Eleven~

Sziasztok! Meghoztam az új részt!:) Kérlek titeket, valamilyen megjegyzést írjatok, hogy milyen a blog, mit kell rajta javítani, vagy tetszikeljetek! Köszönöm annak aki megteszi :) Ez szerintem hosszú rész lett, vagy csak sok benne a kép, nem tudom :D Köszönöm a 830 oldalmegjelenítést! Xoxo: Flóraa<3

Ezt hallgattam közben <3

Bonnie szemszöge:
Reggel mikor felkeltem lementem a konyhába. Liam és Zayn, épp valamiről beszéltek, de mikor megláttak, hirtelen csönd lett.
- Na mi van? Rólam beszéltetek? -kérdeztem nevetve, mire megrázták a fejüket.
- Nem, hanem segítek neki, hogy...Hogy Emilyvel minden oké legyen..-mondta Liam, majd elfordult.
- Miért nem kérdeztél engem? Szívesen segítek.- mosolyogtam rá, mire vállat vont, majd mind a ketten elmentek. Na jó ez fura volt. Megráztam a fejem, majd leültem az asztalhoz.
- Jó reggelt!- jött le Niall.- Jobban vagy?- kérdezte, majd egy csókot nyomott a számra.
- Igen, jobban..-motyogtam.- Ma mentek interjúra  igaz?- kérdeztem Nialltől.
- Jaj basszus tényleg...Ahh pedig valamit terveztem..- mondta szomorúan.
- Majd máskor bepótoljuk.- álltam föl, majd odamentem hozzá és megcsókoltam.
Dél lett mire a fiúk elmentek itthonról. Elizbeth áthívta a lányokat, de nekem most nem nagyon volt kedvem lányos napot tartani, így úgy döntöttem elmegyek sétálni.
- Lányok, nem baj, ha elmegyek sétálni?- kérdeztem.
- Nem,de hogy. Menj csak!- mosolygott Dani. Nem volt kedvem a városban kószálni, így beültem az autóba, és elindultam. Nem tudtam merre megyek, csak mentem amerre az út vezetett. Addig mentem, míg el nem hagytam Londont, majd megálltam az erdő mellett. Kiszálltam a kocsiból, majd az erdő felé vettem az irányt.

Csak mentem egyre mélyebbre. Megakartam állni de nem tudtam. Valami vonzott. Aztán megláttam valamit, vagy inkább valakit. Nem ismertem föl. Egy fiú állt ott. Testét a fák között kiszűrődő napsugár világította meg. Közelebb mentem, és akkor leesett. Egy újabb álom lenne ez is? Pedig ez most  nagyon olyan mint a valóság.

- A-Adam?- kérdeztem dadogva, mire lassan megfordult. Ő volt az, nem volt nyoma a verésnek, újai épségben voltak. 

- Bonnie.- mondta és alig láthatóan elmosolyodott. Futni kezdtem futottam míg  a karjaiban nem éreztem magamat.

- Olyan valóságos vagy! És megöleltelek..Mi történt? Álmodok?- szorítottam még jobban magamhoz.

- Most nem.- suttogta halkan.- Most nem álmodsz.

- Mii? De te meg-meghaltál..- mondtam az utolsó szót dadogva.

- Igen tudom..meghaltam. Valamit el kell mondanom.- tolt el magától.- Tudod, tegnap álmodtál, velem..Kínoztak megint, olyan..- mondta és összeszedte a gondolatait..-Olyan rejtélyesen beszéltem...Meg mondanám az igazat,de nem lehet.

- Miért? Miért nem tudod kimondani?-kérdeztem idegesen. 

- Mert nem én irányítom magamat. Egy ember tud neked segíteni, hogy megtaláld ki lesz az a fiú.-mondta végig a szemebe nézve.

- De ha nem mondod el ki az, akkor mi értelme volt annak hogy ezt az infót közöld velem?- emeltem föl a fél szemöldököm.

- Hidd el van értelme.- mondta, majd megölelt. Sokáig ölelkeztünk, majd megszólalt.- Elvisznek, Bonnie segíts..- kiabált.

- Mi, hogy segítsek?- kérdeztem rémülten.

