Five~

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Jó olvasást! Xoxo: Flóraa<3



Bonnie szemszöge:
Egy  sötét helyen vagyok. Újra érzem a kórháznak és a vérnek szagát. Elindulok egy irányba. Meglátom Adamet, miközben tűz felé lógatják. Lassan közelebb megyek, nincs ott senki, csak Adama a tűz fölött.
- Adam!- kiáltom, mire felfigyel, és elmosolyodik. Odarohannék, de megbotlok, és orra esek. Lassan felállok  körbe nézek. Most már egy réten vagyok. Elindulok egyenesen. Piros ruha van rajtam a hajam kivan bontva.

 Megyek még pár métert, és meglátom, Adamet feküdni a fűben. Mosolyog. 
- Adam?- kérdezem, mire fölül.- Mi történik? - hosszú perceken át csöndben van, majd megszólal.
- Mindjárt visszafogunk menni.- nézz föl rám.
- Hova?- térdelek le elé.
- Oda, ahol megkínoznak. Újra végig kell majd nézned, ahogyan megölnek.- mondja, és legördül egy könnycsepp az arcán.- Nincs sok időm..- rázza meg a fejét. - Bonnie, ha nem lépsz tovább, akkor soha nem fogok elmenni a földről, örökre kísérteni foglak az álmaidba, sosem fogok feljutni..- mondja majd felmutat az égre.
- Mi? Adam nem értelek..Azért álmodok veled mert kísértesz? Ha nem akarsz itt maradni, miért nem hagysz békén?- kérdezem kicsit magasabb hangon.
- Nem erről van szó. Én nem akarom, hogy szomorú légy, engem irányítanak. Most jól figyelj! Az a két férfi addig fog bántani minket míg, bele nem fogsz szeretni valakibe, akit még nálam is jobban fogsz szeretni. - mondja. Legszívesebben ordítanék, sírnék. Nem értem miről beszél.
- De nem megy. Még mindig szeretlek. Miattam fogsz szenvedni.- nézek magam elé, majd kigördül egy könnycsepp a szememből.
- Hé!Ne sírj! Nézz körbe. Ezt mind te csináltad! Jó úton haladsz.- simítja meg az arcom.
- Te tudod ki lesz az?- kérdezem, mire elkezd forogni a világ, Adam meg elkezdett homályosulni  ----Ne! Ne menj még!- Kiabálom.
- Elvisznek, megint megfognak kínozni.- mondja szomorúan - Öt fiú közül valamelyik, erre már neked kell rájönnöd..- mondja, majd elnyeli a föld. Újra körbenézek, már nem egy réten vagyok, hanem abban a pincében. Adam megint a tűz fölött lóg.
- Jaj nekem...Adam.- mondom sírva, közelebb megyek. Nincs ott senki, csak Adam és én.
- Menj el! Mindjárt visszajönnek.- mondja könnyes arccal.
- Nem! Ezt nem én csinálom!- rázom meg a fejem. Egyre közelebb megyek, majd bevillan egy gondolat. Veszek egy nagy levegőt, ha Adam szenved  nekem is kell. Futásnak eredek, és átrohanok a tűzőn. Felordítok. Érzem ahogy ég a lábam.
- Ne! Bonnie! Miért csináltad? Ebből nagy baj lehet!- mondja idegesen Adam.
- Mi- milyen gondok?- kérdezem, de már homályosan látok, és minden elsötétül előttem.

