy ostorral a kezébe, majd egy nagyot üt Adamre.
- Neeeee!- üvöltöm.- Hagyják békén!- sírok és megpróbálok kiszabadulni. Majd egy újabbat, és egy újabbat ütnek rá, majd újra eltűnik az a fickó.
- Bonnie! Téged elfognak engedni, csak lépj tovább!- suttogja Adam, mire hirtelen eltűnik mind két férfi, én közelebb megyek Adamhez.- Lépj tovább, és elengednek! Én örökre itt maradok, de neked nem kell!- mondja halkan. Álla alá nyúlok, és gyengédem felemelem a fejét, sírt. 
- Tessék? Adam hol vagyok, és mi történt? Én ezt nem értem..- rázom mg a fejem.
- Én örökre távoztam, és itt ragadtam., de ha nem lépsz rajtam tovább, akkor te is itt ragasz, ezen a borzalmas helyen. Nem szeretném hogy elhagy, de azt se, hogy neked rossz legyen! Keress valakit  akit nálam is jobban szeretsz! A kedvemért.- mondta, majd elmosolyodott. - örökre szeretni foglak!- mondja, mire legördül egy könnycsepp az arcomon.
- Én is, örökre..- suttogom, bár nem értem ezt az egészet. Majd hirtelen újra megjelenik a két alak..
- Bonie fuss!- kiáltja Adam, de más késő, elkaptak. Az egyik visszavitt a falhoz, a másiknak a kezébe, pedig egy kés volt. 
- Hagyják békén!- kiáltom. 
- Hallod James hagyd békén! - nevet fel az egyik. Ami nem is nevetés, hanem valami undorító röfögés. A másik felemeli a kést, és Adambe szúrja. Potyognak a könnyeim.
- Neeeeeeee!- sikítom.