- Elvisznek és már nem én leszek itt veled, a gonosz fog üldözni.. Tudtam hogy nem kéne elmondanom..-mondta majd egy könnycsepp gördült le az arcán.- Szeretlek Bonnie.- suttogta majd megcsókolt és eltűnt. Egyedül álltam az erdő teljes közepén. Én tuti megőrültem. Elkezdtem sétálni, de nem kifelé, egyre beljebb. Mentem vagy 100 méter mikor valaki feltűnt mellettem

- Menj el innen Bonnie!- mondta Adam majd eltűnt. Nem hallgattam rá. Megőrültem, csak bemesélem magamnak ezt az egészet. Minél beljebb mentem annál többször tűnt fel Adam, hogy menjek innen, de nem mentem. Addig mentem míg egy vasúthoz nem értem, tovább akartam menni, de valamit észre vettem. Egy táska állt a vasút mellett. Ismerős volt. Odamentem, leültem a sínre és kinyitottam. A gyerekkori mackóm volt bennem. 9 évesen hagytam el, azóta hiányolom. Nem tudtam hogyan került ide, de  a számhoz emeltem és egy puszit nyomtam a szájára.

Hosszú ideig ott ülhettem. Arra lettem figyelmes, hogy valami zúg. Nem foglalkoztam vele. Egyre hangosabb volt. Oldalra néztem és akkor megláttam, egy vonatot közeledni felém. Egy nagyot sikítottam, majd gyorsan elugrottam onnan. A vonat egyre lassult, de nem állt meg tovább  hajtott. Mikor elment mellettem, észrevettem hogy a vonatot nem vezette senki. Kezdtem félni. Mi van ha Adamnek igaza volt?

- Adam- suttogtam sírással küszködve.

- Én meg mondtam..Menekülj!- mondta majd újra eltűnt. Elkezdtem futni egy irányba. Nem tudtam merre megyek, csak futottam, újra fletűnt mellettem valaki, de ez nem Adam volt.

- Mi az kicsi lány megijedtél a vonattól?- nevetett föl, majd eltűnt. Egyre jobban féltem. " Css nyugi Bonnie csak képzelődsz, ne félj!"-gondoltam magamba, és megálltam, majd sétálva elkezdtem tovább menni. A félelmem elveszett. Csak mentem valamerre, egyet tudtam, egyre beljebb megyek. 

Egy hídhoz értem. Egy fiú állt ott. Adam volt az. Odarohantam, és megöleltem.

Ahogy hozzá értem eltűnt.

- Adam?- néztem körbe. Sehol, sem volt. Nyikorgásra lettem figyelmes. Egyre hangosabb volt  zaj. Féltem hogy a híd az így gyorsan leszaladtam róla, még pont jó pillanatba , mert a következő másodpercben, a híd már a vízben volt. Újra megijedtem.

- Milyen félősek vagyunk ma?- jelent meg újra a fekete alak.

- Bonnie menj! Menj ebből az erdőből! Ha nem találod a kijáratot, hívd fel Louist és ez a férfi békén hagy!- hadarta Adam gyorsan.

- Még egy szó Adam, és soha többe nem láthatod!- mondta a férfi, majd Adamre támadt. Arra lettem figyelmes, hogy ömlenek a könnyeim. A fejemre húztam a kapucnimat, majd elkezdtem futni.

 Éreztem, hogy követnek, futás közben elővettem a telefonom. Kikerestem Louis számát, és hívni akartam,de észrevettem hogy nincs térerő. Éreztem, hogy az a valaki aki követ egyre közelebb van. Futottam ahogy csak bírtam, majd letértem egy útra. Futottam, futottam, majd arra lettem figyelmes, hogy erős fájdalom nyilall a lábamba. Le néztem. Azt hittem, hogy elájulok. Vérzett a lábam. Nem tudom mitől, nem mentem neki semminek nem? Egy nagy rét szerű helyre értem. A lábam iszonyatosan fájt, szédültem, de ne törődtem vele. Megnéztem a telefonomat. Volt térerő, gyorsan megnyomtakm a hívás gombot.

- Hol a francban vagy te lány hajnali 2-kor? Mindenki téged keres! - kezdte Louis köszönés nélkül. hangjába félelmet, és idegességet véltem felfedezni.

- L-Louis..- szipogtam.- Segíts! 

- Úristen! Bonnie hol vagy? mi történt?- kérdezte,de  erre már nem tudtam válaszolni, mert összeestem és elsötétül előttem a  világ.

- Bonnie!- rázott Louis, mire kipattantak a szemeim. A valóságban voltam, a lábam épségben volt. Egy újabb álom. Mostanában egyre gyakrabbak, és furábbak az álmaim.

-Hol vagyok?- néztem körbe.
-A konyhába..- nevetett Niall.
-Jajj.- álltam föl.- Milyen volt az interjú?- kérdeztem.
- Ugyan olyan volt mint mindig.- nevetett Zayn, majd átmentünk a nappaliba.