Lassan kinyitottam a szemem. Fehér falak mindenhol. Hogy kerültem ide? Mi történt? Kinyílt az ajtó, és egy orvos lépett be rajta.
- Hogy van kisasszony?- kérdezte.
- Jól, de hol vagyok? És hogy kerültem ide?- kérdeztem kómásan.
- Kérdezze meg a bátyját, ő biztos tudja a választ.- mondta, majd nyílt az ajtó, és Louis lépett be rajta.
- Hogy vagy Hugi?- rohant oda hozzám.
- Jól, de miért ne lennék jól? Mi történt?- kérdeztem idegesen.
- Nem tudom. Aludtál mellettem, aztán elkezdtél sikítozni, meg kiabálni, próbáltalak felébreszteni vagy bármi, de nem ment, nagyon mélyen aludtál, aztán hirtelen minden abba maradt, és eszméletlenül feküdtél mellettem.Majdnem leállt a szíved, állítólag, megviselt az álmod, vagy beteg a szíved, mindjárt csinálnak vizsgálatot.- mondta, mire minden eszembe jutott.
- Adam meg mondta, ebből baj is lehet.- suttogtam.
- Mi? Adam?- kérdezte. Majdnem rávágtam egy igent, de ehelyett elfordítottam a fejem.
- Igen, vagyis nem..Hagyjuk..- mondtam.
- Behívhatom a srácokat?- kérdezte, mire bólintottam. Mit jelentsen az álom? Meg az hogy öt fiú közül valamelyik? kérdések, melyre senki sem ad választ.
- Úristen! Bonnie a frászt hoztad ránk. Minden rendben?- rohant oda hozzám Elizabeth.
- Mondjuk.-mondtam.
-Nagyon aggódtunk érted!-mondta Niall, mire elmosolyodtam.Körbenéztem. Mindenki itt volt, kivéve Zayn.
-Zayn?- kérdeztem.
- Pár napra hazament Bradfordba..- mondta Liam, mire bólintottam. Újra az ablak felé fordítottam a fejem, és visszagondoltam minden egyes mondatára. "Öt fiú közül valamelyik.." De melyik? Louis nem lehet, mert ő a testvérem, maradt négy. Jajj de ki lehet? 
- Minden rendben?- kérdezte Eli.
- Ja igen persze. Mikor mehetek haza?- kérdeztem.
- Holnap.- mondta Louis mosolyogva.
- Srácok, beszélhetek Louissal négy szem közt?- kérdeztem félénken.
- Persze.- bólintottak, majd kimentek.
- Louis. Én asszem megőrültem.- néztem rá.
- Mi? De hogy őrültél meg!- nevette el magát, szomorúan megráztam a fejem.
- Hagyjuk. Izé..Álmos vagyok..- néztem rá, mire bólintott, majd fölállt. adott egy puszit, majd kiment az ajtón.

Már hat óta ébren vagyok, és várom hogy valaki bejöjjön, és elvigyen innen. Megláttam mellettem egy sortot, és egy ujjatlan pólót. Gyorsan fölöltöztem, és kimentem a folyosóra. Egy fiú ült a padon. Mikor megláttam rögtön felismertem. mintha megérezte volna, hogy őt bámulom. Mosolyogva rám nézett, és föl állt. 
- Azt hittem Bradfordban vagy.- mondtam mosolyogva.
.- Ott voltam, de mikor meghallottam, hogy kórházban vagy, haza jöttem. - mondta, épp megakartam volna ölelni, mikor egy lány lépett mellé.
- Szia! Emily vagyok.- nyújtott kezet.
- Bonnie.- fogadtam el, majd kérdően Zaynre néztem.
- Bonnie bemutatom a barátnőmet.- mondta halkan. 
- Ha azért jöttetek, hogy elvigyetek innen, akkor indulhatunk is.- kerültem el a témát. 
- Oké, gyere.- mondta Zayn, mire másfele nézve elindultam a kijárat fele. A kocsiban Emily és Zayn előre ültek, én meg hátra. Egész úton falták egymás száját, így inkább kifele néztem az ablakon. Mikor megérkeztünk, rögtön fölszaladtam a szobába, és bezárkóztam a fürdőszobába. Nem is mondta, hogy van barátnője. Na jó, akkor Zanyt is kihúzhatjuk a listáról. Liamnek barátnője van. Harrynek ott van Eli, akkor marad....Niall. Igen biztos ő lesz az. Hajat mostam, és felvettem egy másik ruhát, majd halkan hogy Louist ne ébresszem föl, kiosontam az ajtón. Megnéztem az órám. 11 óra volt, huh jó sokáig voltam bent.  Lementem a lépcsőn, majd kimentem az udvarra. Lefeküdtem a földre, és bámultam az eget.

- Hát, te?- hallottam meg Zayn hangját.

- Ja csak gondolkodok.- ültem föl. Zayn leült mellém, majd óvatosan megfogta a kezem, majd rákulcsolta ujjait az enyémre. Nem értettem mit akar. Próbáltam elhúzni, de nem ment. Valamiért nem tudtam. Ezért inkább csak bámultam a füvet, és hallgattam ahogyan Zayn dúdolgat valamit.

- Édesem!- hallottuk Emily hangját. Zayn rögtön ellengette a kezem, és felpattant.- Segítesz, felvinni a bőröndöket?- kérdezte nyávogós hangon. Zayn bólintott, majd a tekintetemet kerülve ment be a házba, épp fordultam volna meg, mikor Emily megfogta a vállam.- Tartsd távol magad Zayntől!- mért végig, mire akaratom ellenére is elröhögtem magam.

- Nincs köztünk semmi, csak nagyon jóban vagyunk.- néztem a szemében.

- Ne hazudj! Láttam, amit láttam.- mondta szúrós szemmel, majd bement a házba. Kimentem a hátsókertből az utcára, és elmentem a legközelebb lévő parkhoz. Leültem a padra és gondolkoztam. Ezt Zayn miért csinálta, és miért van benne fura érzés mikor a közelében vagyok? nem Bonnie! Nem! Niall az, nem Zayn!!

- Hogy, hogy itt vagy?- kérdezte egy ismerős hang.

- Csak egyedül szeretettem volna lenni.- mosolyogtam rá.- Le ülsz?- kérdeztem, mire bólintott. Csöndben ültünk egymás mellett, majd megszólalt.

- Eljönnél velem randizni?- szólalt meg váratlanul, majd megsem várva a válaszomat, hozzá tette.:- Este 7-re készülj el.- mosolygott Niall, mire felcsillant a szemem. Bólintottam, majd fölhúztam a padról, és hazafelé mentünk.

Mikor hazaértem, rögtön bementem a fürdőszobába.Egy óra keresgélés után ennél a szettnél döntöttem. Pontban 7- kor mentem le a lépcsőn.

- Hugi! Égésznap nem láttalak, hol voltál?- jött ki Louis a konyhából, de mikor meglátott lefagyott.- Hova mész?- kérdezte.

- Niall..-kezdtem, de közbevágott.

- Jajj, akkor érezzétek jól magatokat!- mosolygott. Ezt nem értem, ha Zaynnel megyek valahova akkor felkapja a vizet, de ha mással akkor nem. Ez hogy működik?

- Ez nagyon anyás volt.- nevettem el magam, majd megláttam Niallt akin fekete szmoking volt. Mosolyogva odamentem hozzá.

- Csinos vagy!- kacsintott.

- Köszi, te is jól nézel ki!- néztem rajta végig.

- Mehetünk?- kérdezte, mire bólintottam. Beültünk a kocsijába. Az út csöndben telt. Niall az utat figyelte, én meg bámultam ki az ablakon. Egy ház elé értünk. Kiszállt, majd kinyitotta az ajtót, és a ház felé vezetett.  Bevezetett a házba. Mindenhol gyertyák voltak. A ház közepén volt egy asztal, ami meg volt terítve.

- Ez gyönyörű.- mondtam mosolyogva.

- Örülök, hogy tetszik.- fogta meg a kezem, majd az asztalhoz vezetett. Megvacsoráztunk, majd jöhetett a desszert.

Miután ezt is megettünk Niall megfogta a kezem, és egy sarokhoz vezetett, ahol egy letakart asztal állt. Kérdően néztem rá, mire lehúzta róla a lepedőt. Nem asztal volt, hanem zongora.

- Játszol nekem valamit?- kérdezte mosolyogva, mire rémülten megráztam a fejem.

- Honnan veszed, hogy tudok zongorázni?- kérdeztem idegesen.

- Zayn mondta, még múltkor.. 

- Nem..-mondtam, majd könnyes lett a szemem.

- Sss..Ne sírj! Figyelj!- emelte fel az állam.- Adam is azt szeretné, hogy megmutasd a világnak, milyen csodálatos hangod van..- mondta féloldalas mosollyal. Eszembe jutott az álom, így nagy nehezen összeszedtem magam, és leültem a zongora elé.

- Mit játsszak?- kérdeztem.

- Amit akarsz.- mondta mosolyogva. Egy picit gondolkodtam majd elkezdtem játszani a Die in your armst. Újra elöntött az az érzés, ami múltkor is. Mikor vége lett a dalnak mosolyogva néztem Niallre, aki tátott szájjal nézette engem.

- Gyönyörű hangod van!- mosolyodott el.

- Köszönöm.- álltam föl.- És köszönöm az egész estét, nagyon jól éreztem magam.- mosolyogtam.

- Én is..- nevette el magát.

Mikor Niall kinyitotta az ajtót, akkor vettük észre, hogy szakad kint az eső. 

- Megvárjuk míg eláll?- nézett rám.

- Nem kell, imádom az esőt.- léptem ki, nem kellett egy perc se hogy szét ázzak. Levettem a cipőm, majd egy helyben álltam széttárt karokkal, és élveztem az esőt. Arra lettem figyelmes, hogy valaki megfogja a derekam.

Kimásztam az öleléséből és elkezdtem rohanni, ő meg utánam. Nevetve fogócskáztunk majd elkapott, és közel húzott magához. Nevetve néztük egymást, majd egyszer a számra egyszer meg a szemembe nézett. Ajkai hevesen közeledtek az enyémhez, majd egymásra tapadtak.